December 25,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

DÜHÖNGŐ


Lehajolsz hozzá, ő rád néz és a szeme tele van könyörgéssel

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hideg van, gyorsan sötétedik, hamarosan itt a karácsony. A csatakos, szürke utcákon sietsz a dolgod után. Összébb húzod magadon a kabátot, mert foga van az időnek, közben arra gondolsz, hogy kinek milyen ajándék lenne a tökéletes és magadban már tervezed azokat a napokat, hogy mi kerüljön az asztalra, mikor hová mentek látogatóba.

És meglátsz egy kutyust, vagy egy cicát. A mocskos járdán kuporog. A szőre csapzott, kiállnak a bordái, olyan kicsire húzza össze magát, amilyenre csak tudja. Lehajolsz hozzá, ő rád néz és a szeme tele van könyörgéssel. Nem hagyhatod ott, mert meghalna. Ölbe veszed, betakarod a pulcsiddal. Nem baj, hogy mocskos és büdös, mert olyan bizalommal simul hozzád és te tudod, hogy felelős vagy érte. Otthon megfürdeted, megeteted. Máris mennyivel szebb, kicsi plüss. Elviszed a dokihoz, kap oltásokat, ha beteg, kap gyógyszert. És rápisil a szőnyegedre, megrágja a papucsodat, sáros lábbal összemancsolja a kanapét, de annyira kedves és hálás és megtanulja, hogyan kell viselkedni. Mostantól ő a te kutyusod, vagy cicusod. Szereted.

Hideg van, gyorsan sötétedik, hamarosan itt a karácsony. A csatakos, szürke utcákon sietsz a dolgod után. Összébb húzod magadon a kabátot, mert foga van az időnek, közben arra gondolsz, hogy kinek milyen ajándék lenne a tökéletes és magadban már tervezed azokat a napokat, hogy mi kerüljön az asztalra, mikor hová mentek látogatóba.

És meglátsz egy embert. Egy fal mellé kuporodó hajléktalant, aki ócska kartondarabokkal próbálja melegen tartani a testét. A ruhája mocskos és büdös. A haja csapzott, az egész alak ápolatlan és árad belőle a  reménytelenség, az olcsó bor és a vizelet bűze. Nagy ívben kikerülöd. Nem hajolsz le hozzá, nem nézel a szemébe és eszedbe sem jut hazavinni.

Egy kóbor, kidobott állat hamar megtanulja, hogy nem szabad a szőnyegre pisilni és összerágni a cipőt. A meleg kuckóért, napi ételért, simogatásért cserébe eléd szalad, amikor hazaérsz, melléd bújik tévézés közben, bohóckodásával megnevettet. Szereted. A tiéd, mindenestül.

Egy kóbor, kidobott ember nem tanulja meg mindezt, mert ő nem állat, csak kénytelen állat módjára élni. Elvadult, talán az alkohol az egyetlen barátja, az segít, hogy túl tudja élni azt a napot. Neki is meg kell tanulnia egy csomó dolgot ahhoz, hogy visszatérhessen a társadalomba.

Rajta te, én nem tudunk segíteni, mert neki nem elég, ha hazavisszük, nem elég, ha megfürdetjük, megetetjük. Nem azért, mert hálátlan, hanem azért, mert sérült, beteg a lelke. Hosszú idő és szakemberek segítsége kell, hogy gyógyuljon, hogy megértse: nem csak a ma létezik, hanem talán van holnap is.

Egy állat számára a holnap nem létezik. Egy ember számára igen. Ha elveszíti a holnapot, mindent elveszít. Nem lehet őt megfogni, puha párnára fektetni és a nyakába akasztani a reményt, mint egy bolhanyakörvet.

Állatmenhelyek léteznek, mert sok jó ember összefog. Embermenhelyek nem léteznek, mert ahhoz kevés a jó szándék. Szakemberek kellenek, hosszú rehabilitáció kell, rengeteg pénz. A hajléktalan embert, még sikeres rehabilitáció után sem fogja senki örökbe fogadni, nem viszi haza, nem gondoskodik róla élete végéig. Neki magának kell megállnia a lábán, magának kell felépítenie az életét.

Vannak állatmenhelyek, mert vannak áldozatkész civilek. Vannak hajléktalanszállók, így kevesebb ember fagy meg télen, de ez is csak a most fontosságát erősíti, a holnap létét nem igazolja. Sok ember számára a templomok, egyházi iskolák, stadionok, kisvasutak, díszburkolatos terek, kalandparkok és szökőkutak árnyékában nincsen holnap. És állami segítség nélkül nem is lesz. A társadalmi szolidaritás ehhez kevés, kormányzati akarat pedig nincs. Az idei tél is sok életet fog követelni, de hiú remény azt gondolni, hogy ezek az emberek egyszer elfogynak az utcáinkról, tereinkről. Nem fogynak el, mert mindig van utánpótlás. És nem fogynak el, mert az állam erőtlen és ostoba. Gyenge. Csak a hatalomvágy és a pénzéhség erős. Az élet nem érték, csak a megszerezhető vagyon.

A szétzúzott életeket nem tudjuk megragasztani. A kisiklott életeket nem tudjuk jó útra téríteni. A jövőtlennek nem tudunk reményt adni, de a hatalmat rá tudjuk kényszeríteni, hogy tegye meg azt, amit mi nem tudunk megtenni. Persze, csak ha akarjuk. Ha elég fontos nekünk. adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.