NEHAZUGGY

Szar alaknak születni kell

Forgács Erzsébet | 2018. Január 5, Péntek | 14:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A seggnyalás, az elvtelen szervilizmus, a gumigerinc kifizetődik. Ez tény és nem mostantól tény, mindig is az volt, mióta az eszemet tudom. Becsületesnek lenni nem kifizetődő. Az elvekhez, erkölcsi alapvetésekhez ragaszkodni nem anyagilag megtérülő befektetés. De ez nem is erről szól. Sőt, van egy nagyon rossz hírem. Szerintem nem elhatározás kérdése az sem, hogy valaki holnaptól gerinctelen féreg lesz és a becsülete árából vesz egy luxusautót, luxuskurvát, kacsalábat, kastélyt a gyerekinek. Ez nem így működik. Szar alaknak születni kell.

Ismerünk név szerint is olyanokat, akiket az előző, vagy az aktuális diktatúra eltaposott, ellehetetlenített, vagy törekedett erre, igyekezett megtörni. Tudósokat, művészeket, alkotmánybírákat, politikusokat, civileket. Ángyán Józseftől Ferenczi Krisztinán át Horváth Andrásig (zöld dosszié), Hodosán Rózától Váradi Andráson át Hadházy Ákosig és Sándor Máriáig nagyon hosszú a lista. Van, aki már nem él, de aki igen, egy sem állt be a sorba. Mert nem tehetik, nem képesek rá.

Van, aki egyszerűen beintett a nevét, szakértelmét használni akaró férgeknek, mint Holoda Attila és van, akit naponta taposnának el, de nem tudják megtenni, mert a megvetett, lenézett nép, az emberek megtartják őket ott, ahol lenniük kell. Bródy Jánostól Alföldi Róbertig és Iványi Gáborig hosszú a sor. Újságírók, írók, költők, zenészek, festők, színészek, rendezők neveit lehetne sorolni, akik nem adták a becsületüket.

És legalább ilyen hosszan lehetne sorolni azokat, akik adták és most jól élnek. A mindig, minden rendszerhez jól alkalmazkodó seggnyalók egy része luxusautóval jár vásárolni, más része örül a biztos állásának, sokaknak elég a tudat is, hogy mások életét képes megnyomorítani. Ha már az övé is nyomorult.

A névtelenek sokkal, de sokkal többen vannak. Becsületesnek lenni nem csak annyit jelent, hogy kiállunk egy politikai rendszer ellen, ha az szerintünk kártékony. A becsületnek ezer arca van. Ismerek olyan embereket, akik a nagyon, de nagyon kevésből juttatnak másoknak. Olyanoknak, akik még nagyobb bajban vannak, mint ők. Tudok olyanról, aki a lakás ajtajának szigetelésére évek alatt összespórolt pénzt (igen, a kevésből sokáig tart összekuporgatni) gondolkodás nélkül adta oda valakinek, aki nem tudott gyógyszert venni a gyerekének.

Napról napra, hónapról hónapra emberek tízezrei dolgoznak azért, hogy emberek százezreinek, vagy éppen millióinak segítsenek túlélni a holnapot. Ebben az országban jóformán semmi nem működne már a normális emberek elszántsága nélkül, legfeljebb a NAV és a TEK. A túlhajszolt, halálosan fáradt, de elkötelezett orvosok nélkül még sokkal többen halnának meg gyógyítható betegségekben. A szintén túlhajszolt, de legalább alulfizetett ápolók, mentősök, tűzoltók nélkül a jelenleginél is drámaibb lenne a helyzet.

Tudom, hogy sokan úgy gondolják, hogy több a puhatestű, mint a gerinces. Én változatlanul úgy hiszem, hogy ez nem így van. Sokkal több becsületes ember van ebben az országban, mint hisszük. Ez volt képes eddig is megtartani ezt az országot a felszínen. Nem a horogkeresztények, nem a megélhetési nemzetvédők, nem a politikusbűnözők és nem a hatalom szaros seggéből mindenkor jól élők.

Becsületesnek lenni nem választás kérdése. Teszi mindenki azt, amit tenni tud. Ez nem önzetlenség, hanem egyszerűen nincs másik út.

Mindezt nem azért írtam le, mert késztetést érzek a taknyos-nyálas romantikus önbecsapásra, hanem mert nagyon komolyan így gondolom. És azt is gondolom, hogy aki helyzeténél, képességeinél, lehetőségeinél fogva hallatni tudja a hangját, tenni tud valamit azért, hogy ne csupán a társadalomban, hanem az ország vezetésében is túlsúlyba kerüljenek a becsületes emberek, annak kötelessége megtenni. Akinek vannak szavai és ezeket a szavakat meghallják, az el kell, hogy mondja, le kell, hogy írja. Prózában, versben, táncban, dalban, festményben, ezer módon. Aki máshogy tud tenni a normalitás helyreállításáért, akár úgy, hogy feltárja a disznóságokat, akár úgy, hogy megvizsgálja a jogi lehetőségeket, akár úgy, hogy újra és újra szembesíti a becsteleneket az aljasságaikkal, az tegye azt. Nem önzetlenségből, hanem vegytiszta önzésből. Mert minden látszat ellenére becsületesnek lenni jó, normális országban élni jó. Vagy így érdemes, vagy sehogy.

És nem, nem éri meg anyagilag. Sőt, nem lesz tőle kevesebb szar alak az országban. De mégsem mindegy, hogy az a nagyjából stabil élősködő réteg hol helyezkedik el a társadalmi hierarchiában. A helyén, a sarokban, vagy az ország élén. Ezért már megéri.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!