Kezd ez az egész mai magyar politikai színjáték itt Európa peremén egy nagy nemzeti tragikomédiába fordulni. Volt itt nekünk ez a jobbikos tüntetés, ugye. Az ország apraja-nagyja ismét két táborra szakadt, és egymásnak esett jó magyar szokás szerint. Kell, nem kell, náci vagy cuki. Ki kell állni mellettük, vagy nem kell kiállni. Nagy dilemma volt ez össznépileg. Megoldhatatlan nemzeti nagy probléma. Záporoztak a vélemények jobbról, balról.
Aztán lezajlott. Voltak vagy ezren. Borítékolható volt annak fényében, hogy egy hét, aztán karácsony. Meg hideg van, és ugye, a magyar nem szeret csak úgy kimenni a hidegbe. Még a jobbikos tábor se. Na, meg azért valljuk be, nem egy másokért tüntetgetős nemzet vagyunk. Nem igen mozdultunk a tanárok mellett sem, és hát Sándor Mária is egyedül maradt a végére. Szóval nem megy ez úgysem nekünk, de azért a 10 millió okoska országában záporoztak a megmondások. Mert a partszélről itt mindenki nagyon okos, csak ha be kell menni a pályára és játszani kell, akkor száll inába a bátorsága a többségnek, ezért aztán mindig marad a valami melletti kisebbség. A kisebbség meg ugye sosem lesz többség.
A lényeg meg valahol elsikkadt a nagy hidegben. Kiállni valamiért. Jelen esetben a demokratikus értékekért. Hogy egy ma törvényesen működő pártot a hatalom mondvacsinált okok miatt akar ledarálni, mert úgy látja, kicsit nagyobbra nőtt a kelleténél, és veszélyezteti a hatalmát. Ha értelmesen gondolkodna a nép, látná és tudhatná, nem eszik olyan forrón azt a kását. Mert ha végignézünk az elmúlt évek közvéleménykutatásain, azok fényében a Jobbik sosem lesz kormányváltó erő. Azért ennél okosabb ez a nép. Még ha most úgy is tűnik, egyáltalán nem az, hiszen hatalmon tart egy diktátort. A kutatások szerint a Jobbiknak – ha átlagoljuk a kutatásokat – van egy körülbelül 8-900 ezres szavazótábora. Ennyi. Ez nem volt és sosem lesz több. Annyira azért működik még ebben a pillanatnyilag butuskának tűnő országban is az önvédelem, hogy ezt azért mégse. Akkor inkább maradjon Orbán.
Mert ugye a Jobbik sikeresen megalapozta, hogy soha ne lehessen kormányváltó erő. Csak ezt az apró kis szösszenetet felejtik el, akik most vehemensen tiltakoztak, hogy a Jobbik mellett aztán sose nem. Nem a Jobbikért kellett volna tüntetni, hanem a demokratikus értékek mellett. Ezért kellett volna szolidárisnak lenni. Nem azt mondta a Jobbik, azért gyere tüntetni, hogy szavazz is rám. Még csak azt sem mondta, gyere tüntetni. Szabadon el lehetett dönteni. Minden épelméjű gondolkodó magyar eldönthette, mit cselekszik.
A helyzet az, hogy a demokratikus értékek miatt és mellett igenis ott kell lenni, bármi hasonló történik majd a jövőben. Mert tegnap a Jobbik, holnap majd más lesz szarban, és mellette meg majd a másik nem fog kiállni. Ahogy nem álltunk ki össznépileg egyetlen demokratikus érték mellett eddig sem. A valami melletti összefogós játékot kellene már végre megtanulni, és befejezni ezt a csakazértis finnyáskodást. Ezt a nagyon okosnak látszom, és nekem ne mondja meg senki, mert én vagyok az agysebész meg a király típusú baromságot.
Mert különben ez van. Orbán tovább dagonyázik nagy vígan a bársonyszékében, mosolyogva a kicsit nagyon butuska népén, akit úgy rángat, ahogy akar. Mert valójában ez van. Úgy rángatja a népet, ahogy akarja. Mert pontosan tudja, tisztában van vele, hogy nem vagyunk képesek semmi mellett összefogni és egységesen kiállni. Vígan hülyét csinálhat belőlünk, megoszthat, játszhatja a kisded játékait, miközben szétlopja az országot, mert pontosan tudja, a nép képtelen egységet alkotni bármi mellett. Neki egy a fontos: hogy a saját táborát egyben tartsa. Ha azt a kb. 2 millió hithű fideszest egyben képes tartani, és elvinni aztán 4 évente a szavazófülkébe, akkor nyugodtan hátradőlhet. Orbánnak csak ez a fontos. Pontosan tudja – ismeri a népet -, hogy itt egység soha nem lesz semmi mellett. Jól látható ez a mai demokratikus ellenzéki oldal balfaszkodásain. Tökéletes példa arra, hogyan marad az öröklétig Orbán hatalomban, ha csak nem jön valami világégés, ami esetleg megdönti a hatalmát. Világosan látszik, hogy mindenki a saját pecsenyéjét akarja sütögetni. Mindenki más nótát énekel a nagy tábortűz körül, mert hiányzik a nótafa, de ha lenne is, itt akkor sem csendülne fel egységben a dal. Mert csakazértse.
Nyolc éve van hatalmon Orbán, de nyolc év nem volt elég az ellenzéknek ahhoz, hogy valódi ellenzéki erőt, alternatívát mutasson fel Orbánnal és a Fidesszel szemben. De még mindig megy a néphülyítés, hogy majd januárra, vagy februárra meglesz a megoldás és győzni fogunk, mindenki meglássa. 8 év nem volt elég a csodára, de majd 2 hónap elég lesz. Tényleg ennyire hülyének lehet nézni ezt a népet jobb- és baloldalról egyaránt? Tényleg ennyire hülyék vagyunk, hogy nem látjuk a fától az erdőt?
Vajon ha hittel vallanánk a demokratikus értékeket, és azok mellett teljes mellszélességgel állnának ki emberek oldalaktól, pártállástól függetlenül, minden alkalommal, amikor azokat valaki veszélyezteti, vajon lenne még Jobbik? És vajon a Fidesz hatalmon lehetne még? Ezek a nagy kérdések, Béláim.
Czotter József
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.