Kedves alattvalók, drága báránykáim!
Üdvözlöm az itt összegyűlt hülyéket, különös tekintettel a televíziót bámulókra, akiket pont úgy leszarok, mint mindenki mást. Most elmondom, mi van, aztán még válaszolni is fogok a kérdésekre, hogy mindenki lássa, mennyire jófej vagyok. Hogy ne legyen zűrzavar, kizárólag a baráti sajtó kérdezhet. A többiek bekaphatják.
Tehát kedves alattvalók, tisztelt bárgyú barátaim!
Tudom, hogy most izgultok rohadtul, hogy mit is fogok én bejelenteni. Nem baj, addig se az utcán tüntettek. Először is azt fogom elmesélni, hogy megverték a kutyámat! Hat évvel ezelőtt volt, de most jutott eszembe, hogy ez nekem mennyire fájt! Sőt, eddig azt se tudtam, hogy van kutyám. Most szólt valami ismeretlen ember, aki évek óta nálunk lakik, hogy van kutyám.
Látom, mindenkit érdekel a dolog, ezért most arról fogok beszélni, hogy a rohadt életbe, beszartam! Ja, mégsem erről, bocs. Mindjárt hat a gyógyszer. A fejfájásomra, tudjátok.
Drága birkáim! Annyira elegem van, hogy azt el nem tudom mondani! Mostanában semmi nem úgy alakul, ahogy én azt előre elterveztem, ráadásul fáj a fejem is. A gyógyszerek már nem használnak. Erre se. Vagy ezt már mondtam? Mindegy, belőlem semennyi sem elég.
Az van, kedveskéim, hogy olyan szépen elterveztem én mindent. A családom is jól járt volna, meg én is, a haverok is, meg én is. Főleg én. Erre jön elő ez a sok hülyeség, egyik a másik után. Kiloptuk a pénzt mindenhonnan, mondjátok ti. Kiloptuk. Na és, akkor mi a fasz van? Nem egy hét alatt loptuk ki, hanem akkor is loptunk, amikor valami hülye kiverte a macskám szemét! Vagy kutya, kit érdekel? Szóval loptunk, akkor nem szóltatok. Most meg mindenki vinnyog, ide is kéne, oda is kéne.
Hát miből, kérdem én! Most honnan a faszból szedjek ennyi pénzt, amikor magamnak is alig van? Eddig jó volt, hogy átrakosgattam innen oda, onnan ide, most meg hirtelen nem jó? Én tehetek arról, hogy egyszerre kezdett el hiányozni mindenhol? Osszátok be! Vagy kussoljatok, tőlem éhen is dögölhet mindenki, kit érdekel?
Miféle hálátlan népség vagytok ti, hogy követelőztök, meg hőbörögtök, meg szervezkedtek? Hát így kell viselkedni egy rendes alattvalónak?! Pláne ennyi alattvalónak? Majd én megmondom, mi lesz, mi nem lesz. Eddig is így volt, ezután is így lesz.
Összevonom az iskolákat a kórházakkal. Na, mit szóltok? Ez ebben a percben jutott eszembe. Ennyire okos vagyok. Meg is fogom csinálni, meg én, ha ennyire akarjátok. Mert látom rajtatok, hogy akarjátok, ne is tagadjátok, mert úgyse hiszem el.
Szóval összevonom, ott egye meg a rohadás az egészet. Akkor majd hőböröghetnek egymásnak a tanárok meg az orvosok, ameddig valami jóféle kolera el nem viszi őket egytől egyig. Mert fertőtlenítőszert, azt nem adok. Eddig se adtam. Tudjátok, mi pénzbe kerül az? Hát lopom én a pénzt? Na, ugye!
Azt akarom még mondani, hogy aki még egyszer meg meri kérdezni, hogy ki ez az ember itt mellettem, aki tizenöt éve mellettem van, de nem tudom ki ez, azt én lefejelem. Le én, mint a vöcsök! A fasz közötök van nektek mindenhez?!
Jó, megnyugszom. Nagy levegő, kifúj, beszív.
Szóval figyeljetek drágáim, mert jelentem befele a jövőtöket! Úgy döntöttem, hogy Habakuk! Bakfitty! Igen, ezt határoztam el. És? Van hozzá valami közötök? Hát mi a büdös francot csinálhatnék mást, mondjátok meg? Dobjam be a halálbüntetést? Az már volt. Én nem emlékeztem rá, csak szólt az én ismeretlen barátom. Szóval ez kilőve. Valami meg csak kell, mert túl sokat foglalkoztok ti velem, meg figyeltek mindenfélére, amire nem kellene. Szóval bakfitty lesz. Meg Habakuk!
Erre nem számítottatok, mi? Nem baj, elég annyit tudnotok, hogy aki igaz magyar, az támogat engem. Feltétel nélkül. Ész nélkül. Főleg ész nélkül. Én úgy megvédem minden értéketeket, hogy semmi nem marad belőle.
Ne törődjetek ti semmivel, örüljetek a bakfittynek, meg a Habakuknak. Direkt nektek találtam ki. Mozgolódjatok, mozgósítsátok az ismerősöket, szívjátok fel magatokat, igyatok nemzetiszín pálinkát, pofozzátok az árokba, aki nem támogat engem! Tök mindegy, hogy mit csináltok, csak ne azzal foglalkozzatok, ami a valóságban van. Mert az nekem ciki. Meg még veszélyes is.
Ezel szemben a bakfitty azért is nagyon hasznos, mert semmi értelme, viszont kurvára sokba kerül. Ámde! Most még elég sokan szerettek engem, mert ennyi eszetek van. Az idő viszont telik, ráadásul lassan fogynak a rajongóim. Kihalnak, mint a mamutok. Hatalmon meg csak úgy maradhatok (most még, ameddig át nem írom a törvényeket), ha többen akartok engem, mint a vak komondort. Vagy félvak kuvaszt. Szóval, ha úgy van, mostanában kellene megkérdezni, mennyire szerettek. Ugye? Ugye. De azt mégse kérdezhetem csak így meg, pacekba. Azt persze kérdezhetem, hogy Habakuk. Arról szavazhattok, vagy tegyünk úgy, mintha szavazhatnátok. Jó? Legyen ez a mi kis titkunk.
Na, barátom a médiától! Igen te, az én kollégám és harcostársam rokonának lapjától. Most kérdezhetsz bátran, amit csak akarsz!
Hogy lemondok-e, ha nem kell a népnek a bakfitty, vagy a Habakuk?
Marhára sértő lenne, nem mondom. Hogy nem támogatnak engem. Akkor demokratikusan elgondolkodnék, mert a megrendült bizalom… Ha lemondanék, akkor ugye ki kéne írni a választásokat. Azt az egyet. Amit most megnyerhetek, két év múlva…ki tudja, mi derül még ki addig rólam.
Na, szerinted?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.