NEHAZUGGY

Elmagányosodó hős

Tamás Róbert | 2017. Október 25, Szerda | 6:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, kedves emberek! Igazság szerint oly sok minden történt tegnapelőtt is,tegnap is (összeomlástól függetlenül), hogy meg sem próbálom hiánytalanul összeszedni a sok ünnep utáni történést, pedig. Ja, tényleg, aki még nem telítődött túl a nemzeti ünnep okozta emelkedettségtől, annak van egy menő videó, ami minden kérdést megválaszol. No, nem mintha nem lenne már most is mind megválaszolva. A kérdés az volt Orbán Viktor feltétlen híveihez, hogy meddig maradjon a főnök a székében? Noha semmi meglepő nincs ebben, mégis: pofánbaszós a valóság.

A pártvezér iránti hűség, rajongás és imádat viszont nem az egyedüli, ami orcán legyintett, eredetileg erről akartam hosszabban értekezni, de beláttam, hogy nincs sok értelme. Akkor valamivel rövidebben: Stohl András emberként (a színésznek ehhez semmi köze) ma nálam kicsit, de valószínűbb, hogy visszafordíthatatlanul elvágta magát. Ami természetesen az én magánügyem, annyiban viszont mégis magyarázatra szorul, hogy egy olyan téma kapcsán ért bizonyossággá az érzésem, amelynél feszültebb, érzékenyebb, súlyosabb téma nemigen rugdossa mostanság a közvélemény ingerküszöbét. A Marton-féle zaklatási ügyről van szó, amelyről rengeteg állásfoglalás született, és amelyben Stohl András is jónak látta megnyilatkozni.

Szerinte a világon semmi rendkívüli, pláne felháborító nincs abban, ha egy nőt zaklat egy férfi. Mondhatni: ez a világ rendje, egy rendes pasas így teszi a szépet. Az erőszak ebbe talán azért nem fér bele, de odáig bármi. Hiszen – a színész szerint – mindenhol máshol is ez megy, nem csak a film, vagy a színház világában. Elég szomorú dolog ez.

Miközben Orbán Viktor ünnepi beszédében a V4-ek erejét igyekezett kidomborítani (mintegy előkészítve azt, hogy egy esetleges Unióból való kilépéskor sem maradna egyedül Magyarország), Csehország és Szlovákia egyre keményebb kritikát fogalmaz meg a magyar és a lengyel kormány uniós politikájával kapcsolatban. A két ország elég határozottan elhatárolódik a két jóbarát retorikájától és egyértelműen jelzi, hová is tartozik. További jó hír, hogy a Putyinhoz való közeledésben Orbán teljesen magára fog maradni, mert Lengyelország soha nem fogja ebben követni a magyar utat.

A V4-ek nem most, váratlanul gyengült meg, jó ideje elkezdett kiüresedni. Gyakorlatilag már V2-ek, miután Csehország és Szlovákia Ausztriával hozott létre egy különálló csoportot, melybe sem a magyar, sem a lengyel kormányfő nem kapott meghívást. Európa motorja egyre zajosabban akadozik, de a választásig bizonyára sikerül életben tartani azt az illúziót, hogy a térség, ha nem az egész közösség alapja és egyben irányítója kicsiny hazánk. Ezt ugyan rajtunk kívül – pontosabban a Fidesz szavazótáborán kívül – senki nem hiszi el, de a választást nem is más országokban kell megnyernie Orbán Viktornak, hanem itthon.

Ha már Orbán Viktor. Miközben itthon nagy erőkkel bujkál a sajtó elől, a Passauer Neue Presse című lap által Európa-szkepszis – Miért van szükségünk Európára címmel rendezett pódiumbeszélgetésen azért részt vett és mondott olyan okosakat, hogy a fal adja a másikat. Természetesen mesélt arról, hogy Magyarország ezer éve védi Európát, miközben a hálátlan Európa folyamatosan hátba támadja sorsüldözött országunkat, de előkerült Soros György és az általa pénzelt álcivil álszervezetek is. Mostanra ott tart Felcsút neves szülötte, hogy a menekültválság csúcsán – amikor a magyar kormány százezer számra engedte át ellenőrzés nélkül a harmadik országból érkezetteket, sőt, az osztrák határig buszoztatta őket – ezek az álcivilek megtámadták a katonákat és maguk csempészték be az országba az embereket. Én erre már nem tudok mit mondani, úgyhogy csapjunk bele a napba.
adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!