Nagyot csalódtam Dunaújváros népében, felesleges kertelnem. Pár napra teszem ki a lábamat a városból, egy kicsit elmegyek Grazba, mondom körülnézek már, fél füllel hallottam, hogy állítólag magyarul beszélő sofőrt keresnek kisbuszra az elmegyógyintézetbe, no, most mit lehessen tudni, hátha beüt – na jó, azt persze sejtettem, hogy az itthoni 450-500 eurós fizetésemet úgyse tudják megadni, mindegy, tájékozódni soha nem árt… szóval alig érek ki, már csak a nyafogást olvasom az egész neten.
Félinformációk, rémhírek – nem kettő, nem öt: de százával, százával. Hogy így kicsi a nyomás a hatodikon, úgy nincs melegvíz… hogy a fűtőtest langyos, hogy hideg… a gyerek beteg, fázik… a nagymama vacog… mínusz tizenöt meg húsz… hogy tüntetni kell, és a többi… Hogy az a Természetesen az éberség lángja bennem akkor is magas fokon lobog, ha netán valamelyik elmaradottabb kapitalista országba vet a kalandvágy: most is azonnal tudtam, hogy ez az egész csak valamilyen nemzetközi, esetleg külföldről pénzelt és szervezett, hazaáruló álcivilek bevonásával végrehajtott akció lehet.
Nyomban elolvastam egyik kedvenc cégem, az évtizedek óta kizárólag a lakosság érdekeit szem előtt tartó, sokszor már-már zavarbaejtően önzetlen, mondhatni önként nonprofit helyi vízszolgáltató állásfoglalását, melyben leírták… na jó, több állásfoglalás is volt, amelyekben különféle dolgokat írtak le. Például hogy ők, szegények, negatív támogatásban részesülnek az államtól: azaz nemhogy nem támogatják őket, de nekik kell befizetniük utánunk súlyos pénzeket. Amiket mostantól majd át kell hárítaniuk. Üzleti alapon. Meg hogy vannak itt titokzatos nagyfogyasztók, akik nem fizetnek nekik, pedig folyatják a vizet doszt. Meg alacsony a Duna. Meg hideg van. És ha leáll a szolgáltatás, őket senki ne okolja. Ellenben a városvezetést, azt okolja. Mert az az oka az egésznek. Meg a rezsicsökk. Meg a hideg. És a csáposkút. Vagy a gémes.
Teljesen igazuk volt mindenben. Olyan parádés kis nyilatkozatokat tettek, hogy csak pilláztunk a Suszterral a teraszon az eseménytelen nyárspolgári osztrák ábendben. Jött aztán az ellencsapás: városunk méltán első embere pár keresetlen mondattal, határozott kinyilatkoztatással megnyugtatta a lakosságot, amitől érthető módon teljességgel kitört a pánik. A Jobbik közben feljelentést tett, és amikor hétfőn visszajött a víz, azt a merőben helyes következtetést vonta le, hogy irtózatos erejével és elszántságával mindenkire ráijesztett, és jobbnak látták megnyitni a csapot.
Hadd mondjak most pár összefüggéstelen, vázlatos mondatot erről a szarságról, csak úgy egyszerűen, ahogyan eszembe jut. Nem lesznek dátumok, összegek, majd kommentben megírja, akinek kedve van. Tehát. Van egyszer a vasmű, ami hulladék hőből úgy tudná ingyen fűtéssel meg melegvízzel telivágni az egész várost, hogy csak úgy serceg – ráadásul neki is megmaradna jó pár milliárdja, by the way. Ha jól tudom, a korai években nagyjából erről is szólt a dal, win-win.
Sajnos lett aztán egy DVCSH, még sajnosabb az is jó pár évtizede működik már, egy minden tekintetben fogyasztóbarát, kielégíthető pénzéhségű, makulátlan becsületű felső vezetéssel. Ezt én már csak abból is tudom, hogy például egy felső vezetőnek sincs egy luxus jellegű szállodája se mondjuk Ausztriában ócska helyeken. Vagy itthon se. És úgy általában. Mértéktartás, szerénység, már-már aszketizmus. Természetesen politikai beágyazottságról sem beszélhetünk a legkisebb mértékben sem, hiszen semmilyen párt semmilyen képviselői semmilyen milliókat/milliárdokat egyáltalán soha nem kaptak azért, hogy esetleg olyan döntéseket hozzanak, amilyeneket.
