Nyílt levél Orbán Viktornak
Miniszterelnök úr!
Tisztában vagyok vele, hogy ez a levél (sem) fog eljutni önhöz. Nem tudom eldönteni, azért-e, mert az ön hátsó fertályát erőteljes és mélyreható nyelvcsapásokkal illető kollégái nem szeretnék a negatív véleményeket megfogalmazó állampolgárok irományaival felzaklatni az ön amúgy is instabil idegrendszerét, vagy azért, mert egyébként is magasról tesznek (önnel együtt) az ilyen „hazaáruló, ballibsi, kommancs, rohadékra”, (értsd: nem fideszes) mint amilyen én is vagyok. De tulajdonképpen mindegy is.
Levelemet megírom, mint anno Mikes Kelemen, okuljanak belőle az utódok (az internet nem felejt – ezt ön is jól tudja, nem véletlenül szeretné azt korlátozni, esetlegesen „szerkesztetni” Vajna apóval), illetve azért, mert nem szeretném mérgemet szó nélkül lenyelni, ugyanis félő, hogy epegörcsöt kapnék, és csodálatos „erősödő és jobban teljesítő” országunk valamelyik ön által lepusztított közkórházában kellene kínok és fertőzések közepette jobblétre szenderülnöm. Úgyhogy írok.
Nem mondhatni, hogy kitörő örömmel vettem tudomásul, hogy ön milliárdokért ismét konzultálni kíván velem. Pontosabban, azzal akar beetetni, hogy fontos az ön számára az én véleményem (is). Mindketten tudjuk: ez orbitális hazugság! Önt nem érdekli a világon senki véleménye, kizárólag a sajátja (felhívnám szíves figyelmét, hogy ez a beszűkült tudatállapot a pszichopata egyik jellemzője). Ön azonban konzultál. Mindig és mindenkor, mindenről… Jó dolog is ez a konzultáció. Kissé homályos látással rendelkező hívei a meghatottságtól könnyes szemmel olvassák a konzultációs ívet kísérő levelét, és hazafias szívüket szétveti a boldogság, amiért imádott nagyvezírük ismét a véleményükre kíváncsi (mint fentebb már említettem, mi tudjuk, hogy ez nem igaz. Ön is tudja, én is tudom, de a lényeg, hogy ők nem tudják).
A ballibsik, hazaárulók, önökkel nem egy véleményen lévők meg dögöljenek meg, úgyis azt hoznak ki végeredménynek, amit önök akarnak. Durván 4 millió választópolgárból 20 millió úgyis ön mellett áll – hirdeti majd az összes Vajna és Mészáros televízió, újság, a kö(ps)ztévéről már nem is beszélve. Szóval, konzultáció címen ismét elönti a gyanútlan háztartásokat gyűlölettől fröcsögő levelével, egyúttal a közpénzt felhasználja (2 legyet egy csapásra alapon) egy kis választási kampányra.
Miniszterelnök úr, ön most ismét meg akar bennünket védeni Brüsszeltől, az Uniótól és az uniós törvényektől. Mert nekünk aztán senki ne ugasson a dolgunkba! Mi kiállunk a rizsacsökkentésért (melynek folyománya, hogy az Unióban nálunk a legdrágább az energia), a homogén társadalomért (kivételt képeznek a jó pénzért állampolgárságot vásároló terroristák, reménybeli Fidesz szavazók), na és persze a Csíki Sörért, mert magyar torok csak magyar sört nyelhet!
Nem tudom, miniszterelnök úr tisztában van-e vele, hogy utolérhetetlenül erősödő kis hazánk jelen pillanatban annak köszönheti, hogy még élnek (élnek?! vegetálnak!) benne emberek, hogy az Unió (számomra érthetetlen módon) még mindig tolja belénk az euró milliárdokat (tény, ennek zöme az ön illetve haverjai zsebében köt ki). Megértem én, hogy ön lelkileg összeroppant, amiért a pesti emberek az olimpia helyett inkább arra szavaztak, hogy talán az életveszélyes 3-as metró felújításával kellene foglalkozni. Dühítő is lehet ennyi földhözragadt, nagyot álmodni nem merő polgár miniszterelnökének lenni. De kérdem öntől: mikor beszélt utoljára (mikor engedtek az ön közelébe egyáltalán!) olyan magyar emberrel, aki nem fideszes, mi több, akinek nyelve nincs oly mélyen az ön hátsójában, hogy nem tudni hol végződik a nyalonc és hol kezdődik ön?
