Az Országos Kardiológiai Intézetben nincs CT. Az álhíreket terjesztő sajtó megírja. A kórház igazgatója a fejét csóválja, hogy támadják a kórházat és az ott dolgozó szakembereket. Az illetékes miniszter élő adásban hazudja, hogy a másik kórházban viszont azért van CT, mert ő és a kormány odacsinált CT-t. Kiderül, hogy az már akkor is ott volt, amikor a Fidesz-KDNP ellenzékből üvöltötte, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Nem mellesleg „nyitott mellkassal” szállítanak betegeket innen (ahol nincs CT) oda (ahol van CT), de ez azért nem téma, mert a nyitott mellkas nem is azt jelenti, hogy tényleg nyitott. Meg aki ezt szóvá teszi, az a kormányt akarja ütni-vágni. Pedig bezzeg az elmúlt nyolc év előtti elmúlt nyolc év. Hiénák, sakálok, nemzetárulók.
Az álhíreket terjesztő sajtó szerint a konzekvenciák levonása után küszöbön álló kormányzati döntés pillanatnyilag a következő: az Országos Kardiológiai Intézetben továbbra sem lesz CT, ellenben az Országos Kardiológiai Intézetet (=az ország legkomolyabb szívgyógyászata) beolvasztják az Egyesített Szent István-Szent László Kórházba. Ebből lesz a Dél-pesti Centrum. Mellékszál: az Országos Kardiológiai Intézet főigazgatója, Ofner Péter mostanra a nyugdíjazását kérte.
Következtetés: a problémát megoldották. A maguk magyar módján. Sikeresen. Az immár 3 az 1-ben kórháznak lesz papírja arról, hogy igenis van CT-je. A szorgos hétköznapokban pedig a betegeket ugyanúgy fogják „nyitott mellkassal” (ami nem is nyitott, ugye) hurcolászni innen oda, csak már nem két kórház között, hanem egy kórházon belül. Sivalkodjatok csak libsik, sivalkodjatok!
Mert van ennek a rendszernek egy olyan jó tulajdonsága (az összes többi mellett), hogy soha semmiből semmit nem tanul. A dilettáns akarnokok minden mozdulatából olyan szinten hiányzik a nagyvonalúság, az elegancia, az empátia, hogy ha ez a hiány fájdalmat tudna okozna, naphosszat üvöltenének. Üvöltenek is, mondjuk. Demagógoznak, balliberálisoznak, harcba küldik Bayer Zsoltot (az ő hangja mélyebb), kimagyaráznak, és majd nemsokára világossá teszik, hogy semmi köze nincs a közfelháborodásnak a tervezett átalakításhoz. Ezt már régóta tervezgetik és hát pont mostanra sikerült jól megrágni és eldönteni.
És bár még soha egyetlen példa nem igazolta Magyarországon, hogy az összevonás, a centralizálás, a vízfejűsítés hatékonyabbá tette volna a rendszert (bármelyiket), csökkentette volna a bürokráciát, és felszámolta volna azokat a problémákat, amelyekre hivatkozva az éppen aktuális döntést meghozták, a csakazértis-csakazértse nemzeti dac szellemében járnak el most is. És senki ne jöjjön nekik azzal, hogy ahol 3,1 milliárd forintért bérelnek állványzatot a szaros ugrótoronyhoz egy hétre, ahol 3,4 milliárd forintból rázza a rongyot két óra erejéig egy meztelen seggű ország azért, mert a nemzeti büszkeség mindennél előrébb való, ott nem lehetett volna egy tetves CT-t beszerezni. Ne fárasszuk ezzel az urakat!
Ezek tényleg, valóban, tagadhatatlanul ennyire gecik. Ahelyett, hogy hatalmas felhajtás és rivaldafény közepette vettek volna egy átkozott CT-t a kórháznak, amit a semmihez nem értő, ájtatos képű, cinikus emberszerű miniszter (ha jól emlékszem, Balog azt ígérte, hogy jövőre meglesz a CT, már intézkednek, mert a nemzeti kormánynál soha senki nem tett többet a világszínvonalú magyar egészségügyért) nemzetiszínű szalaggal átkötve, a lakájmédia összes kamerájának kereszttüzében átadott volna, mert lám-lám, az urak meghallják a nép szavát, ez van.
Mert olyan nem lehet, hogy a hatalom meghátráljon és a gyengeség látszatát keltse. Az nem lehet, hogy ha a kormány – a mindenáron hatalomba kapaszkodás okán – eldöntötte, hogy az egész országot feláldozza a Soros-ellenes háború oltárán, akkor a Soros-egyetem ügyében meghátráljanak.
Az nem lehet, hogy ha egy, az ott dolgozók szakmai kvalitásai okán elismert egészségügyi intézmény nem rendelkezik a 21. században egy stratégiai fontosságú (életmentő?) diagnosztikai műszerrel, akkor inkább vegyenek egyet (legalább egyet), minthogy beledöngöljék a – központosítás-összevonás által sújtott, évente kisvárosnyi áldozatot követelő, egyébként is rommá pusztított -közegészségügy mocsarába.
Ha a magyar kormány megvette volna azt az átkozott CT-t a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetnek (nem a kormány, az adót fizetők, a páciensek, a potenciális páciensek), akkor az nyílt beismerő vallomása lett volna annak, hogy az álhírek bizony a rögvalóságot tükrözik, akármilyen hangosan is hörög Bayer. Ezzel a penetráns manőverrel viszont telibe lehet hányni a nem kormánypárti sajtó, a szakemberek egy része, a nyilvánosság egy szelete véleményét.
Arra van pénz, amire mi akarjuk (és mi nem CT-t akarunk venni), a rezsim sziklaszilárdan áll a lábán, nem engedünk a felforgató, demagóg, nemzetellenes hangoknak. Azt meg végképp leszarjuk, hogy mekkora maszatolás lesz egy ilyen egybeolvasztásból, hogy képesek lesznek-e ezek az intézmények ömlesztve ellátni azokat a feladatokat, amelyeket egyenként elláttak/próbáltak ellátni. Hogy az összevonásba óhatatlanul kódolt forráskivonásnak (állások, vezetői pozíciók megszűnése) milyen hatásai lesznek az intézményi működés egészére. Egyetlen szempont van és az mindent felülír: nem szabad gyengének tűnni, nem szabad engedni.
És lássuk be, az elmúlt több mint hét év minden egyes napja azt az érzést erősítette a hatalomban, hogy semmi okuk engedményeket tenni, meghallani az ellenvéleményeket, a nép (egy részének) hangját. Ameddig nincs ellenállás, csak meghátrálás, ameddig nincs valódi nyomásgyakorlás, addig a rezsimnek nincs oka egyetlen területen sem az ország javára cselekedni. Addig így van jól.
Remélem, ezek az apróságok továbbra sem veszik el az érintettek kedvét attól, hogy jövőre is minden idők stadionkormányára szavazzanak. Egyébként meg én mondjam meg, hogy mégis ki másra lehetne szavazni és mi a teendő. Ja, jó.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.