Nem szeretnék ingyen reklámot csinálni – bár megérdemelné – a World Press Photo 2017 kiállításnak, amit a Duna-parti viccházzal szembeni Néprajzi Múzeumban hoztak össze.
Döbbenetes képek láthatók október 23-ig különböző kategóriákban, különböző nemzetiségű fotósoktól, első, második, harmadik helyezettektől.
Döbbenetes képek a terror és a háborúk áldozatairól, a menekülőkről.
Döbbenetes, ahogy egy menekült mentőmellényes holtteste lebeg valahol a tengeren.
Döbbenetes, ahogy egy férfi szorongatja megsérült unokaöccsét.
Döbbenetes képek csonkolt orrszarvú tetemről.
Életképek mínusz 45 fokból, a sport világából, az állatvilágból és a pandákat mentők világából. Összesen 15 riportfotó az elmúlt év eseményeit bemutató 80 ezer feletti pályázati anyagából.
A kiállítás közben furcsa érzéseim, gondolataim támadtak.
Ha onnan szemből, a Kossuth-tér túloldaláról, a Duna-parti viccházból néhány keresztényi gyűlölettel teli képviselő átsétálna megnézni a kiállítást, akkor vajon megint Soros jutna eszébe?
Hogy általa pénzelt fotósok, általa megfizetett képhamisítók voltak képesek összehozni ezt az anyagot?
Hogy senki, de senki – azok közül, akik valahogy elérték a partokat – nem az életét, a családját, a gyermekeit menti a háborúk borzalmai elől? Még úgy is, hogy vállalja élete kockáztatását, hogy hátha sikerül?
Mindenki csak a jobb, gazdagabb élet reményében tör ránk és Európára?
Fotó: © Warren Richardson – Hope for a New Life (a World Press Photo 2016 nagydíja)
A képeket nézve nagyon megdöbbentem, nagyon elromlott a hangulatom.
Az „üdítőként” berakott sportvilágot, vagy a békés állatvilágot megidéző képek nem tudtak rajta dobni.
De szerencsére az emeleti „kísérő” kiállításon töményen láthatók színes, csodás természetfotók egy fiatal (32 éves) magyartól. Ahogy írták az ismertetőben, egy világhírű, Magyarországon élő magyartól, Máté Bencétől.
Képei után eldöntöttem, mégsem megyek a Dunának. Inkább megírtam élményeimet.
De a képek nem tűnnek el nyomtalanul.
Czakó Péter
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.