Március 15-én annak ellenére, hogy ön nagy bátorságában (Tisztelet a bátraknak!) gyakorlatilag fél Budapestet lezáratta, elhallatszott az állampolgárok valódi véleménye. Mit lépett erre ön? Nem ám elnézést kért azoktól akik önök és személy szerint ön miatt lettek nyomorultak, éhezők, hontalanok, munkanélküliek! Dehogyis! Ön közölte: bolond lyukból bolond szél fúj. Köszönjük ezt az igazán kedves (kivételesen nem dakota, hanem igazi, ízig-vérig magyar) közmondást, amellyel minősítette kis hazánk kb. 6 millió polgárát. Igen, kedves miniszterelnök úr, ennyien nem értünk egyet önnel. Ennyien szeretnénk ott látni önt és társait, ahová valók: egy sötét börtöncella legmélyebb fenekén.
De vissza Brüsszelhez! Nem érzi gusztustalannak, hogy örökké azt támadja, ahonnan a pénzt kunyerálja, vagy mondjam inkább úgy, hogy ahonnan a pénzt lenyúlja? Nem gondolja, hogy a pofátlanság netovábbja, örökösen „üzengetni”, felháborodni azon, hogy az uniós tagság nemcsak jogokkal de kötelezettségekkel is jár? Nem gondolja, hogy egyszer majd az uniós vezetőknél is betelik a pohár, és úgy rúgnak ki bennünket az Unióból, hogy lyukat ütünk az égen? Vagy ez a cél? Akkor én kérek elnézést!
Drága miniszterelnök úr, nem lehetne egyszer ebben a tetves életben becsülettel, tisztességgel az emberek elé állni, és nyíltan kimondani: teszek én az Unióra, király akarok lenni, loptam már tőletek annyit, hogy még a dédunokáim ükunokái is ellesznek belőle… A várba akarok költözni, koronát akarok a fejemre! Nem akarom, hogy holmi oktatással megfertőzzenek benneteket kedves híveim és leendő híveim! Nem akarom, hogy úri huncutságból kórházakban gyógyulni akarjatok! Azt akarom, hogy dolgozzatok! Szó nélkül, mint a barmok! De nem kívánom ingyen! Minden nap imát mondatok értetek semjénzsótival, oszt jó napot.
Ne aggódjon, miniszterelnök úr, egy ilyen őszinte beszéd sem tántorítaná el az ön állhatatos híveit. Mi, rohadt kommancsok, hazaáruló brigantik meg úgyis tisztában vagyunk az ön valódi szándékaival, maximum az okozna komoly meglepetést, hogy életében először igaz szó hagyja el a száját. Kérem, miniszterelnök úr, gondolja át: elég öngyilkos politikát folytat. Miért is? Mert ha már sikerül kiirtania minden nyugdíjast, beteget, rokkant és sérült embert, ellehetetleníteni és elüldözni minden fiatalt és középkorút, ki marad itthon? Ki fog dolgozni? Ki tartja el önt és saját lábon álló családját? Mészároslala? Rogántóni? Kósalali? Aligha.
Szóval, szép szóval kérem, hagyjuk a fenébe azt a konzultációt! Nyílt levelemet megosztom, és ez alatt a levél alatt bátran „konzultálhatnak” önnel a hívők és nem hívők egyaránt. Hogy még egyszerűbb legyen a dolog, és ne kelljen önnek az olvasással bíbelődni, tisztelettel arra kérem az olvasókat, mindössze ennyit írjanak a kommentbe: Orbánnal vagy Orbán nélkül!
De aztán, miniszterelnök úr, kéretik a konzultáció eredményét komolyan venni! És ha a nagy többség úgy dönt, hogy Orbán nélkül, akkor kapkodja össze gyorsan a legszükségesebb személyes holmiját, és húzzon el az országból jó messzire! Ne aggódjon, ha eljön a számonkérés ideje: megtaláljuk!
Kertészné Kormos Noémi
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.