azért nem sok vietnamit, kínait látni az utcákon randalírozni, merényleteket elkövetni, nőket erőszakolni, hirdetni a muszlim törvények felsőbbrendűségét, úgyhogy ne keverjük már a dolgokat, legyünk tárgyilagosak, vagy mindegy is csak mocskolni lehessen a főtolvajunkat?
– írja a kedves olvasó reggeli posztom alatt.
Arra való különös tekintettel, hogy szóvá tettem Orbán Viktor kétkulacsos politikájának egyik igencsak zavaró és káros, de legalább szembeszökő aspektusát. Miszerint a homogén, erős és főleg büszke magyar nemzetállam feje Vietnamban forgatta visszájára – az egyetlen és kizárólagos kormányprogramjává avanzsált – megélhetési bevándorlózás köpönyegét. Háromezer olyan vietnami állampolgárról beszélt, aki az iskolai képzettségét Magyarországon szerezte, és azt is megjegyezte:
Magyarországon él egy becsületes és szorgalmas családokból álló többezres vietnami kolónia.
(Zárójel: azt nem tettem szóvá, pedig lehet, hogy kellett volna, hogy a világ egyik leggyorsabban fejlődő országának mi a kurva életért fogunk mi 60 millió euróból 500 ágyas onkológiai kórházat építeni Vietnamnak, amikor szeptember végén a magyar kórházakban fűtés sincs, de ezt most hagyjuk.)
A lényeg: egyáltalán semmi bajom nincs azzal (de sőt), hogy Magyarország miniszterelnöke elismerően szól a hazájában élő bármilyen vallású, nemzetiségű emberek csoportjairól. Ennek ellenére nem sikerült figyelmen kívül hagynom őfényessége undorító szélkakas jellegét. Eszmefuttatásomat ezért úgy folytattam, hogy feltettem néhány jogosan idevágó költői kérdést. Na és? Nem vették el a nyelvünket? A kultúránkat? A munkánkat? Az identitásunkat? A kereszténységünket? Pedig a 3000 sokkal több, mint ahány menekültet be kellene fogadnunk az egyébként elvetélt kvótamechanizmus alapján. Szóvá tettem, hogy miközben 1294 nyomorult miatt kiforgatja a világot, de legalábbis az Európai Uniót a sarkából, Vietnamban úgy dicséri a Magyarországon élő vietnami (bizonyítottan gazdasági!) bevándorlókat, mintha az elmúlt tömény, gyűlöletbe fulladt két év meg sem történt volna.
Erre a felvetésre érkezett a nyájas olvasó riposztja, amire első körben rövid kommentet fűztem, de talán nem volna haszontalan helyrerakni kicsit bővebben is ezt a kérdést. Azt én nem tudom (de azért sejtem), hogy a szóban forgó hozzászóló Magyarország tetszőleges településének tetszőleges utcáján hány randalírozó, merényleteket elkövető, nőket erőszakoló, a muszlim törvények felsőbbrendűségét hirdető büdöstalpú kecskebaszóval találkozott életében. Nyilván túl azon az információáradaton, amit a nyugat-európai, úgynevezett bevándorlóországokkal kapcsolatban terjeszt az orbáni propaganda.
Az a helyzet, hogy bármennyire is hihetetlennek tűnik, nekünk itt ezen a felületen egyáltalán nem okoz örömet a főtolvaj öncélú mocskolása, sőt, olvasóinkat is arra kérjük, óvakodjanak attól, hogy olyan ismérvek alapján köpködjék a miniszterek elnökét, amelyek semmilyen módon nem kapcsolódnak a tevékenységéhez (például fölösleges és tapló dolog cigányozni, személyeskedni, a magánélete senkire nem tartozó részleteiben vájkálni, miután naponta elkövet száz olyan törvényesített korrupciós bűncselekményt, amiért viszont teljesen jogos a bírálat).
