NEHAZUGGY

Milyen jövőt remélhet egy ilyen ország, te szerencsétlen személyiségtorzulás?

Molnár Bálint | 2017. Január 15, Vasárnap | 18:49

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az évszaktól, napszaktól, órától és perctől függetlenül kijelenthető, hogy a fényességes egyistenkirály visszafordíthatatlanul rátaposott a rendpárti focializmus rengeteg éhes zsebet és enyves kezet igénylő útjára. Éppen ma tekintettem rá a félmilliós tábort régen túllépett közösségi oldalára, ahol karácsony óta nem sok mozgás van, viszont a határvadász-különítmény eskütételéről szóló legfrissebb háborús propagandafilm legalább igazán hátborzongató.

Mindeközben a hó és fagy alatt vergődő való világban – ahol semmi olyasmi nem történik, mint amiről ezek a kényszeresen összeizzadott pánikkeltő audiovizuáliák szólnak -, a földhözragadt magyar valóságban porlik minden, mint a szikla. Vasárnap örömére arra gondoltam, hogy foglalkozzunk egy marginálisnak tűnő hírrel, aminek persze tágabb értelmezési keret szükséges, bele is tesszük rögvest.

A G nap utáni szemléletváltást követően tisztességes médiacsatornává avanzsált HírTV (tisztességes abban az értelemben, hogy miután hosszú évekig az Orbán nevű ember és kormánya tápcsatornájának felső részén kikívánkozó böffentésügyi orgánumként működött, immár úgy viselkedik, mintha valóban a negyedik hatalmi ág lenne) hozta a remek hírt: a Fejér megyei Bicskei járásban – Felcsúttól mindössze 8,5 km-re – fekvő Óbarok független polgármestere politikai támogatottság hiányában lemond tisztségéről.

A nagyon sokféleképpen aligha magyarázható indoklás ez: a Mészáros Lölö seggétől pár kilométerre húzódó, mintegy 800 fős településen még egy járdára sem futja a nemzeti-polgári kormányzás jótékony hatásainak széle a hosszát. Egy rohadt uniós pályázatot sem bírtak elnyerni, hát nincs járda. Nem 600 éve, a sötét középkorban vagyunk, hanem a 21. századot írjuk. Miközben a szomszédban a félanalfabéta mangalicaszerelő azt is alig bírja számon tartani, hogy vajon melyik sifonér aljára rejtette el a bevallani elfelejtett milliárdos osztalékot, alig tíz kilométerrel odébb, egy település(vezető) feladja a reménytelenséggel vívott harcot. Egy lakosra számítva hatvanszor annyi uniós pénzt szív fel Orbán szülőfaluja, mint Óbarok.

A dolog így fest: míg Felcsút 2015-ben 40 milliót kapott csak járdaépítésre, a mostohatestvér Óbarok egész éves költségvetése hatvanmillió. Kibaszott forintban. Értjük? Felfogjuk? Tudjuk, hogy mit jelent ez? Hajlandóak vagyunk megérteni, hogy mi történik ebben az országban? Nem, már megint nem azoknak címeztem a kérdést, akik pontosan értik, hanem azoknak, akiknek esetleg erről is Gyurcsány jut eszükbe.

Nem zárójel, nem csalás, nem ámítás, de a történelmi hűség és tényszerűség úgy kívánja, hogy szó szerint idézzek. A közpénzszivattyú közmédia bűzös gyakorlatával szemben, a kivágott szövegrészek nem módosítják a mondanivaló értelmét, előjelét:

„Sok falu fejlődik ma Magyarországon, de messze nem mind. Persze a mi falunk biztonságban van, de van jó néhány száz olyan falu Magyarországon, ahol nem ez a helyzet (…) Természetesen, miután Felcsút adja Magyarország miniszterelnökét, minden itt bekövetkező fejlődés támadásoknak van kitéve. (…) Önök is látják, hogy időnként szakmányban járnak ide, egyébként semmittevő, bajkeverő alakok, hogy kifejezzék a kötözködésüket. (…) Minél inkább támadnak bennünket azért, mert valami történik a falunkban, fejlődik a falu, annál inkább folytatni kell a munkánkat. Ez a kisvasútra is igaz (…). Ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig. (…) Azt akarjuk, hogyha egy közösség képes arra, hogy elgondolja a jövőt, képes arra, hogy erőt mozgósítson ennek érdekében, akkor hadd valósítsa meg a terveit, és a mindenkori kormányzat pedig ehhez inkább támogatást nyújtson, ne pedig bürokratikus akadályokat támasszon. Ez a mi fölfogásunk, erre minden magyar falu (…) számíthat.

