Illiberális Béla és családja biztonságban és rendben éldegél. A családfő kemény kézzel irányít. Minden családtag leadja a fizetését, Béla osztja be, hogy mire költenek és mire nem. Nincs vita, az van, amit Béla elhatároz. Sem a felesége, sem a gyermekei, sem az idős szülők, sem a közelebbi, vagy távolabbi rokonság nem szólhat bele Béla döntéseibe.
Illiberálisék házát magas, szögesdróttal erősített kerítés védi. Sem belátni, sem bejutni nem lehet. A szomszédokkal nem állnak szóba, mert már régen összevesztek mindenkivel. Munka és iskola után azonnal hazamegy a család minden tagja. Béla szigorú napirendet ír elő. Mindenkinek megvan a maga feladata. A feleség főz, mos, takarít, a gyermekek tanulnak, a nagyszülők a kertet tartják rendben cserében az ételért és szállásért.
Béla eldönti, hogy milyen ruhája, frizurája legyen a feleségének, arról is határoz, hogy hol és mit tanulnak a gyermekei, mi lesz belőlük, ha felnőnek. Az is az ő kizárólagos döntése, hogy milyen függönyt vegyenek, milyen ruhákat vásároljanak, mi legyen az ebéd, mit nézzenek a tévében, mit hallgassanak a rádióban. Családilag. Béla nem dolgozik, mert irányítania kell a családját, de gond nélkül felvesz a házra hitelt és vásárol magának egy Ferrarit. Amibe a család nem ülhet be, mert nem férnének amúgy sem és csak összekoszolnák.
Béláékhoz soha nem jönnek vendégek. Akik jönnének, azokkal ők nem állnak szóba, akit meghívnának, azok meg velük nem állnak szóba.
Béláéknál rend van és fegyelem. Nincsen hangos szó, nincsenek viták. A döntések egy perc alatt megszületnek, hiszen Bélán múlik minden. A nagyszülők – amikor már nem képesek elvégezni a rájuk eső feladatot – a kert végén lévő fészerbe költöznek, a többi lom közé. Csak télig kell kihúzniuk, mert a bodegában nincs fűtés, úgyis megfagynak.
Béla rendkívül elégedett magával és meg van róla győződve, hogy minden a legnagyobb rendben van. Akkor csodálkozik el egy kicsit, amikor a gyerekei felnőnek és azonnal elköltöznek, soha többé nem néznek a szülői ház felé sem. És akkor csodálkozik, amikor egy vihar belecsap a házba, leég a tető, de a szomszédok nem segítenek oltani, a rokonok nem fogadják be a házaspárt. De Béla abban a tudatban éli le az életét, hogy ő mindent jól csinált.
Liberális Lajoséknál mindig nagy a nyüzsgés. Ahány szoba, annyi színre van festve, mert mindenki maga dönti el, ő milyen szobában akar lakni. A nappali színéről közösen döntöttek, mert azt együtt használják. Mindent megbeszélnek, sokat vitatkoznak. Néha csak húsvétra tudnak megegyezni benne, hogy milyen karácsonyfadíszt vegyenek.
Lajoséknál mindenki dolgozik, a családfő is. A nagyszülők családtagként élnek – mert hát családtagok is – megosztják a munkát. Nincs kerítés, állandóan nagy a jövés-menés. Mindig zajosak, mindenki egyszerre beszél, időnként előfordul, hogy ha mondjuk elromlik a vízcsap, senki nem hív szerelőt, vagy éppen hárman is hívnak. Olyankor eldöntik, hogy máskor előre megbeszélik.
Néha nevetnek, máskor sírnak, ordítanak, vagy énekelnek. Megsértődnek, kibékülnek. Ha baj van, akkor összefognak. Még akkor is, ha egy perce üvöltöztek egymással. Annak ellenére, hogy így élnek, valahogy mégis nagyobb házat tudnak venni, mint Béláék, jobb kajákat esznek, járnak színházba, koncertre, nyaralni. Igaz, senkinek nincs Ferrarija a családban, de a nagyszülőket ápolják az utolsó pillanatig, a rokonokat-barátokat örömmel látják. Ha baj van, segítenek a szomszédok, összefog a rokonság.
Amikor a gyerekek felnőnek, nem menekülnek a családi házból, legfeljebb egy utcával költöznek odább, de gyakran hazalátogatnak. Béláék soha az életben nem fogják megérteni, miért jó zajosan, vitatkozva, a döntéseket néha késve meghozva, nyitottan és rendetlenül élni. Azt főleg nem fogják soha megérteni Béláék, hogy miért akar mindenki Lajosék közelébe költözni, amikor náluk rend van, csend és fegyelem. Mégsem vonzó. Miért nem?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.