Például nagyon remek volt, amikor a már említett vasműs ingyenes, vagy ahhoz igen közeli hőenergia helyett engedélyezték a gázmotoros erőművek megépítését, melyek (mint azt a napokban is jól láthattuk) nagy fokú energiaellátási biztonságot adnak a városnak, ráadásul (mint azt évtizedek óta érzékelhetjük) rendkívül olcsóvá teszik az energia árát, a belvárosi telepítésű erőművek kéményeiből ráadásul ózondús, hótiszta levegő áramlik a városlakókra éjjel és nappal, tiszta ingyen.
Kicsit későbben a város, a városlakók érdekeit még mindig, sőt, mondhatni egyre inkább szem előtt tartva, 2009-ben, 3.4 milliárd forintért megvásárolta két gázmotoros fűtőerőmű 49 százalékos részét. Bődületes biznisz volt, kétség nem fér hozzá. Valakiknek. Mindegy is, tudok ilyenből meg még szebből tízet. Vagy ötvenet. A lényeg, hogy bármi lett légyen is az ok, egy kicsit valóban csökkent a víznyomás. Meg a hőfok. Mert alacsony a Duna. Meg mondjuk (azaz mondja a Suszter, mert az rohadt rosszindulatú egy ember, én, csak jelzem, azonnal, még ott, a teraszon le is kevertem neki egy isteneset, csak úgy, magyarmiskásan, a miheztartás végett), mert valaki be akarta mutatni, lehet akár így is, ha sokat szarozunk. És még örüljünk, hogy nem kever ricinust a vízbe. Vagy rézgálicot. Megtehetné. Hideg van.
Ámde forrt ám a net. Olyan kommentek voltak, itt-ott még én is korhatárosnak éreztem őket, pedig. Aztán… Aztán. A tüntetésen voltak hatan. Hideg van, de tényleg. A lakás akkor is melegebb, ha nem fűtenek. Mert… veszteséges a DVCSH. Osztalékot se tud fizetni, mióta a város benne van. A polgármester, akinek a közgyűlés tegnapelőtt mindössze 33 százalékot emelt a fizetésén, mely így háromezer forint híján egy milla (ugye nem feledjük Őt, aki kőkeményen az asztalra vágott, amikor a nyugdíjakat csak 0.9 százalékkal akarták emelni: ő személyesen túrta ki az álomkategóriát, az 1.6 százalékot, azaz minden százezer forintnál 1600-at…), leteszi a telefont, amikor az index érdeklődni bátorkod. Neki köze nincs az egészhez, mit bunkóznak.
És voltaképpen nekünk sincs közünk, akik nyáron is fűtésdíjat fizetünk, szó nélkül, mert megmondták, így jobb nekünk, jobban eloszlik, miközben persze azt se tudjuk amúgy, mi van a számlánkon, de szó szerint – és ha az lenne odaírva, gumicukor-hozzájárulás, 26 százalék, 3876 forint, azt is szorgosan becsöngetjük, továbbmegyek, ha 38 760, azt is, még tovább megyek, ha holnapután éjszaka megszületik és alapizéba foglaltatik a törvény, hogy a magyar állampolgárok lakása három forint ellenértékért (Erzsébet-utalványban térítik, két részletben) a magyar állam (Mészáros Tücsike, Lázár Jojóka vagy Orbán Güzüke) tulajdonába ment át, egyben kérjük tisztelt állampolgárainkat, holnaptól bizonytalan ideig, de minimum nyolcvan évre titkosítva a parkban szíveskedjenek baszkolódni, aludni meg minden, itt szép simán leballagnánk mind, és bevackolnánk.
Miért nem hiszed el, Jóska? Vittek itt 3000 milliárdos magánvagyont is, egy árva ellenhümmentés nélkül, öcsém, bazmeg, vagy tán nem emlékszel már? Ja… és még valami. Ott, a rezsiparkokban, avagy, a kormányzati kommunikáció megfogalmazásában, a Nagy Nemzeti Közösségépítés Életterein továbbra is ugyanolyan élvezettel vágnánk pofán vagy rúgnánk le a gyengébbet, hogy a miénk lehessen a sűrűbb bokor. Vagy a puhább fűcsomó.
Szerző: Boda András
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.