December 25,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Vendég: Nyomorultak „sikertörténete”

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

*A rokkantak szemfényvesztő foglalkoztatása

Elképesztő, hogy a kormány micsoda sikertörténetként kommunikálja az emberek felé a megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszerének átalakítását. Eközben, legalább százezer ember sorsát döntötték nyomorba az embertelenül megszigorított felülvizsgálatok kapcsán.

Az elmúlt években rengeteg pénzkivonást szenvedett el a rokkantak ellátórendszere. A beszédes számok a súlyos betegek nehéz helyzetére világítanak rá. (Lásd: korhatár alatti rokkantak ellátására szánt pénzek és a gyógyszertámogatások pénzelvonása):

Sőt, az új ellátórendszerben a biztosítási jogviszony hiánya miatt kb. 30 ezer fő megváltozott munkaképességű személy egyetlen forint pénzellátást sem kap. A törvény nem ismer méltányosságot, így erről a 30 ezer beteg emberről kizárólag a családjuknak kell gondoskodni, hiába fizettek évtizedeken át járulékot, ha a megrokkanáskor nem rendelkeztek elégséges biztosítási idővel. Viszont azok, akik még segélyes pénzellátásban részesülnek, azok sem tudják túlélni a túlélhetetlent az aprópénzből, így ők is családi segítségre szorulnak anyagilag.

Hol tart jelenleg az érintettek felülvizsgálata? Vajon hányan maradhattak bent az ellátórendszerben? Miért nem tudhatjuk ezt, ha ezek közérdekű adatok? Miért dugdossák előlünk el a NRSZH orvos-szakértői felülvizsgálatokról szóló statisztikai adatokat 2013 óta? Miért nincs az országgyűlési képviselők közül senki, aki erre évente legalább egyszer rákérdezzen?

Utoljára 2015. év tavaszán kérdezett rá arra Korózs Lajos MSZP szakpolitikus, hogy hol tartanak a felülvizsgálatok, hány rokkant,- és hány rehabilitációs ellátott van még bent az ellátórendszerben? Akkor Rétvéri Bence államtitkár úr válasza szerint, kb. 142 ezer fő rokkant,- és kb. 90 ezer fő rehabilitálható személy kapott pénzellátást. Viszont, kb. 22 ezer fő nem kapott egyetlen forint pénzellátást sem, a biztosítási idők hiánya miatt. Azóta újabb két év telt el, de nem tudunk semmit, hogy jelenleg mi a helyzet a rokkantak felülvizsgálatával? Döbbenetes az, hogy évek óta senkit sem érdekel ebben az országban, hogy mi lesz itt a megrokkant emberekkel?

Ezzel szemben – az ONYF állománystatisztikai létszámok szerint – 2016. év őszén is, még hatalmas számokat láthatunk a korhatár alatti rokkantak és rehabilitációs ellátottak létszámát tekintve. A táblázatban ömlesztve vannak a rokkant,- és rehabilitációs ellátottak létszámára vonatkozó adatok úgy, hogy azokat a személyeket is ott szerepeltetik, akiket nyugdíjjogosultság hiányában ott tartanak nyilván – akár 100 évesen is – az aktív életkorú rokkantak között. Ez az oka a nagy létszámeltérésnek, hogy a nyugdíjszerű ellátásban részesülők között vannak nyilvántartva azok is, akiket nem lehet a szolgálati idők hiánya miatt átsorolni öregségi nyugdíjassá!

Most pedig közhírré tették, hogy 2017. áprilisban 4,6 milliárdos foglalkoztatási program indul a megváltozott munkaképességű személyek és a hajléktalanok foglalkoztatására.

„Várhatóan hétezer embernek biztosítják az új szolgáltatást, amelynek célja az is, hogy javuljanak az érintettek foglalkoztatási esélyei. A kormány elkötelezett abban, hogy a fogyatékossággal élők is megmutathassák, értékteremtő munkára képesek.  Nemcsak az intézményi világon kívül, hanem azon belül is biztosítani kell a munka lehetőségét a fogyatékossággal élő emberek számára. A pályázaton elnyert támogatást nem csak bérre, hanem tárgyi eszközök beszerzésére, új munkaállomások teremtésére is fordíthatják az intézmények, mert a cél az, hogy minél több munkahelyet hozzanak létre”- hangzott el az államtitkári sajtótájékoztatón.

Kíváncsiak lennénk rá, vajon kik lesznek ennek a programnak a valódi nyertesei? Ugyanis, a járulékkedvezmény és a bértámogatás is csak a munkáltatóknak kedvez, ha hátrányos helyzetű személyeket foglalkoztatnak. Az érintett munkavállalók sokat panaszkodnak a foglalkoztatásuk körülményeire és arra, hogy csak ideig- óráig vannak foglalkoztatva.

Utána mi lesz velük? Mi lesz, ha a hátukra kötik az útilaput, ha a rehabilitációs 1-3 éves foglalkoztatást kínkeservesen végig dolgozták félholtan is, utána mehetnek Isten hírével a nagyvilágba, a nyílt munkaerő piacra? Na, de hová, ha az egészséges munkaerő között is úgy válogatnak, mint tyúk a kendermagban? Mi lesz ezekkel a súlyos beteg emberekkel, ha a foglalkoztatásuk is tiszta szemfényvesztés?

Kísérleti jelleggel még az eddig munkaalkalmatlanná nyilvánított, mentálisan súlyos betegeket is foglalkoztatnák „speciális közmunkabérért” úgy, hogy napi 6 órában 27 ezer Ft/fő/hó összegű pénzellátást kapnának. Magyarán, a segélyért is dolgozniuk kellene, ha nem akarnak éhen halni?

A munkaalapú társadalom kiépítése felé robogva a súlyos betegeket mindhalálig foglalkoztatni akarják? Eközben a rehabilitációs hozzájárulásokból befolyt évi kb. 65 milliárd forintnak mindössze csak a felét, kb. 33 milliárd forintot költenek erre a célra? Hol van a költségvetésbe befolyt összeg másik fele? Mire költik azt? Mi lesz azokkal a szerencsétlen betegekkel, akik a rehabilitációs foglalkoztatás maximum 3 éves időtartama után kikerülnek a nyílt munkaerőpiacra, vagy ahelyett a „nagy semmibe”?

Hol vannak azok az országgyűlési képviselők, akik ezekre a problémákra rákérdezhetnének? Hogy hány aktív életkorú megváltozott munkaképességű személy kap ellátást? Hányat zavartak vissza a munka világába, közülük, hánynak tudnak tartós foglalkoztatást biztosítani, stb.? Mi a célja a kormánynak a rokkantak szemfényvesztő foglalkoztatásával, mely nem old meg semmit, ha az csak ideig-óráig tart? Ez valószínű, hogy többet árt, mint javít a súlyos betegek helyzetén. Az „álfoglalkoztatásukra” feleslegesen kidobott pénzeket – melyek csak az őket foglalkoztató munkáltatókat segítik – inkább a rokkantak ellátására kellene fordítani.

Szerző: Demeter Éva

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.