Visszatérve tehát: azt az elégtételt nem adjuk meg még Orbán Viktornak sem, hogy öncélúan mocskoljuk csak azért, mert nem jön be a pofája. Ezzel szemben itt pontosan azt a veszélyes, stigmákra épülő, kirekesztő, minden irányba eltúlzottan általánosító maszlagot kötelező pellengérre állítani, ami emberünk aljadék politikai ténykedését az utóbbi két évben hangsúlyosan meghatározta. És amit – a fenti ábra tanúsága szerint – azok is a magukévá tettek és lelkesen propagálnak, akik kivételesen tisztában vannak azzal, hogy közben kilopja alóluk az anyaföldet is.
A vietnamiak pontosan annyira becsületes, tisztességes emberek, mint a szír, német, svéd, cigány, román, kínai, vagy éppen magyar emberek. Semmivel sem inkább, semmivel sem kevésbé. Azok a bizonyos, Orbán által előszeretettel idegen kultúrájúnak nevezett emberek (akikkel nem vagyunk hajlandóak együtt élni, ugye), nem aszerint lesznek megbecsülendő, vagy éppen köpködésre érdemes csoportok, hogy vásárolnak-e nagy számban letelepedési kötvényeket (a kínaiak és vietnamiak speciel vásárolnak), vagy éppen háború elől menekülnek.
Tele a padlás ezekkel a pusztító, fajelméletre hajazó dakota bölcselkedésekkel, hogy a magyarok ilyenek, a svábok olyanok, a vietnamiak meg éppen amolyanok. Annak függvényében természetesen, hogy éppen ki a hallgatóság. Ezzel pedig – sokadszorra írom le – nem csak az a baj, hogy kommunista-szocialista távoli illiberális országok vezetőinek seggét kritikátlanul fényesre nyaldossuk, hanem közben ezeket a közveszélyes baromságokat áruljuk a nemzeti színű gyékényen. Hogy bizonyos idegen kultúrákat alapjáraton gyűlölni szükséges, mert azok ilyenek (igen, vannak köztük ilyenek, de nem mindenki ilyen, nem a nép, a vallás ilyen).
Igen, a Magyarországon élő becsületes és szorgalmas vietnamiak között vannak olyanok, akikről évek óta tudható, hogy megélhetési bevándorlásilag tonnaszámra termelik a füvet, marihuánaültetvényeik vannak, sőt, gyakorlatilag a magyarországi marihuánapiac nagy részét ők uralják. Sőt, olyanok is vannak közöttük, akik nem járnak élen az áfa- és adófizetésben. Értem én, hogy egy ilyen indokolatlan hakni keretében nem ezekkel áll elő az ember, de gyalázat, hogy a háború elől menekülő más nemzetiségű/vallású népek napi köpködéséből politikai tőkét kovácsoló szent tudatrepedés ilyen ócska módon pávatáncol, ráadásul még ebben a kérdésben sem képes koherens álláspontot képviselni. Arab üzletemberek előtt mondjuk pár éve még az iszlám nagyszerűségét vizionálta, szóval miket beszélek? Koherencia, az.
Mint látjuk, közveszélyes baromságai, sikamlós, gennyes fajta-jellegre vonatkozó szentenciái fertőzőek. Egyfelől alkalmasak a gyűlölet relativizálására, és olyan nem bocsánatos általánosításokra, amelyekből aztán szárba szökkennek az ócska előítéletek, a társadalmi békét veszélyeztető prekoncepciók. A szír muszlim bevándorlók között vannak elmeroggyant, fanatikus merénylők, erőszakos gecik, a vietnamiak között pedig szép számmal akadnak drogkereskedők és adócsaló, elvtelen maffiózók. És akkor mi van? Ebből mi következik? Az égvilágon semmi.
Ja, amúgy persze, hogyne: a magyar vendégszerető, toleráns nép, Vajna András meg nem vietnami.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.