Így, az új év kezdetén, az ünnepi szezont letudva sokan térnek vissza munkahelyükre frissen, megújult erővel. Vannak azonban olyan munkahelyek, ahol az ünnepek nem egy töltött káposztával és bejglivel teli boldog, vidám hetet, hanem az év legzsúfoltabb, sokszor legbrutálisabb időszakát jelentik. Autóbalesetek, karácsonyfaégő miatt kigyulladt lakások tucatjai, öngyilkosságok. Csak egy pár eset azok közül, melyekhez a tűzoltókat legtöbbször hívják az ünnepek körül. Noha sokszor az életüket kockáztatják a mi, vagy családtagjaink testi épségéért, megbecsülve nincsenek. Na nem általunk, állampolgárok, hanem a magyar állam által.
A 24.hu utánajárt egy teljesen alapvető dolognak, miszerint a kapitányságok hogyan oldják meg a munkaruhák tisztíttatását. De amikor azt gondolnánk, mi az érdekes ebben, hiszen biztosan bedobják a tűzoltóságokon található mosodába és pár órával később már vonulnak is a frissen mosott felszerelésben, akkor nagyot tévednénk. Még ez a teljesen alapvető dolog sem megoldott idehaza. Röviden: a budapesti tűzoltók – őket kérdezték – nagy részének problémát jelent munkaruhájának kimosása!
Képzeljük csak el, milyen lehet az, ha az általunk hívott tűzoltók, kiérkezéskor vérrel átitatott, vizes, büdös ruhában érkeznek meg? Hát hogy a jó édes életbe fordulhat ilyen elő? Hogy nem képes megoldani az állam a tűzoltók egyik legalapvetőbb problémáját? Azt nekem ne mondja senki, hogy nincs pénz egy tetves mosógépre. Ott ahol százmilliárdok vannak stadionok és kisvasutak építésére. Ott, ahol világbajnokságok rendezése mellett készen voltunk egy olimpia megrendezésére is!
Itt azonban még nincs vége a történetnek. Ha véletlenül lenne a tűzoltóságon egy működőképes mosógép és még mosóport is biztosítanának, akkor is csak a legsilányabb minőségűt, mert csak arra van pénz. Azonban a portál beszámolója szerint vannak ám jó hírek is! Most már nem a tűzoltóknak kell biztosítaniuk a laktanyák wc papír készletét és néha még szappan is érkezik. Hát nem örömhír? Kézfertőtlenítő viszont már nincs, azt a mentősöktől kell kunyerálni, hogy ha valakinek esetleg beszennyeződött volna a keze, azt fertőtleníthesse.
Tehát amellett, hogy a tűzoltóságokat átvette a Katasztrófavédelem – ezzel már eddig is megszámlálhatatlan problémát okozva – még a legalapvetőbb felszereléseket sem kapják meg. Ez is pontosan mutatja, mennyire megbecsült tagjai ők társadalmunknak. Az állam elvárja, hogy tökéletesen teljesítsenek annak ellenére, hogy a körülmények, amelyek között kénytelenek dolgozni, harmadik világbeliek.
Ennek ellenére dolgoznak nap nap után, hogy életeket mentsenek. Még nem adták fel. Még. Sem azok a mentősök, akik hasonló körülmények között, jóformán éhbérért kénytelenek dolgozni, annak ellenére, hogy lelkiállapotuktól, felszerelésük hiányától emberéletek függnek. Erre sincs pénz, van viszont pénz a TEK fenntartására, arra, hogy karácsonykor tankokat vezényeljenek a Vörösmarty térre, miközben a nagy honvédelem közepette azt sem veszik észre, hogy lefújták festékkel a becses járművüket.
Valóban 300 milliárdos határkerítés kell, több ezer fős rendőri felügyelettel? Valóban olyan több száz milliós tankok kellenek, amelyeket egyszer utcai művészek használnak festővászonként, máskor pedig egy pár száz fős faluban tévednek el? Valóban ezekre van szükségünk akkor, amikor a tűzoltók és mentősök siralmas körülmények között kénytelenek dolgozni? Miközben az állami cégek vezetői több tízmilliókat osztogattak szét maguk között, addig a budapesti laktanyák többségének még egy tetves mosógépre sem telik! Abba pedig még belegondolni sem merünk, milyen lehet a helyzet egy nagyobb várostól távol eső település kapitányságán.
Természetesen a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatósága szerint a vádak alaptalanok. A baj csak az, hogy ezt már hallottuk egy párszor és valahogy mindig beigazolódni látszottak a sajtó értesülései. A kormány, annak különböző hatóságai és minisztériumai szeretnek cáfolni. Kár, hogy ez a problémát nem oldja meg, csak a közvélemény figyelmét vonja el arról. Lehet persze cáfolni tagadni naphosszat, csak attól még azok a tűzoltók holnap reggel is ugyanúgy képtelenek lesznek kimosni a szennyezett ruháikat. Talán itt lenne az ideje, hogy a nem létező problémák helyett a meglévő problémák megoldására kezdenénk el százmilliárdokat költeni. Akkor még az is lehet, hogy nem próbálna meg egy teljes generáció elmenekülni a szögesdróttal körülzárt, jövő nélküli Magyarországról.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.