Mindig van lejjebb. Akkor is, amikor már nincs és nem is lehetne, egyesek olyankor is találnak egy gyalogsági ásót és munkához látnak. Valahogy túl vagyunk a március 15-i cirkuszon. Nem csak most, évtizedek óta politikai rendezvényt tart minden párt a nemzeti ünnepeken. Ezt pedig mindenki a maga vérmérséklete szerint kezeli. Vagy nem kezeli.
Most ott tartunk, hogy a jelenlegi kormány tartott pártgyűlést és választási gyűlést – amennyiben az ünnep eredetéről kevés szó sem esett, Orbán Viktor vágyairól, terveiről és rögeszméiről annál több – és természetesen mindenki minden fegyvert bevet a győzelem érdekében. Nincs is ezzel semmi baj, ameddig bizonyos kereteken belül maradnak a dolgok. A közpénzből eltartott propagandamédia teszi a dolgát, ahogy teszi az ellenzéki is, bár nem igazán lehet egy erkölcsi mércével mérni. Már csak azért is, mert a sajtónak eredendően ellenzékinek kellene lennie, bárki van is kormányon. Szerintem legalábbis.
A továbbiakban nem a sajtóról fogok beszélni, hanem a PestiSrácokról. Náluk van alkalmazásban egy Jurák Kata nevű illető, saját bevallása szerint újságíró, mégpedig profi. Ő tegnap ledöntötte a műfaji korlátokat. Az összeset. Én legalábbis ilyet még életemben nem láttam, hogy egy önmagát újságírónak nevező illető bemenjen a hozzá képest feltétlenül ellenzéki tömegbe és üvöltve provokáljon. Az főleg érthetetlen volt, hogy bár jól hallhatóan stresszelt a hölgy, de az elszántság is érezhető volt. Látható módon nem vette volna rossznéven, ha valaki szájon vágja. Sőt.
Ilyesmi szerencsére nem történt, még csak hasonló sem. Viszont elhangzott – nem egy ízben – a prostisrácok szófordulat, amit Jurák Kata – ha már megveretni nem sikerült magát, pedig az lett volna az igazi nagy durranás és eléggé valószínű, hogy ez volt az eredeti cél is – felkapott, mint foxi a lábtörlőt. Ön most lekurvázott engem? – sikoltotta. Többször, egyre hangosabban, hogy meglegyen a felvételen. Igaz ugyan, hogy senki nem kurvázta le, de nem is az a lényeg.
És megszületett a történelem legócskább felvétele, amit egy újságíró eleve el sem készít, egy minimális jóérzéssel megáldott bárki más pedig pironkodva letöröl és azon sem lehetne csodálkozni, ha letagad. Én tegnap, amikor láttam a felvételt, meg voltam róla győződve, hogy ez fog történni. De nem. A PestiSrácok felrakta. Ímelám.
A videót eleve is érdemes végignézni, sajtótörténeti ritkaság. Illetve mélypont. Az ominózus rész a kilencedik perctől kezdődik. Jól hallhatóan itt bele is vágtak a videóba, nehogy kiderüljön, hogy nem a hölgyet prostizták le, bár ez mindvégig nyilvánvaló. De aki idáig eljut, annak a fejében is a felháborodott hang maradjon meg: Ön most lekurvázott engem?
Most tekintsünk el attól, hogy amennyiben Jurák Kata a két szép kezével alkotta meg ezt a cikkentyűt, akkor eléggé valószínűtlen, hogy ő önmaga kolléganője és ráadásul többen van. Ha a cím helytálló, akkor ki írta a cikket? Illetve kik? Bár lényegében mindegy is és legkisebb probléma történetesen Jurák Kata átmeneti személyiségzavara.
A nagyobb probléma, hogy a PestiSrácok jól kalkulál, ismeri az átlagolvasót. Ha az olvasó történetesen kormánypárti, akkor már a cím alapján elkönyveli magában, hogy milyen rohadékok a juhászpéter-félék, ott rohadjanak meg, ahol vannak. Ha az olvasó ellenzéki érzelmű, akkor már a cím alapján elkönyveli magában, hogy úgy is kell az ilyen jurákkatáknak, igaza volt Juhász Péteréknek. A harmadik lehetőség, hogy az olvasó sem ide, sem oda nem döntött még. Akkor a PestiSrácoknak lényegében nyert ügye van, mert egy hölgyet lekurvázni prosztó dolog, a szimpátiája Jurák Katáé. Miután a propagandamédia láncban működik, az Origó már átvette az anyagot, nyilván a többiek is ezt teszik majd, így többszörösen hatékonyak tudnak lenni. A PestiSrácok továbbra is milliós állami reklámokat fog kapni, Jurák Kata fizetése is rendben megérkezik, a többi meg kit érdekel?
Egy dologban egyezik mindhárom olvasói magatartás: nagyon kevés kivételtől eltekintve nem olvassa végig a cikket, pláne nem néz végig egy 10 perces videót. Beleteker (hátha folyik egy kis vér), de végignézni nem fogja. Így aztán minimális kockázattal lehet ótvarnagyot hazudni. Ezért aztán remekül manipulálható.
A baj az, hogy éppen azok az olvasók nem fognak ebben a cikkben sem eljutni idáig, akiknek és akikről szól a cikk. Elolvassák a címet, megnézik a címlapfotót, esetleg az első két sorig eljutnak páran és lesz véleményük. Ezen lenne jó változtatni, csak fogalmam sincs, hogyan. Mindenesetre adok egy szemét címet a cikknek és kíváncsi vagyok, hányan jutnak el idáig. Akinek sikerült, annak gratulálok, ő a kevés kivétel egyike.
Itt szólok, hogy miután nem az önmagát újságírónak nevező hölgy minősítése okán íródott ez a cikk, hanem éppen azért, hogy mi szembesüljünk a hibáinkkal, az ide nem illő kommenteket törölni fogjuk.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.