NEHAZUGGY

„De az épelméje nem normális neki”

Benedikty Béla | 2018. Január 17, Szerda | 11:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Gondolkoztam, idetegyek-e egy riportrészletet, de úgy döntöttem, ép érzékű embereket nem akarok kitenni olyan traumának, mint nézni, amint a vidéki gázszerelő kínlódik a szavak formálásával, és látni a meddő erőfeszítést. Nehezen tudok groteszkebb és egyben lehangolóbb jelenséget még elképzelni is, mint amikor egy iszonyatosan buta ember, akit a primitívség reménytelenül áthatolhatatlan, rossz szagú kipárolgása vesz körül, elkezd magabiztos és fölényes lenni. Nyilván sokszor többen kísérelték meg elmagyarázni neki, hogyan viselkedik valaki, akinek milliárdjai vannak, és cégek százai fölött uralkodik. A szerencsétlen dadogta ezeknek a belső és titkos alakoknak, hogy hiszen ők tudják a legjobban, neki jóformán semmije sincs, miként az isten haragjába tudna úgy viselkedni, mikor folyton tele van a gatyája, mikor követ el valami hibát, aminek a következtében az atyuska, az ő jótevője egyszer csak úgy valagba rúgja megint, mint amikor hagyta kiderülni azt a másfél milliárdot, és még azt is kikotyogta, hogy hiszen az nem is az ő pénze, ő aztat nem bírja számon tartani, másfél milliárd, az is valami?

Úgy van vele, mint Wagner úr, amikor pénzt ajánlottak neki, ha megmondja, hol van Piszkos Fred: akkora összeg csak számtan példában van, mondjátok, hogy húsz forint, azt értem, annyit már láttam. És most úgy tett, ahogyan mondták – bele akart kötni a riporterbe. Azt mondta neki, rabszolgatartó társadalom. Azt harmadikba tanúta. Kapott is egyest, mert ilyen hosszú szavakat nem bírt megjegyezni, akkor le kelletett nekije írni százszor, hogy rabszolgatartó társadalom. Na akkó meg bírta jegyezni, oszt akkó az valahogyan megmaradt neki a fejibe. Most kimondta. Diadalmassan. Vót benne három darab té is, úgy mondja mindig, ahogyan az iszonyatosan buta emberek, egy centivel a fogak fölött pattintva a nyelvét, jó levegősen (a tudomány ezt kakuminális tének nevezi), dehát ezér még senkise szót, persze nem, azok se tudják, azok is így beszélnek.

Ez a szánalmas, szellemileg visszamaradott volna Magyarország miniszterelnökének a barátja. Tételezzük fel, hogy tényleg (jó, tudjuk, hogy képtelenség, egy olyan bornírt beteg sem tarthatja ezt a gázszerelőt komolyan a barátjának, de most játsszuk azt, hogy mégis), és valahol beszélgetnek. Egyszer már idéztem egy dialógust a Csontbrigádból, most ismét ideteszem, illusztrációnak, milyen lehet a két barát beszélgetése:

– Az öngyújtó nem bírja a klímát – mondta Tiguer.

– De lehet megjavítani, akkor bírja.

– Az embert nem lehet reparálni.

– Vakbelet olykor kiszednek.

– De itt a tüdő meg a máj sínyli.

– Azután a vese is rosszul állja.

– Az öngyújtónak a rugó a veséje.

– Ez okos mondás volt – bólintott Ligert -, mert ha az öngyújtónak nincs is veseszerve, mégiscsak hasonlít az emberre.

– Úgy van. Az öngyújtóra szintén ráillik, hogy bármilyen bedöglött, egy szikrányi életet mindig csiholhat belőle a káplár.

– Ez szintén jó mondás volt.

– Ennek az öngyújtónak hiányzik egy kereke.

– Akkor nem lehet megcsinálni.

– Nem is. De bíbelődni kell. Mert az őrvezetőé, és az is öngyújtóhoz hasonlít. Mingyár lobban.

– És szintén hiányzik egy kereke…

– Ha lobban, akkor megvan neki mind.

– De az épelméje nem normális neki.

– Az a maláriától lehet.

Egy ilyen csevej után mondhatta Magyarország miniszterelnöke a külföldi újságírónak:

„A labdarúgásban megtestesül a modern társadalmak legnagyobb dilemmája. Hogyan legyünk egyszerre szabadok és fegyelmezettek? Alá kell rendelned magad a csapatnak, a közösségnek, de közben kreatívnak is kell lenned, hogy érvényesülhess. Ez a kettősség a korunk legnagyobb paradoxona: a rend és szabadság egyensúlya. A pályán megtaláltam ezt, a politikában ez nehezebb.”

Ez nem harmadikos anyag, ezt most mondta valamelyik zavaros fejű, akiről Magyarország miniszterelnöke azt hiszi, okos lehet (biztosan nem tudja, mert hogyan tudhatna ilyesmit megítélni), hogy ezt majd egyszer elsütheti, amikor jó mondást várnak tőle, ez talán most valami ilyen helyzet volt. Legalábbis Magyarország miniszterelnöke azt hitte. Már mindegy, ez már elszállt, körbement a világba. De nincs semmi baj, ők valamennyien nagyon elégedettek. Ez szintén jó mondás volt.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!