December 21,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

DÜHÖNGŐ


El lehet innen menni – mondta Széles Gábor

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most fel fogok bosszantani egy csomó embert. Nem baj, a dolog kölcsönös. Gyurcsány-fóbiásoknak különösen ajánlom az alábbi sorokat, de elsősorban nem nekik szól. Hanem azoknak, aki gyűlölik ugyan a jelenlegi rezsimet, de akkormárinkábborbán.

Azoknak szánom, akik úgy utálják Gyurcsányt, hogy belekapaszkodva néhány mondatába képesek hányni, miközben ahhoz is átok lusták, hogy az egyelőre még újabb adóval nem sújtott interneten rákeressenek, hogyan is volt valójában.

Mindezt nem azért írom le, mert rajongója lennék a politikusnak. Nem vagyok az. Nem tartottam jó miniszterelnöknek. Tudom (vagy gyanítom) akart ő minden szépet és jót, de alkukat kellett kötnie. Ez az én bajom, mert az én bőrömre ment az alku. Gyurcsány felelőssége volt, hogy megküzdjön, megoldja. Nem tette. Gyenge volt, gyáva volt, nem tudom. Rengeteg hibát fel lehet neki róni és a legtöbb teljesen jogos.

Az viszont nem jogos, ellenben nagyon kártékony, hogy a kormánypárt propagandagépezete által kreált mumustól az ellenzék minden alkalommal felsikolt. Mert a mumus nem létezik. Beteges dolog az, hogy úgy kapjuk ki a kormány szájából az előre csócsált falatot, hogy meg sem nézzük: szar, vagy gumicukor.

Az a helyzet, hogy nem gumicukor. Leszünk szívesek kiköpni!

Lustáknak összegyűjtöttem az ominózus mondat VALÓS történetét. Érdemes elolvasni és akár még néhány percet szánni is a gondolkodásra.

A sokat idézett „El lehet innen menni” nem az embereknek, nem a polgároknak szólt. Egy beszéd, pontosabban egy válasz része volt 2006-ban, az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén hangzott el. Az ülésen a tervezett adóemelésekről vitáztak a felek. Igen, kérem! Gyurcsány elment ilyen ülésekre. Nem a kész törvénnyel, hanem a tervezettel! Érvelt, vitázott. Szóba állt az érdekegyeztető tanáccsal. Mi több, volt érdekegyeztető tanács! Akkoriban még szokás volt az ilyesmi.

A pontos történet röviden: A nagyiparosok érdekeit képviselő Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége elnökeként (figyelem!) SZÉLES GÁBOR (igen, aki ki-be kapcsolgatja a gravitációt, miközben egy percre sem távolodik el túlságosan Orbán Viktor ülőfelületétől) kérte számon Gyurcsány Ferencen a tervezett – munkáltatókat érintő, a nagyvállalkozások profitját csökkentő – adóemeléseket és lényegében megfenyegette a miniszterelnököt azzal, hogy a jóval kedvezőbb adózást biztosító Szlovákiába fogják vinni a vállalkozók az érdekeltségeiket. Baromi hazafiasan tette ezt Széles Gábor, szem előtt tartva Magyarország, a magyar emberek, magyar nyugdíjasok és magyar dedek érdekét. A vállalkozásait és profitját érintő négy százalékos adóemelés hirtelen felülírta a gazdagon virágzó hazaszeretetet és a vállalkozásai Szlovákiába telepítésével óhajtotta zsarolni az akkori kormányt.

A nagyvállalkozók és Széles Gábor is pontosan tisztában voltak azzal, hogy két megoldás lehetséges. Vagy a vállalkozások profitjának megadóztatása, vagy a nyugdíjak és családtámogatások csökkentése. Ők inkább ez utóbbit választották volna.

Erre válaszolta Gyurcsány a következőket. Szó szerinti idézet:

„Lehet Szlovákiával példálózni. És el lehet dönteni, hogy szlovák viszonyokat szeretnénk-e. Szlovák nyugdíjakkal. Persze, nem kell fizetni az osztalék után adót, nem kell! Nem kell fizetni annyi tb-t! Nem kell! De lényegében magyar árszínvonal mellett fele annyi a nyugdíj, mint nálunk. Ez a programja a munkáltatóknak? Én is tudok keményen kérdezni! Ez? Hogyan fogjuk kifizetni a nyugdíjakat? Hogyan? El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!”

Az eset után ugyanez a Széles Gábor a tulajdonában lévő Magyar Hírlap hasábjain hadjáratot indított Gyurcsány ellen, kiragadva és kiforgatva az azóta bunkósbottá nemesült mondatot. 

Ez idáig még nem is akkora ügy, minden érdekképviselet úgy harcol, ahogy tud. Az a dolga. Az viszont már távolról sincs rendben (az én véleményem szerint), hogy ugyanez a Széles Gábor – aki szerencsére sikerrel védte a vállalkozásai és személyes érdekeit minden rendszerben és minden kormány idején – mára már maga is elhiszi, hogy ő egy hős, egy szabadságharcos, a békemenetek aktív előmasírozója és Bayer Élő Lelkiismeret Zsolt kenyéradó gazdája.

Értem én a Széles-féléket. Milliós, milliárdos bevételek múlnak azon, hogy ki van kormányon. Tiszta ügy. Szélesnek szüksége van az Orbán-kormányra, az Orbán-kormánynak szüksége van Széles Gáborra. Mindenki nyugodjon meg, egyiküket sem különösebben érdekli az ország többi része, az a kilencmillió valahányszázezer ember, aki nincs bent a legbelső körben.

Azonban nem értem embertársaim azon részét, akik megvedlenek, ha csak meghallják Gyurcsány nevét és a második gondolatuk: El lehet innen menni!

Tehát kedves honfitársaim! Ne hördüljünk már fel mindannyiszor Gyurcsány neve láttán és ne idézzük ezt a mondatot, mint egy ősi átkot. Mert hazugság. A kormány hazugsága, amit lustaságból, ostobaságból átvett mindenki, éppen az Orbán-egyház malmára hajtva ezzel a vizet.

Lehet Gyurcsányt szeretni, lehet nem szeretni. Ezer hibája volt miniszterelnökként, ezer hibája van ellenzékben. Számtalan dolog vethető a szemére, teljes joggal és okkal. Tessék őt nem szeretni a valós okokból és ne egy pénzét védő ügyeskedő és a vele szimbiózisban élő kormány hazugságai miatt.

Hogy a végére is jusson egy klasszikus, ha  kissé átalakítva is:

Ne Orbán kottájából játsszunk!

Ez már nem idézet, hanem saját vélemény: senki kottájából ne játsszunk. Tájékozódjunk, gondolkodjunk és legyen saját véleményünk.

Szerintem.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.