NEHAZUGGY

Semjén Zsolt atomerőművet tervez, de nekünk elfelejtett szólni?

Molnár Bálint | 2016. Február 20, Szombat | 8:42

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,629,337 forint, még hiányzik 370,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Február 19-i, azaz tegnapi keltezéssel (ezúton is köszönöm éber olvasónknak a figyelmeztetést) jelent meg az iráni hírügynökség oldalán és egyéb jelentéktelen, külföldiül beszélő oldalakon, hogy Semjén Zsolt Budapesten találkozott Ali Akbar Szálehivel, az iráni atomenergia szervezet vezetőjével. Ránézésre egyetlen kérdés merülhet fel: és akkor mi van? Csakhogy.

Mint tudjuk, november végén Orbán Viktor nagy cécóval, még nagyobb delegációval és keleti hátszéllel kicsörtetett Teheránba, ahol elég nagy hangerővel bejelentette, hogy „az iráni nukleáris programban is szeretnénk részt venni.” Nem azért, mert nemzeti konzultáción kapott volna felhatalmazást erre, hanem mert ő úgy akarja. Hogy mi semmiből ne maradjunk ki. Az atomból meg főleg ne. Atomerőmű úgysincs még Felcsúton a kert végében, ugye.

Ennek alapján elvárható lett volna, hogy én az MTI-ből tudjam meg, hogy a mindenhez értő fővadász, mellékállásban miniszterelnök-helyettes Budapesten arról tárgyal bizonyos Ali Akbarral, hogy egy 25, illetve 100 megawattos teljesítményű reaktor kifejlesztését tervezik Magyarországgal, mivel ez a méret népszerű lenne Ázsiában és Afrikában is. Nem mintha egy-két ilyen méretű reaktor egy kisvárosnak elegendő kapacitásnál többel rendelkezne, de akkor is.

Ehhez képest az MTI annyit tartott fontosnak lehozni egy semmitmondó rövidhírben, hogy Szijjártó Péter (is) tárgyalt Szálehivel és Magyarország megállapodott Iránnal a nukleáris együttműködés továbbfejlesztéséről. A megállapodás értelmében folytatják és bővítik az iráni nukleáris szakemberek képzését, támogatják, hogy az EU segítse az iráni nukleáris oktatást és képzést, kutatási-tudományos együttműködést alakítanak ki a nukleáris energia békés célú felhasználása tekintetében, továbbá tárgyalásokat kezdenek a jövőben arról, hogy magyar vállalatok miként vehetnének részt az iráni szénhidrogénkincsek kitermelésében.

A hír kábé mindenhol megjelent, kivéve a magyar sajtót

Úgy tűnik, hogy a mindenféle kamu kitüntetésekről és díjakról nagy csinnadrattával beszámoló Semjén Zsolt sem tartotta ezúttal fontosnak, hogy azzal verje a mellét, csontig benyalt Iránnak, amennyiben azt találta mondani: tekintettel Irán mindenki számára jól ismert, elvitathatatlan státuszára az atomenergia területén, igazán jól jönne egy kis segítség nekünk, hogy mi is okosodjunk nukleáris téren.

Nagyon nem úgy néz ki, hogy Semjén Zsoltnak sikerült jól felolvasnia a kezébe adott papírlapon álló szöveget, vagy oltári nagy marhaságok álltak azon a papíron. Ugyanis nálam sokkal okosabb és hozzáértőbb emberek kérdésemre megerősítették: Iránnal sokféle együttműködés elképzelhető (mezőgazdaság, ipar, szoftverek) amennyiben az embargó ideje alatt semmiféle know-how-hoz nem juthattak hozzá, így jelentősen lemaradtak a technikai, technológiai fejlődésben. Kiemelten igaz ez a nukleáris területre, ahol sokkal inkább Irán szorulna a mi segítségünkre, mint fordítva. Lehet, hogy erről Semjén Zsolt nem sokat tud, de a hazai nukleáris oktatás elég nevesnek mondható, amennyiben Szaúd-Arábiától Vietnámig valóban mindenfelé vannak ilyen irányú együttműködések. Tehát Semjén úr, ebből az következik, hogy nem kérünk, legfeljebb mi adunk felhasználható tudást.

A Reuters február 18-i, azaz tegnapelőtti beszámolója szerint egyébként az iráni atomfelelős guru azt is mondta itt Budapesten, a kisebb erőművek (mármint az ilyen 25 és 100 megawattos teljesítményűek) olcsóbb megoldást jelentenének a szegényebb országoknak és kevesebb hűtővizet igényelnének, ami mindkét említett kontinensen kritikus pont a mérlegeléskor.

Jut eszembe: Orbán Viktor Teheránban azt mondta pár hónapja, Iránnal szemben Magyarországnak nincs nyersanyagkincse, ilyen körülmények között „kész csoda”, hogy „Magyarország ma gyorsabban nő, mint az Európai Unió átlaga”, és a világban keresik a Magyarországgal való együttműködés lehetőségét.

Ha az utóbbi két gondolatot egymás mellé teszem, akkor ebből az következik, hogy olyannyira kitört a magyar gazdasági siker, hogy – bár előzőleg orosz hitelből, orosz hozzáértéssel hatszáz évre eladósítva és titkosítva csakazértis megépítjük Paks II-t – már csak az maradt hátra, hogy Iránnal közösen atomerőművet építsünk Ázsiának és Afrikának. Nem olyan nagyokat, ilyen kicsiket. Mert megtehetjük.

Valaki tényleg világosítson fel, hogy mi történik itt, mert nem értem. Készülünk világhírűvé tenni a magyar kézzel hasított, mangalicazsírral kent iráni atomot, vagy miről szól ez az agyonhallgatott történet? Figyelembe véve, hogy Iránban két nagy erőművet terveznek építeni orosz segítséggel, akkor most ez egy újabb megerősítése annak, hogy Magyarország orosz strómant játszik világgazdaságilag? Most akkor ez már az, amikor részt veszünk az iráni atomprogramban és Orbán Viktor távollétében Semjén Zsolt intézi a formaságokat? És mennyibe fog fájni ez a magyar adófizetőknek? A közös tervezés mennyi hozzájárulást feltételez az egyes felek részéről, különös tekintettel Magyarországra? Már aláírták a megállapodást és majd ezt is utólag közlik velünk? Vagy mire megy ki ez a titkolózás? Esetleg az a cél, hogy a nyilvános kivégzéseket, különösen az akasztást kultiváló iszlám országot a hátunkon bejuttassuk az európai kereskedelmi és energiaszektorba, mert annak ő nagyon örülne és Orbán sem járna rosszul?

Engem kissé nyugtalanít, hogy Irán a nukleáris energia békés célú felhasználásának leple alatt lényegében nukleáris fegyverek előállítására törekszik, de lehet, hogy én tudom rosszul. Viszont bárhogy is legyen, nekem úgy tűnik, megint egy veszélyes lépést készülünk megtenni a saját tudtunk és beleegyezésünk nélkül. Egyetlen kivételt leszámítva miért nincs a magyar sajtóban erről egy kurva hang se?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!