NEHAZUGGY

A mindent tűrő rabszolgalelkűek nem azok, akik ezt az országot előbbre viszik

Lázár Gergő | 2017. Szeptember 20, Szerda | 16:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Találkoztam ma egy Facebook-bejegyzéssel, mely a magyar oktatási rendszer iszonyatosan leterhelő mivoltára hívta fel a figyelmet. Egy vidékről bejáró fiatal diák írta le problémáit. Viszont amit ezért kapott, az jól megmutatja társadalmunk borzasztó állapotát. A nekem is végig kellett szenvednem, úgyhogy ne siránkozz inkább kussolj mentalitás egy arculcsapás volt számomra. A bejegyzést olvasva igenlő kommentekre számítottam, ehelyett a fiatal lányt mindennek lehordó, undorító válaszokat láttam. A nagybecsű dögöljön meg a szomszéd tehene felfogás teljes mértékben igaz idehaza.

Fiatalok és idősek mosollyal az arcukon küldték el a fiatal lányt a picsába. Hogy van képe véleményt megfogalmazni az oktatási rendszerrel szemben? Hát ki ő? Meg különben is, nem kéne annyit Facebookozni és Való Világot nézni. Hát hogy gondolja ő, hogy majd neki jobb lesz, miközben nekünk is rossz volt évekkel, évtizedekkel előbb? Szenvedjen csak, mi is szenvedtünk, ez az élet része! Lesz még rosszabb is, örüljön, hogy most még csak tanulnia kell!

Okosabbnál okosabb, filozófiai magasságokat verdeső kommentek tucatjait kapta, azonban azok a kommentek, melyek megerősítették volna abban, hogy amerre a magyar oktatás menetel az a szakadék, azok már elmaradtak. Csoda, hogy ilyen felfogással itt tartunk? Csoda, hogy egy országot a szakadék felé vezető párt újra és újra megválasztásra kerül? Ahelyett hogy támogatnánk azokat, akik meg mernek szólalni, fel merik emelni a hangjukat, pofán verjük és lerugdossuk őket a gödör mélyére.

Hunyászkodjon csak meg mindenki, hisz jobb lehajtott fejjel követni a bármit elfogadó és tűrő rabszolgák tucatjait, mintsem véleményt formálni. Emeljük már fel a fejünket, és legyen már saját véleményünk! Nem lehet egy életet rettegésben, meghunyászkodva leélni. Illetve lehet, de minek, milyen élet az? Miért érezzük szükségét annak, hogy ha nekünk szar, akkor másnak is legyen az? Ez az elfajzott felfogás hova vezet? A mindent tűrő rabszolgalelkűek nem azok, akik ezt az országot előbbre viszik. Véleményekre, vitákra, ötletekre van szükség. Változásra.

Az, hogy az oktatási rendszer szar volt 10 de akár 20 éve is, az nem mentség arra, hogy ma is az. Nem beletörődni kell a dolgokba, hanem tenni azért, hogy ami nem jó, az változzon meg. A heti 40+ tanulással eltöltött óra nem hozza az eredményeket. Az európai oktatási rangsorok végén kullogunk és nem azért, mert olyan lusták lennének a magyar diákok, hanem mert soha nem tanultak meg tanulni. A tanárok nem szerettették meg velük az irodalmat, a történelmet vagy épp a matematikát, ehelyett a diákok megtanultak magolni, a tanulást pedig teljes mértékben megutálták.

A rendszer úgy rossz ahogy van, 20 éve is az volt, ma is az. A tudásnál nem sok fontosabb dolog van az életben, azonban ennek elsajátítása elsősorban nem óraszám-függő. Nincs fontosabb annál, minthogy a gyermek élvezze a tanulást, emellett pedig legyen ideje gyermeknek lenni. Változásra van szükség, nem csak az oktatási rendszerben, de a fejekben is. Vajon akik ilyen bátran küldték el a fiatal diákot a fenébe, azok megtennék ugyanezt a saját gyermekükkel is? Ha az napról napra hulla fáradtan érne haza az iskolából, akkor is őt hibáztatnák? Vagy ez csak akkor megy ilyen könnyen, ha a másik gyerekéről, más családtagjáról van szó? adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!