NEHAZUGGY

Korrupték önérzetes Petijének igaza van: a finomkodás ideje lejárt

Molnár Bálint | 2017. Július 29, Szombat | 8:53

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,627,337 forint, még hiányzik 372,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Én hülye barom. Tegnap reggeli posztomban azt írtam, hogy hajnali 8 óráig tudtommal Mészároslölö nem harácsolt semmit. Még a delet sem kellett megvárni, hogy kiderüljön: nem a francokat. Rátette őenyveskezét egy 12 milliárd forint nettó eszközértékű befektetési alapra, és közben zabálja felfele tucatszámra a balatoni kempingeket is.

Olyan szinten nem tudok már mit mondani erre, hogy az saját magam számára is kínos. Úgyhogy nem is mondok erről semmit. Különösen akkor megy el a kedvem az élettől is, ha arra gondolok, hogy a lenézett, lesajnált, gazdasági bevándorlóiról elhíresült Pakisztánban mindeközben felmentik azt a miniszterelnököt, aki nem tudott elszámolni családja gazdagodásával.

Tudom, hogy sírni kéne ezen, de van itt más fincsiség is, a Fidesz oldaláról martam le, és bár ezúttal nem Németh Szilárdot dícséri a kifinomult stílus, nem lenne valóságtól elrugaszkodott beledőlni a kardunkba ettől sem:

szijj

Bár semmi kedvem hozzá, röviden összefoglalom a múltat, az előzményeket:

Szijjártópeti vinnyogásban tört ki szerdán, miután a senki által meg nem választott Európai Bizottság a baráti Lengyelország baráti kormányát felszólította arra, hogy vegyen vissza a bírói függetlenséget aláásó igazságügyi reform néven futó elmebajból.

Toporzékolásügyi Péterünk (mert nekünk ez jutott komolyan vehető diplomaták helyett) azonnal, de nem először hajtóvadászatot kiáltott, amelyet az EB a világosan beszélő közép-európai országok ellen indított, amelyeket rendre kipécéznek maguknak és be akarnak avatkozni a belügyeikbe. Soros-terv, ne ácsingózzanak a magyarok pénzére, és így tovább. A vinnyogás egyebek mellett Christian Kern osztrák kancellárnak szólt, aki azt merte állítani egy interjúban, hogy az unió szabályainak megsértése esetén csökkenteni kell Magyarország és Lengyelország uniós támogatását.

A teremfocista sirámaira válaszul megérkezett az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) parlamenti frakcióvezetőjének állásfoglalása, amelyben színvonaltalannak nevezte Petike stílusát, amely szerinte csupán az egyike jele annak, hogy a magyar kormány politikája el van rugaszkodva a valóságtól. Andreas Schieder azt is mondta:

Magyarországon a demokrácia és az emberi jogok leépítése zajlik, és ez a szomszédos országokkal szembeni, egyre durvább vádaskodásokhoz vezet.

És mert az utolsó szó joga természetesen az óvodás szinten magát földhöz csapdosó Petikét illette meg, sikerült a korábbi színvonaltalanságon még lejjebb küzdenie magát a magma felé. Gajdics Ottó&Co. ezt pont fordítva látja, igaz, őket pont ezért fizetik, de akkor elmagyarázom, hogy mi itt a probléma azon túl, hogy miért szar az, ha egy teremfocista áll az úgynevezett magyar diplomácia élén.

A jól bevált módszert (azt az egyet, amit Petike is ismer) alkalmazva, tolja maga előtt a magyar embereket, akiktől Európa megtagadja a tiszteletet. Mintha egyetlen pillanatra is a magyar emberek véleményén menne itt a vita, és nem két elmebeteg közép-kelet-európai kormányról, amelyek vállvetve rájöttek, hogy mégse kellett volna rendszert váltani. És amely baráti kormányok eldöntötték, hogy kormányzás helyett magánvállalkozássá alakítják az országaikat, amelyeket tehát magántulajdonként lehet rángatni innen oda. Ennek pedig igencsak útjában áll a demokratikus államberendezkedés.

Azt már sokszor leírtam, és fenn is tartom, hogy ez Európai Uniónak már ezerszer nyakon kellett volna vágnia azokat a tagországokat, amelyek az EU-t, mint demokratikus jogállamok közösségét, a demokratikus jogállamiság oldaláról fúrják. Ami most Lengyelországban történik a bíróságok függetlenségének kinyírásával, azt Orbán már végigzongorázta. Nyugodtan, röhögve, halk európai ejnyebejnyék kíséretében. Márpedig akkor is érvényes volt, ami most: tagállami jogsértés esetén a Bizottságnak nem lehetősége, de kötelessége a jogsértővel szemben eljárnia. Ha ezt a kesztyűt sikerült volna időben felvenni, akkor most nem tartanánk ott, hogy egy korrupt, de annál önérzetesebb kormány teremfocista külügyminisztere a magyar emberekre hivatkozva mondja meg, hogy mi a legitim, és mi nem az.

Akkor most nem lehetne a lengyel jogállam kinyírására tett kísérletek kapcsán a magyar emberek és az osztrák emberek véleményének különbözőségével takarózni. Akkor diktátorok oldalán vigyorgó Szijjártópeti nem sorosozhatna, az egész magyar kormány nem építhette volna fel gyűlölködő Soros-kampányát, nem kellene stílustalan szájkaratékat hallgatni, és az állandósult, méltatlan megtámadtatásunkról szóló foskommunikációval kitapétázni az életünket. Akkor most nem magyar közmondások és dakota bölcsességek mentén üzengetnénk, hogy mi nem vagyunk Osztrák-Magyar Monarchia és bármit megtehetünk, mert úgysincs következménye.

Hát tényleg nincs. Csak a kocsmai fröcsögés van, amire időnként érkezik egy jól hangzó válasz, de alapvetően ez a sérelmi, vinnyogó retorika uralja az európai kommunikációs mezőt. Amelynek alaphangját az adja, hogy a kelet-európai blokk két tagországának frusztrált kisember vezetői munkamegosztásban, felváltva, és nem ritkán összekapaszkodva szopatják az Uniót az antidemokratikus, pusztító faszságaikkal, mert úgy látják, következménye úgyis nulla.

Nekem a tököm tele van már ezzel. Meg azzal is, hogy a demokrácia leépítésére tett, igen sikeresnek mondható kísérleteiket folyamatosan a migrációs politikával és a Soros-tervvel álcázzák. Korrupt Petinek abban igaza van, hogy lejárt az ideje a finomkodásnak. Meg lehetne szívlelni ott Európában is, és világosan beszélni, de főleg cselekedni. Mert félő, hogy már most is késő. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!