A falu fejlettségi szintje, mármint a mienk, Felcsút fejlettségi szintje kiváló és elismerésre méltó. A Váli-völgy nem minden faluja áll ilyen jól. (…) nekünk nemcsak az a dolgunk, hogy Felcsút sikeres legyen, hanem az, hogy a Váli-völgy minden települése sikeres legyen. (…) nekünk az az érdekünk, hogy az egész térség sikeres legyen. Nekünk nem az a dolgunk, vagy nem az kell, hogy örömet okozzon, hogy mi jobban vagyunk, mint a szomszédjaink, hanem az kell, hogy örömet okozzon, hogy mindenkinek jól megy. Mert akkor megy majd jól igazán, és akkor tudunk mi is továbblépni, ha már mindenkinek jól megy, ezért a falvak közötti rivalizálás csak egészséges formában fogadható el, olyan formában, hogy fejlődjön Alcsút, Tabajd, Vál, Kajászó és Baracska is…” (Orbán nevű ember – 2015. november 9)

Értem persze, hogy a politikai korrektség által gúzsba kötve bármit lehet mondani, mert az úgyse számít, de a kurva életbe, miről böfögött egy bő éve ez a küldetéstudatos maffiózó? Miről tépte a száját a saját közönsége előtt ez a dakota bűnöző, amikor 2017 januárjában a kibaszott kormányzat szelektív jóságának köszönhetően az egyik falu belefullad a közpénzbe, egy köpéssel odébb a másikban meg járda sincs?

Milyen jövő, te szerencsétlen, elnyomott, frusztrált személyiségzavar? Járda nincs, érted? Egy kib*szott járda. Nem napi nyolcfogásos ingyenebéd mindenkinek. Milyen jövőről beszélünk ott, ahol nincs járda se? Miközben 800 ember magasról le van ejtve, mert nem ők adják az ország miniszterelnökét, mert nem rothadt narancsszínű polgármestert választottak, Felcsúton már azt sem tudják, mire költsék a pénzt.

A 100 milliós vidékfejlesztési pályázatoktól, a külterületi utak rendbetételétől a víztorony-költöztetésig a hatszázadik infrastruktúra-fejlesztésig, a két kispályás labdarúgó pályával, futópályával, boksz ringgel, kondigépekkel, tárgyalókkal feltunningolt, 1,8 milliárdos sportcsarnokig/konferencia központig, a 640 milliós – tavacskával csicsásított – zöldövezetesített parkig. És a napokig nulla utassal pöfögő, a magát félistennek képzelő, elcseszett futballista torz, beteg lelkének kivetülését megtestesítő játékvasútig.

Milyen jövőt remélhet egy ilyen ország? Ahol aszerint mérik a járdákat, a falábú, tehetségtelen futballistákba öntött közpénzmilliárdokat (igen, baszki, a tao továbbra is közpénz), hogy hol született az ország miniszterelnöke. Hány ilyen falu van még az országban, ahol nem született egyetlen kortárs zseni sem, aki miatt fűteni kell a gyepet és stadiont b*szni a kertje végébe kinti vécé helyett? Ahol se járda, se közművesítés, se munkahelyek, se kalandpark, se jelen, se jövő? Hány zsákfalu lehet, amelynek nem volt olyan szerencséje, hogy a lelkibeteg, gyerekkori traumáiból kigyógyulni képtelen országvezetőnek valamilyen érdekeltsége okán legalább egy nyomorult járda megadasson annak a néhány száz embernek, aki pechére oda született? Meddig lehet még nyíltan zsarolni a polgárokat azzal, hogy ha nem jól szavaznak, nem lesz pénz semmire (lásd Kövér László esete Salgótarjánnal), nemhogy komoly befektetésekre, de egy rohadt járdára sem? Nem kórház, nem orvosi rendelő, megfelelő egészségügyi ellátás, nem óvoda vagy iskola, hanem járda!

Óbarok nem a kivétel, hanem a szabály. Arra, hogy a nagyívű, öntömjénező halandzsákon és ígérgetéseken túl mégiscsak egyetlen következetes kormányzati elgondolás létezik: vannak első- és másodrendű polgárok. A függetlenséget büntetik, a fáraó kényének és kedvének való maximális kiszolgáltatottság viszont csodákra képes. Az egyesek belefulladnak a lopott pénzbe, a ketteseknek meg a 21. században sem jut járda. Ez Orbán feudalizmusa. A földhözragadt magyar valóság. Amelyben porlik minden, mint a szikla.

adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!