Lassan el fogunk jutni arra a pontra, amikor az ország népe egymás vállára borulva, mintegy nemzeti siratókórussá összeállva fogja zajos együttérzéséről biztosítani Rogán Antalt.
Mert már megmondta drágajó miniszterelnök úr is a Parlamentben, hogy csak bántják a Tónit, de valójában nem is a Tónit akarják bántani, hanem őt, Orbán Viktort támadják ezen a szentéletű emberen keresztül, ezért ő megvédi, ha mindenki a feje tetejére áll és Farkas Flóriánok hullanak az égből, akkor is.
Most pedig azt mondta Csetényi Csaba, ennek a minden irányból támadott szeplőtelen feltalálózseninek a szomszédja, hogy őt most azért bántják, hogy az Rogánnak fájjon. A bántás abban áll, hogy Csetényi, aki eddig iszonyatos összegeket kaszált a kormányzati reklámokon, hirtelenváratlanul sokkal kevesebb megbízáshoz jutott, mint eddig. ITT egy jó kis interjú vele, aki pontosan érti, mit szeretne mondani Csetényi, akinek Rogán a szomszédja (mert ez is fokmérője a bántásnak, ugyanis aki azt írja, hogy Csetényi Rogán szomszédja és nem pedig azt, hogy Rogán Csetényi szomszédja, az is rosszindulatú), az feltétlenül mesélje el nekem is.
De maradjunk a forró csapáson, mert aztán elveszítem a fonalat és kereshetem, mint szegény nagyapám a feje búbjára tolt olvasószemüveget. Tehát Rogánt úgy akarja bántani az ellenség, hogy Csetényi sokkal kevesebb kormánymegbízást kap, hogy közpénzből reklámozza a Fideszt.
Ezzel nekem csak annyi a gondom, hogy ugye ezt a közpénzt, illetve megbízást nem az MSZP adja, de még csak nem is a DK, hanem maga a kormány, amely kormány azonos a Fideszzel, tehát lényegében Orbán Viktorral. Ezen a nyomvonalon haladva – igény esetén meghosszabbítva Lovasberényig, majd pedig Bicskéig, természetesen Mészáros Lölö valamelyik cégének közreműködésével – az van, hogy Orbán Viktor nem ad annyi megbízást Csetényi Csabának azért, hogy ez Rogán Antalnak rossz legyen, ellenben amikor Rogán Antalt bántja valaki, akkor az a valaki lényegében Orbán Viktornak akar rosszat.
Levezetem: Orbán Viktor önmagát rúgta seggbe, valami ismeretlen okból. Amennyiben helyes az okfejtésem, akkor Orbán Viktor alighanem mazochista lehet, ami mondjuk az ő baja, nem az enyém.
Már csak azon kell erősen elgondolkodni, hogy lehetséges-e az, hogy Orbán Viktor lényegében nagyon szeretne egyszerű életet élni, melósként (vagy ügyvédként) dolgozni, tömegközlekedés igénybevételével helyet változtatni, állami suliba járatni a gyerekeit – szurkolva, hogy meglegyen a szükséges pontszám, különben diákhitel és családi csőd, vagy szakmunkásképző közül lehet választani – és esténként a család leharcolt számítógépén tájékozódni a világ dolgairól. De, mivel ő alapjában egy önkínzó alkat, inkább kiteszi magát azoknak a szörnyűségeknek, amelyeket a korlátlan hatalom (igaz, ez csak országon belül érvényes), a família különféle vállalkozásainak és a szomszédnak felvirágoztatása okoz az ő érzékeny lelkében.
Még az is lehetséges, hogy kifejezetten gyűlöli a focit és ezért kell mindenhová szájbatekert stadionokat építeni, hogy bármerre is jár, szenvedjen. Sőt, ezért rakatott mindjárt a kertje végébe is egy ilyen objektumot, hogy nehogy véget érjenek a gyötrelmei abban a percben, amikor már nem ő lesz végre a miniszterelnök és vissza kell cuccolnia Felcsútra.
Remélem, hamarosan megtudjuk a választ az engem feszegető kérdésekre.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.