Jaj, ne már, hogy azt olvasom, hogy a Viktor a Zunióba megint megvédte a családi pótlék ausztriai kurtításától az ott dolgozó magyar munkavállalókat! Jaj, ne már, hogy ha majd Ausztria így tesz az ott dolgozó magyarokkal, akkor hasonlóan jár majd el a Magyar köztársaság, vagyis hogy Magyarország is… (Mo. a sajátjainak torkán már a százszorosát is lenyomta…)
Először is tisztázzuk, hogy az osztrákok nyilván nem az EU-s munkavállalók mozgásának és munkavállalásának szabadságáért, hanem a saját országuk munkavállalói béreinek versenyhelyzetbe kényszerítéséért, és így a munkaköltségek minimalizálásáért, a profitok maximalizásáért nyitottak munkaerő-piacot, tehát nyilván a munkavállalói jogok kurtítását először az auslandereken hajtják végre, amíg az osztrák munkás még nem tört meg mind szakszervezetileg, mind politikailag. Ennek az EU-szerte bevett gyakorlatnak a része ez az intézkedés is az osztrák kormányzat részéről. Mert mi rá vagyunk kényszerülve, hogy ezt elfogadjuk. Miért is, Viktor?
Te se véletlenül csalogatod az ukrajnai munkásokat ide, mert ők még nálunk is kiszolgáltatottabbak, ugye Viktor?
Ugye, hogy ez a helyzet annak a földesúrnak a jajveszékeléséhez hasonlatos, aki éveken, sőt évtizedeken át verte és éheztette a jobbágyait, megzsírosodott rajtuk, az árokba taposva az árok szélére kerülteket, mire azok elmenekültek a nyugati uradalomba, ahol jobban megbecsülik őket, a sokszorosát kapják annak a morzsának, amit itt kapartak össze, és ez a földesúr még utána kiált a másiknak, hogy aztán ne merészelje bántani az ő féltve szeretett jobbágyait!
Aha!
Nagyon aggódsz te miattunk Viktor, legfőképpen azoknak a szavazataiért, akik elég közel vannak a határhoz, hogy el tudjanak jutni a szavazóurnákig, mert ugye kedves Viktor, az angliai, németországi kimenekültjeink elég messze vannak, hogy ne tudjanak szavazni, és azokat már amúgy is leszarod úgy, ahogy vannak, mert téged csak a pénzünk, meg a szavazatunk érdekel.
Ha olyan rohadtul aggódnál a munkavállalókért, akkor 2010-ben, megválasztásod után azonnal visszaadtad volna a kormányalakítási megbízásod, és egyetlen rohadt törvényedet se hoztad volna meg, mert hét éved alatt éppenséggel mást se csináltál, mint hogy megkeserítetted a dolgozó és a munka nélkül maradt emberek életét, megvágtad a munkanélkülit, a segélyeket eltörölted, kilakoltattál családokat, belekényszerítetted az embereket a közmunkába, megvontad a túlórabéreket, rugalmasan megírhatóvá tetted a munkaszerződéseket, elgáncsoltad a devizahiteleseket, tönkrevágtad a gyerekeink addig is elég szar oktatását, szétkaptad az egészségügyet, és stadionná, meg svájci bankszámlává konvertáltad a jövőnket, mert te vagy az, aki elől mi védelmet kerestünk Ausztriában, meg ahol csak lehet, te vagy a mi nemzetünk 21. századi tragédiája. Te ne akarj minket megvédeni!
Persze a mi elvásott, lezüllesztett társadalmunk tükre is te vagy, te mindig olyan ember szerepet vettél föl, amilyen a választásokért vívott harcban a leginkább szavazatokat hozott, és ezen jól lekövethető a többségnek kijutó közoktatási színvonal elvesztése, az újabb és újabb generációk fülének kedves jelszavak változásán keresztül.
A kilencvenes években még liberális full értelmiségi, majd konzervatív.
Az általános elbutulás egyik tünete volt a „polgárok vagyunk”, PÖCSök vagyunk – című hiú önkép erősödése a lassan lecsúszó, de egyfajta sznobizmusba menekülő szélesebb középosztály negatív evolúciója…
Aztán a széles rétegek kétségbeesésének adtál hangot, amikor jobbra tolódtál, beintegrálva táborodba az újabb adag semmihez nem értő, vagy a világból semmit nem értő, hamis történelmet tanult és a munkaerőpiacon értéktelenre képzett embereket, akik nem tehettek róla, hogy az oktatásukat 25 éve folyamatosan züllesztették a mindenkori kormányok. Megmutattad nekik a fekete bárányokat.
Te vagy a következmény, és korunk legnagyobb kórtünete, nem is maradhattál el, de te aztán jól meggazdagodtál rajtunk, lassan a legnagyobb öltönyt is kihízod.
Mert te ugye mindig velünk voltál, és csak nekünk akartál jót.
Most is, amikor a még életképesek szavazatáért kuncsorogsz…
De nagy a baj, tudom, és nem lennék a helyedben. Amikor este lehajtod a fejed, és rettegsz, nehogy valami megbillenjen, és vállalnod kelljen a felelősséget a tetteidért.
Én sem alszom nyugodtan, amíg meg nem érjük azt a napot. Pezsgővel fogunk koccintani.
Nélküled menni fog, Viktor.
Ha majd mindannyian megértjük, hogy a politika mindaddig csak szolgáltatás marad, amíg nem magunk kezdjük el csinálni.
Üdvözlettel: egy tántorgó
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.