NEHAZUGGY

Liberálisnak lenni nem bűn, hülyének lenni nem dicsőség

Tamás Róbert | 2017. Január 24, Kedd | 10:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Már megint egy jövőbe látó,egy mindenható. Szeretnék olvasni már egy elemzést a saját értelmezésetek szerinti liberalizmusotok kártékony hatásairól is Elemezhetnél a Mónika show hatásairól a munkanélküli segélyen élés fontosságáról a kardlapozásról a szemkilövetések fontosságáról a szétprivatizálásról a Himnusz gyalázásról liberális áhítatossággal .és a merjünk kicsik lenni létformáról a na és pufajkás voltam szösszenetekről és nem úgy hogy a más f-val vered a csalánt e”

Egy olvasói komment a Szalonna egyik cikkéhez. Szöveghűen, betűről betűre. Önmagában nem túlságosan érdekes, új gondolat nincs benne. Igaz, régi sem. A jól bevált propagandából összecsipegetett hülyeségek kicsiny tárháza csupán, de miért is ne tennék eleget a kérésnek? Lássuk lépésről lépésre a problémát.

Először is, a liberális nem szitokszó. Azt csak az Orbán nevű ember tanácsadója – nem, nem Habony – bizonyos Arthur J. Finkelstein találta ki és terítette szét az erre fogékony, önálló gondolatokat nehezen a világra hozó körökben. Még csak nem is a magyar kormány számára alkotta meg a nagy ötletet, hanem 1972-ben találta ki a liberális szó szitokszóvá degradálását. És természetesen nem a Fidesz nagyobb dicsőségére találta ki (akkor még nem is tehette), hanem egy Jesse Helms nevű ember számára, aki a washingtoni szenátus észak-karolinai szenátora volt. Helm vállaltan rasszista és homofób volt, neki adott tanácsokat a zsidó származású, meleg házasságban élő Finkelstein. Ahogy most Orbánnak ad, mert Amerikából kiutálták a gyűlöletkampányairól elhíresült tanácsadót. Orbánéknak még megfelel és megfelelnek az évtizedes, újrahasznosított szlogenek is. A Fidesz-kormány bukik az ilyesmire, remek példa erre a halszagú nóta is.

De Finkelsteinen és a kormányon (máris korrigálom önmagamat: Finkelstein és a kormány többsége pontosan tudja, hogy ökörség az egész, de a hívek boldogan csócsálják és ez a fontos) kívül senki sem gondolja, hogy liberálisnak lenni egyenértékű a leprával, kolerával, vagy a korlátlan erkölcstelenséggel.

A Mónika sónak nem sok köze van a liberalizmushoz. Egyszerűen egy gagyi műsor, egy a sokból. A személyes véleményem az, hogy senki sem egy tévéműsor nézésétől lesz agyalágyult, hanem azért néz ilyeneket, mert már eleve agyalágyult. Sem buta, sem liberális nem lesz senki sem Mónikától, sem az ezerkétszáz szappanopera egyikétől sem.

Munkanélküli segélyen élni nem jó, nem felemelő és főleg nem hasznos. De lecsúszni, éhezni sem az. Aki elveszíti a megélhetését, annak segíteni kell arra az átmeneti időszakra, nem pedig a földbe taposni. Egy munkahely elvesztése nagyon gyorsan egzisztenciális, majd mentális leépüléshez vezet. Ugyanis akinek darabokra hullik az élete, mert nem képes fenntartani az emberi léthez szükséges életszínvonalat, de még a gyerekének sem képes megvásárolni a szükséges dolgokat, az nagyon gyorsan beszűkült tudati állapotba kerül, amikor semmi másról nem szólnak a napok, mint a darab kenyérről, a következő rezsiszámláról. Így, ilyen állapotban szinte lehetetlen bárkinek eladnia magát a munkaerőpiacon.

Éppen elég adót, járulékokat és egyéb neveken futó sápot szakít le az államkassza a munkáltatóktól és a munkavállalóktól ahhoz, hogy egy ilyen helyzetben visszadjon belőle valamit, például munkanélküli segély formájában. A közmunka kizárólag olyan esetben hasznos, amikor egy eleve munkához nem szokott, vagy azt kerülni igyekvő embert kell bevezetni egy számára ismeretlen létformába, de ebben az esetben is nagyon fontos, hogy valóban hasznos munkát végezzen és a munkáját megfelelően honorálja a költségvetés, abból meg lehessen élni és tovább lehessen lépni a munkaerőpiac irányába.

A kardlapozást (gondolom ez az előző rendszerre utal), szemkilövetést (feltételezem, itt a – szintén kormánystratéga által erősen torzított, majd széthintett – 2006-os MTV-székház ostromáról van szó, ahol kétségkívül voltak súlyos rendőri túlkapások, ahogy voltak bőven köztörvényes bűnök is, gyújtogatások, vandalizmus, rablás) nem tudom a liberalizmussal összekötni. Hiába, én nem vagyok sem Finkelstein, sem kormánypárti szavazó.

A szétprivatizálás a rendszerváltást követően kezdődött, mára szabadrablásba csapott át. Nem hiszem, hogy volt olyan kormány az elmúlt évtizedekben, amelyiknek tiszta lenne a keze ebben az ügyben. Liberális kormánya tudomásom szerint nem volt Magyarországnak, Orbán Viktor vallotta liberális gondolkodásúnak önmagát, de ez mára elmúlt nála.

A Himnusz szétgyalázásával nem tudok mit kezdeni, ahogy a merjünk kicsik lenni létformával sem. Ez már az a hülyeségi-szint, ahol nem igazodom el. Őszintén szólva nem is vágyom erre.

A pufajkás voltam szösszenet már csak azért is mulatságos, mert egyrészt a kedves kommentelő sokkal inkább az a korosztály, amelyik akár pufajkás is lehetett – fotó alapján gondolom, de lehet, hogy tévedek -, egyetlen egy pártban – szerintem még az MSZP-t is ideértve – nincs annyi volt kommunista párttag és funkcionárius, mint ahányan a kormánypártot gazdagítják. A pufajkás léttel kapcsolatosan szívből javaslom a komentelőnek, hogy a legközelebbi pártgyűlésen kérdezzen rá a tagtársaira, biztosan sok szép emléket fel tudnak eleveníteni a dicső múltból.

Végül, bár ez nem szerepelt a kérdések sorában: liberálisnak, baloldalinak, jobboldalinak, vallásosnak, nem-vallásosnak, heteroszexuálisnak, homoszexuálisnak, cigánynak, zsidónak, magyarnak, tótnak, svábnak, palócnak, kunnak, szőkének, barnának, akármilyennek lenni nem bűn, nem hiba, nem szégyenteljes dolog.

Ostobának, rosszindulatúnak, gyűlölködőnek, tudatlannak lenni viszont feltétlenül az. Ez persze csak az én liberális véleményem. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!