Sok gyermek már hónapok óta izgatottan várja a ma estét, hiszen érkezik a Mikulás, hogy mindenféle édességgel lepje meg a gyerekeket. Egy csokimikulás itt, egy bombon ott, ki mennyire volt jó ebben az évben. Azonban idén is, mint oly sokszor korábban, nem mindenkihez érkezik meg a nagyszakállú. Pedig nem volt rosszak azok a gyerekek, megérdemelnék, hogy ők is örülhessenek iskolatársaikkal, barátaikkal együtt, hogy másnap arról mesélhessenek, nekik mit hozott a jó öreg.
A valóság azonban az, hogy továbbra is családok százai, ezrei küzdenek azzal, hogy egyáltalán naponta meleg ebédet, vagy vacsorát tudjanak letenni az asztalra. Noha a kormány már kismilliószor bejelentette, hogy megszűnt a munkanélküliség, a szegénység és a gyermekéhezés, mindenki pontosan tudja, hogy ez nem igaz. Magyarázzák ezt azoknak a családoknak, amelyek napról napra élnek és minden vágyuk, hogy egyszer ne a másnap miatt kelljen aggódni, ne amiatt, hogy lesz-e pénz megvenni a téli kabátot a gyereknek a hideg beköszönte előtt. Ezek azok a családok, akik a Mikulást ugyan ismerik, mégsem találkoztak vele soha. Ezek azok a gyerekek, akikhez minden évben legfeljebb a Krampusz jár.
A statisztikák szerint ezen családok helyzete az elmúlt években csak romlott, ami elkeserítő képet fest a jövőjükről. A szegénység konzerválódott, a kilátástalanság pedig egyre csak nő. Elég egy munkahelyi baleset, egy betegség és máris a szegénység mély csapdájába estünk. Nagyon ritka az az eset, amikor valóban a szegénység elszenvedői tehetnek arról, hogy oda jutottak. Az alkohol vagy éppen a drogok ugyanis nem minden esetben okai, hanem leginkább eredményei ennek a helyzetnek.
Ilyenkor, az ünnepek közeledtével mindig egy kicsit nehezebb, egy kicsit jobban fáj mindaz, amivel valahogy megküzdöttünk az elmúlt hónapokban, az év többi részében. És nem magunk miatt, mi ugyanis kibírjuk. A gyerekeink miatt. Ők azok, akik jobbat érdemelnek, ők azok, akik megérdemelnék a Mikulás apró ajándékait, megérdemelnék azt, hogy örömtől sugárzó arccal nézzék meg, mit hozott a télapó.
Vannak csodálatos kezdeményezések, melyek pont ezekben a legnehezebb időszakokban segítik a rászorulókat. Ott ahol az állam sokadszorra is csődöt mond, ott a civilek ismét bizonyítják, van még remény, van még emberség. Étel- és ajándékosztások, melyek képesek újra mosolyt csalni azokra a gyermeki arcokra. Ez megoldást azonban hosszú távon nem nyújt, és nem is nyújthat. Ideig-óráig ugyan enyhíthet a helyzeten, azonban ettől többre van szükségük ezeknek a kilátástalanságba sodródott családoknak.
Valós munkahelyteremtésre, szociális bérlakásokra – melyeket nem a Fidesz oszt ki a sajátjai között -, egy lehetőségre, mellyel élhet az is, aki Bátonyterenyén, vagy éppen Szátokon kénytelen boldogulni. A vidék az elmúlt évtizedekben elnéptelenedett, mert aki megtehette elmenekült. Ez azonban nem mindenkinek sikerült. Családok százai, ezrei nyomorgnak jövő és remény nélkül, a világtól elzártan, valahol a semmiben. Egy zsákfalu nyomorát, vagy a tanyavilág szegénységét pedig csak az értheti meg, aki azt egyszer már látta. Ott nem jön a Mikulás, sem a Jézuska. Nekik csak a nyomor és a szegénység marad, miközben oligarchák országa lettünk. Ahol a fogalmatlan disznószerelő a rossz útviszonyok miatt helikopterrel közelíti meg a bélmegyeri vadászkastélyát.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.