Harrach Péter is megkapja a 10 ezer forintos Erzsébet utalványt. Ez nem baj. A baj az, hogy ezt nem lehet háborgás nélkül tudomásul venni. Nem azért, mert sajnálja az ember a képviselőtől, hanem azért, mert a képviselő eleve is nagyságrendekkel többet engedhet meg magának, mint bárki más.
Azért, mert a képviselő a köz pénzéből kapja a fizetését, bőven átlag felett keres és mert a nyugdíjas képviselőnek ezen felül jár a nyugdíj is. Szemben mindenki mással, aki nem vehet fel egyszerre állami foglalkoztatottként nyugdíjat és fizetést. Választania kell, hogy melyiket. De a képviselő – például Harrach Péter – felveheti mert neki az jár. És jár a nyomorult Erzsébet utalvány is.
És nem az irigység, hanem a dolog méltatlan volta. És nem Harrach Péterrel szemben méltatlan, hanem mindenki mással szemben. Ami a legszörnyűbb ebben az egészben, az a hihetetlen rövidlátás. A nyugdíjakat emelni kellene, de gazdasági fejlődés nélkül nincs miből. A nyugdíjasok akkor kaphatnának érdemben magasabb ellátást, ha az ország teljesítménye ezt lehetővé tenné. De nem teszi lehetővé, csak a propaganda szintjén. Azok az uniós források, amelyek Magyarország felzárkózását segítenék, kézen-közön elfogynak, csak egy töredékük jut oda, ahová kellene.
Elmondtuk, leírtuk ezerszer és le fogjuk írni ahányszor csak szükséges: a kormány történelmi, soha jóvá nem tehető bűnt követ el a magyar társadalommal szemben akkor, amikor a személyes gazdagodásuk forrásának tekintik a politikusi pályát. A korrupció megöli a fejlődés lehetőségét, lassan néhány család kezébe kerül minden, aminek a köz javát kellene szolgálnia. A Mészáros família közel 7 000 hektár termőföldre tette rá a kezét eddig. Néhány család – néhány Orbán Viktorhoz közeli család – kezébe kerülnek a földek, erdők, kastélyok és ami még ennél is nagyobb baj, az egyes piaci ágazatok is.
Mészárosok, Tiborczok, Garancsik és Simicskák – ne feledkezzünk meg róla – rabolják le a piacokat, lehetetlenné téve a magyar vállalkozások piachoz jutását és fejlődését. A most megindult béremeléseket sem a gazdasági fejlődés, hanem a kényszer hozta magával. A munkáltatók kénytelenek bérfejlesztéseket végrehajtani, mert nincs munkaerő. És nem azért nincs, mert a piac felszívta őket, hanem azért nincs, mert elvándorolt a munkaerő. A külföldön dolgozó 7-800 ezer magyar (vagy talán több, erről nincsenek hiteles adatok) a munkaképes korú lakosság 10-15 százalékát teszik ki, vagy ennél is többet. Ezek a munkavállalók nem a magyar államkasszába fizetik az adókat, járulékokat.
A jelenlegi nyugdíjasok jókora hányada már most is nagyon nehéz helyzetben van. Mégis, a jelenlegi középgeneráció tagjai még csak nem is álmodhatnak olyan nyugdíjról, mint amilyet a mostani nyugdíjasok kapnak. Szükség lenne előtakarékosságra – nyugati országokban is ez a normális, a minimális állami nyugdíj a saját megtakarítással egészül ki – de ez közmunkából, minimálbérből, de még átlagbérből sem megoldható. A középgeneráció nyugdíjának másik pillére lett volna az a pénz, amit a kormány kiszippantott a magánnyugdíj kasszából.
Középtávon is nagyon nagy baj lesz, tömegével fognak még jobban elszegényedni a nyugdíj előtt állók. Az elszegényedés alatt a nyomorszintre süllyedést értem. A társadalom évek óta segíti és tartja életben azokat, akik számára csak az éhhalál maradna. Nem hiszem, hogy van még tartalék a civil lakosságban. Ráadásul nem is az ő feladatuk ekkora tömegben pótolni a szociális háló teljes hiányát.
Baj van és még nagyobb baj lesz. A legnagyobb baj az, hogy most sem ezzel foglalkozik a kormány, hanem megpróbálják különféle trükkökkel befogni az elégedetlenkedők száját. A 10 ezer forintos utalvány is egy ilyen bűvésztrükk. Harrach Péter rászorulóknak fogja adományozni – legalábbis ezt nyilatkozta és biztosan így is lesz – de sok nyugdíjasnak ez az utalvány azt jelenti, hogy nem krumplistészta lesz az ünnepi asztalon, hanem egy kis hús, gyümölcs is kerül a fa alá. Ez tragikus, de ennél is szörnyűbb, hogy sok rászoruló számára nincs még ennyi segítség sem, mert nem nyugdíjasok. A legszörnyűbb, hogy létezik ma Magyarországon olyan ember – és mennyien vannak! – aki számára a karácsony annyiban más, mint az összes többi nap, hogy talán több ételt találnak a kukában, mint máskor. Félő, hogy a nyomorra kezdhet felkészülni a következő generáció.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.