Próbálok valamit visszaadni Magyarországnak abból a sok mindenből, amit kaptam.
Régről ismerem a miniszterelnököt, aki tiszteli a munkásságomat, a kint elért eredményeimet.
Nekem húsz éve és most is nagyon pozitív tapasztalataim voltak, vannak vele. Én is nagyon tisztelem az ő munkásságát.
Nem vagyok otthon a politikában, de úgy érzem, az illegális migráció elleni intézkedései korrektek. Sokan követik Európában, csak nem mondják ki. Magyarországon biztonságban, nyugalomban élhetnek az emberek. Angliában, Franciaországban vagy Belgiumban félve sétálnak az utcákon, lesik, nem történik-e valami borzalom.
A miniszterelnöknek van egy víziója, azt próbálja megvalósítani. Utat mutat. Lehet, hogy nem minden tökéletes száz százalékig, de az irány jó, és ez jó Magyarországnak.
Azt szoktam mondani: rendben, hogy van politikai véleményed, de az nincs rendben, hogy a pénzt elfogadod, aztán szidod az államot. Akkor ne fogadd el az állami támogatást, ezzel is tiltakozz a rendszer ellen.
Andrew G. Vajna György András gondolatait olvashattuk fent, amelyek a hibázni nem tudó Schmidtmari NER-ideológus Figyelő című lapjában megjelent interjúból származnak. Ezeknél persze csak vadabbak vannak a nyilvánvaló előjelű felszopásban.
Például megtudhatjuk, mekkora kockázatos vállalkozás, majdhogynem áldozat volt közpénzből felvásárolni a TV2-t, meg hogy ’56-os menekült-fodrász-parókakészítő hazatántorgott kaszinócsászárunk már akkor benne volt ebben a bizniszben, amikor még az MSZP adott rá engedélyt. Szóval lehet oszlásnak indulni. Mert ha huszonhét évvel ezelőtt Andy Vajna a Magyarországon működő 10 kaszinóból kettőnek volt a tulajdonosa, és volt egy év, amikor ő fizette a legtöbb adót, akkor az élete végéig feljogosítja bármire. Aha.
A kedvenc részemet azért még ideteszem képernyőfotó alakjában, mert ez tényleg kiemelkedő módon zárja le az egészségre nem feltétlenül jótékony hatású agymenést:
E kis passzus nélkül valószínűleg simán csak annyit állítottam volna, hogy ezért kár volt megvénülni és zsírgazdagon is egy opportunista szarrágónak maradni. Ez így együtt viszont az erkölcsi zsinóromat kellőképpen megrángatta ahhoz, hogy kissé részletesebben kibontsam ezt a gondolatmenetet.
Ahhoz képest, hogy András bá’ nincs otthon a politikában, irigylésre méltó, rezsiszilárd meggyőződéssel és gátlástlansággal nyilatkoztat ki. Ha véletlenül Mari adta a szájába a szavakat és fejezte be helyette a mondatokat, akkor is leszarom, az alapvetésen nem változtat.
Rögtön az elején: nem vitatom (ergo elismerem), hogy Andrew G. Vajna filmügyi kormánybiztossága óta kétségtelenül fényes sikerek érték a magyar filmszakmát/művészetet, és ebben az önerőből dörzsölt üzletembernek és tehetséges strómannak meghatározó szerepe van. A rendszer átalakításának legalább annyi haszna van, hogy ha lopnak is, az asztalra is letesznek valamit. Hogy Vajna egyszemélyes zsenijén múlik mindez, vagy másoknak is van beleszólásuk, a finalitás szempontjából kvázi tökmindegy. Azt is elismerem – bár elég izzadságszagú magyarázkodásnak tűnik -, hogy Ámerikában az adócsalás-gyanú mellett igen szép kis egzisztenciát lapátolt össze. Csakhogy.
Ami nem mindegy viszont – Orbán Viktor ánuszának lefetyelésén innen és túl -, hogy senkit nem érdekel a múlt, mindenkit a jelen érdekel. Sem a 45, sem a 27 évvel ezelőtti sztorik nem érdekelnek senkit, András! Miután egy opportunista, minden rezsimhez dörgölőző szarházi vagy, aki úri kénye és kedve szerint fizet adót, miközben arra hivatkozik, hogy hatszáz éve nála több adót senki nem fizetett, tisztázzuk az államot szidó filmesek kioktatására irányuló, erkölcsi alapokra helyezett, lábszagú téveszméidet.
Mindenkinek joga van politikai véleményt megfogalmazni és ettől a véleményétől függetlenül bármilyen támogatást igénybe venni. Ez a támogatás ugyanis jobb helyeken szakmai megbízást (megelőlegezett bizalmat) jelent, nem pedig a lojalitás kilóra megvásárlását. Ez a támogatás – amellett, hogy a tehetségnek, a szakmaiságnak, a hozzáértésnek szól, nem a parttalan seggnyalásnak – nem a te, vagy az Orbán Viktor konyhapénze, nem is Vajna Tímea egy havi amerikai zsebpénze, hanem adófizetői pénz. Csak a szerepzavaros, elvetemült, hatalommániás gyökerek szerint kell hálásnak lenni minden levegővételért, ami az állam kegyéből történik.
Van annak némi korántsem diszkrét, de legalább hányásszagú bája, amikor az adót nem úri kedvük függvényében fizetők által összekínlódott pénzből zsírosodó, azt az országból offshore számlákra kitalicskázó kormánymegbízott arról tart előadást, hogy kinek van joga igénybe venni közpénzt és azért mit van joga pofázni, és mit nincs. Ja, és ez az ember akar visszaadni valamit Magyarországnak. Ez a velejéig korrupt médiamágnás, minden idők legmocskosabb propaganda-televíziójának üzemeltetője, aki jogtalan, erkölcstelen előnyöket élvezve konvertálta a köz pénzét magánvagyonná, ez moralizál és ez emleget víziókat.
De ami a legocsmányabb az én értékrendem szerint, az egyértelműen az interjú vége, amelyben a vállalkozó kedvű feleségről és az évtizedeken át megalapozott életformáról büfög a szivarpápa. Aki nem azért dolgozik, mert rá van szorulva, hanem mert élvezi. Érted, hülyemagyar? A te keservesen összekínlódott pénzedből megy a gusztustalan habzsidőzsi a világ válogatott pontjain, tolják bele magukat a pofádba, rázzák a rongyot és közben irigynek neveznek téged, aki annyira balfasz vagy, hogy te meg leginkább nem kedvtelésből dolgozol, hanem mert élni kell, mert enni kell, mert cipőre kell, mert a csekkeket nem lehet a végtelenségig gyűjtögetni a hűtő tetején.
Az elvtelen adóelkerülő morális alapon nyújt életvezetési tanácsokat. Lehet cseszegetni Timikét, de hol nem szarjuk le? Nekünk bejött az élet, Orbán faszán tolja a vízióit, visszacsorgatom neki, amennyit kell, dől a zseton, benneteket meg simán kiröhöglek, miközben könnybe lábadt szemmel mondom, hogy szeretnék valamit visszaadni az országnak. Nem, nem igaz, hogy elhánytam magam, de a gyomrom legalább felfordult. Ilyen egy normák és megkérdőjelezhetetlen erkölcsi alapvetések nélküli ocsmány rendszer, ahol a pénzért megvett lojális gecik osztják az észt a kirabolt pórnépnek, hogy miként kellene boldognak lenni.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.