Jaj annak az országnak, amelyben Kósa Lajos – az összes többi mellett – hirtelen elkezdi megszakérteni az oktatást is. Pedig egészen konkrétan így történt. Nyilván az is épp elég nagy bátorságot feltételez, hogy egy televízió éppen a nemzet kupakfelelősét, a hutik és tuszuk (vagy fordítva) elkötelezett kutatóját kérdezze a pedagógusok tiltakozása kapcsán, de mert őt kérdezte, beleállok a mondanivaló értelmezésébe.
Lázár János elsőszámú oktatási szakértő óta tudjuk, hogy „akinek nem tetszik a rendszer munkaadó személye, az a nemtetszésének az országgyűlési választások alkalmával adhat hangot”. Meg még azt is tőle tudjuk, hogy a tanároknak hőbörgés helyett azzal kellene foglalkozniuk, hogy 2002 óta csökken a diákok tudásszintje, és „a pedagógusok nem tehetnek úgy, mintha ehhez nem lenne semmi közük”.
Akit Lázár János nem volt képes megnyugtatni és/vagy eléggé megalázni, hogy se köpni, se nyelni ne tudjon, annak most Kósa tette helyre a dolgokat a fejében. Ha valaki, akkor ő biztosan tudja, hogy mitől döglik az oktatás. Kérem tiszelettel, a gyengébbek kedvéért Lajosunk elmagyarázta: az oktatás szétverése átalakítása még nem zárult le – az első két szakaszt sikerrel kipipáltuk ugyan, de a harmadikat még nem sikerült véghezvinni – úgyhogy nem érti, mit nem értenek a lázadó osztályellenségek.
És Lajos mesél, mesél. Miután az oktatás dicsőséges államosítása megtörtént, azaz sikerült mindent a Klik vízfejének alárendelni, miután a pedagógus életpálya-modellnek köszönhetően soha nem látott béremelésekkel sújtják az azt elviselni alig bíró tanárokat, itt a harmadik kihívás.
„újragondoljuk azt a dogmát, ami arról szól, hogy csak az integrált oktatási modell lehet az, ami Magyarországon megvalósul, miközben azt mutatják a felmérések, hogy ez kudarc.”
(Lábjegyzet: az integrált oktatási rendszer keretében a hátrányos helyzetű, lemaradt tanulók együtt tanulnak többi társukkal, ilyen módon esélyt teremtenek számukra a közös mércéhez való felzárkózáshoz.)
Mivel a költő semmilyen konkrét felméréssel meg sem próbálta alátámasztani, hogy mire is gondolt, meg kell elégednünk azzal, hogy egyébként is zavaros okfejtésébe ezen a ponton befigyelt egy kurva nagy ellentmondás: olyan zárványok alakultak ki az oktatási rendszerben, amelyek újratermelik a társadalmi egyenlőtlenségeket. Bourdieu, a Kósánál egy fokkal hozzáértőbb francia szociológus is megirigyelné, ha élne. De mivel nem, ezért inkább forog a sírjában szegény.
Vagyis Kósáról lefordítva: az integrált oktatás egy faszság, ezért meg kell szüntetni. Ám a kudarc oka mégis a szegregátumokban, a zárványokban rejlik, amelyekkel kezdeni kell valamit. Lajos szerint a magyar oktatás általános teljesítménye nem azért szar, mert szar, hanem mert jó, csak a rosszul teljesítő szegregált cigányok lehúzzák az egész rendszert. Nem mondta ki, hogy cigányok, de azt igen, hogy
„nehéz úgy beszélni, hogy az ember ne kockáztatná, hogy mindenféle rasszizmussal vádolnák meg…”
Most tökmindegy, hogy ez a mondat helyes-e, vagy sem, Kósánál az ilyesmikre nem adunk. Én itt és most leszögezem: semmiféle rasszizmussal nem vádolom a frakcióvezető urat. Már azzal is megelégednék, ha nem akarna érteni az oktatáshoz és egyáltalán se nyitná szóra a száját olyan kérdésekben, amelyekről fingja nincs.
Ugyanakkor nehéz lenne azt mondani, hogy hagyja a dagadt ruhát másra, és ezt a szakterületet olyanokra, akik értenek hozzá. Mert ha a rossz emlékű Hoffmann Rózsára, vagy aktuálisan Czunyinéra gondolok, rögtön elmegy a kedvem az élettől. A szakemberek, akik tényleg értenek hozzá, már időtlen idők óta tépik a szájukat: nem csupán az van, hogy a kormány nagyszabású oktatási reformjának koncepciója elhibázott, de rövid távon már önmagában az intézkedések nagy száma miatt is elkerülhetetlen a további teljesítményromlás.
Lajos már tegnap is nagyon okos volt. Meg azelőtt is.
Szóval lehet azt mondani, hogy „mer’ a romák”, húzzák le a magyar oktatás egyébként sem világszínvonalát, de akkor én is mondhatnám, hogy a maga idején Kósa Lajos egymagában húzta le a magyar oktatási rendszert annyira, hogy azóta sem bírta kiheverni. A lényeg az, hogy az oktatási környezet sajátosságai (pl. a tanáronként napi egy kréta és korlátozott mennyiségű papír, vagy az állandó ellenőrzések és PÖCSölések) azért csak nem írhatóak a romák számlájára, nem igaz, Lajos? Vagy igen?
Nálad jóval okosabb emberek elmagyarázták már, akkor sem értetted: „A 2010 és 2014 között hivatalban lévő oktatásirányítás a legtöbb változtatást tekintve tudatosan az ellentétes irányt választotta, mint amerre azok az országok indultak el, ahol sikeres oktatási reformot hajtottak végre az elmúlt évtizedekben. Várhatóan a PISA-eredményeken is tükröződni fog majd ennek a korszaknak a hatása, és hamarosan könnyen az OECD-rangsor legvégén találhatjuk magunkat. Úgy tűnik, elfut mellettünk a világ.” (Nahalka István, egyetemi oktató)
A burkolt cigányozás helyett legalább most vésd jól az agyadba! Éppen elég baj nekünk ez a Czunyiné. Járulékos tragédia, hogy sajnos téged sem az eszedért szeretünk.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.