NEHAZUGGY

Két nő

Forgács Erzsébet | 2017. Július 25, Kedd | 16:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„… nem lehet ember és ember között különbséget tenni származásuk, bőrszínük, kultúrájuk és vallásuk alapján, mert ez ellenkezik minden civilizált országban követett írott, és íratlan jogelvvel és erkölcsi szabállyal.

(…) A radikális jobboldal nemzetiségi politikája patetikus magyarkodásban, hazafias frázisokban és a környező országokkal szembeni kultúrfölény hangoztatásában merül ki. Eljött az ideje, hogy kimondjuk… visszaélnek a retorikával, és valójában nemzet ellenes politikát folytatnak. Amit ők, ma, itt, Magyarországon – állítólag a határon kívül rekedt nemzetiségeink érdekében – művelnek, annak Eszéken, Pozsonyban, és Kolozsvárott a magyarok isszák meg a levét.

(…) A jelenlegi kormány tehetetlensége már az utánunk következő generáció jövőjét is beárnyékolhatja.

(…) A liberális politika előtt ma semmilyen legyőzhetetlen akadály nem áll. Úgy látom, hogy egy szabadelvű kormányzás előfeltételei. Éppen ezért politikai felelősségünk óriási. Csak mi, magunk játszhatjuk el esélyeinket.”

Budapest, 2014. május 16.
A Fidesz európai parlamenti választási plakátja Budapesten, a III. kerületi Lajos utcában 2014. május 15-én.
MTI Fotó: Mohai Balázs

A hatalom szolgálói véresre vertek egy hátrabilincselt kezű fiatal nőt. Ütötték és rúgták még akkor is, amikor már a földön feküdt. A nőnek az volt a bűne, hogy szót emelt a regnáló hatalom ellen. Felhívta a figyelmet a visszásságokra. Kritizálta a kormányt. Tiltakozott valami ellen. Összeverték, elhurcolták.

Akkor született egy nyilatkozat. Egy tiltakozás, amit sokan aláírtak. Például egy Orbán Viktor nevű ember is. Az összevert nőt Hodosán Rózának hívták és akkor 1988-at írtunk.

2017-ben ugyenennek az Orbán Viktor nevű embernek a szeme láttára rugdostak össze egy fiatal nőt. A saját biztonsági emberei. A nő bűne az volt, hogy kritizálta a regnáló hatalmat.

1988-ban még volt, aki szót emelt azért a nőért. Hosszú volt az aláírók listája.

Ma már csak a kormánymédia röhögése hallatszik. A habos nyál látszik a szerencsétlen, háborodott, narkós jelzőkön.

1988-ban talán az akkori Orbán Viktor felhívta volna a színpadra maga mellé ezt a mostani nőt és megkérdi, miért tiltakozik. Talán vitatkozott volna vele, elmondta volna az érveit, igyekezett volna meggyőzni.

A mostani Orbán Viktort dakoták őrzik, még a saját rajongóitól is. A szeme sem rebben, nem nyilatkozik, nincs véleménye. Utólag sem. Rábízza a piszkos munkát a cselédeire.

Azt a nőt 1988-ban megbilincselték, a hátrabilincselt kezénél fogva a levegőbe emelték. A hátára álltak, úgy ütötték. Három megtermett szolga.

A mostani nőt csak a hajánál fogva rántották le, csak megrugdosták, csak gyalázzák, mocskolják, lejáratják. Nem a rendőrség, csak a propagandagépezet.

A hatalom nem tűri a kritikát. Akkor sem, most sem. És nem tudom, ki járt rosszabbul. Az a nő, vagy ez a nő. Az a generáció, vagy ez a generáció. Azt sem tudom, melyik az igazi. Az az Orbán Viktor, vagy ez az Orbán Viktor. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!