Kell nekem parlamenti közvetítést nézni. Pláne Kósa Lajos agymenését végighallgatni. Az ugyan pontosan nem derült ki a felszólalásból, hogy mi a bánatos fenét akart volna pontosan mondani Kósa, amúgy szerintem ő maga sem tudta. Nagyjából végighőbörgött néhány percet a Magyar Arcvonal kapcsán, többé-kevésbé összemosva a szélsőséges szervezetet mindenkivel, a Fidesz kivételével. Tehát: a kormánypárt marhára nem tehet erről (sem), ezzel szemben az MSZP, a Jobbik és mindenki más feltétlenül.
Kósa szinte túlszárnyalta a tuszuhuti és a kupakos megszólalását olyan zűrzavaros előadást tartott, amit képzett kódfejtők és pszichiáterek sem egykönnyen tudtak volna kibogozni a rendelkezésre álló néhány percben. Mint minden egyes fideszes, a felszólaló is nagyvonalúan átlépett azon a kétségtelen tényen, hogy hetedik éve a Fidesz kormányoz, mégpedig többségben, mondhatni egypártrendszerben. Eddig sem akadályozhatott meg senki egyetlen egy kormányzati döntést sem, ha így marad, akkor ezután sem.
Ehhez képest egészen elképesztő az a végtelen pofátlanság és ostobaság, amit Kósa Lajosnak betanítottak, hogy dalolja el az országnak házában. Megpróbálom összefoglalni, mit szűrtem le a hülyeség-cunamiból: a rendőrgyilkosságról az ellenzéki pártok tehetnek, a Betyárseregről is az ellenzéki pártok tehetnek, a Hatvannégy Vármegyéről szintén, a Nemzeti Arcvonal nevű szélsőséges csoportról (amely 1989 óta – tehát összesen 11 évig például Fidesz kormányzás alatt – zavartalanul működött) pedig kizárólag a jelenlegi ellenzék tehet.
Kósa Lajosnak – akit feltétlenül a rendkívüli műveltsége és a vaslogikája miatt szeretünk oly nagyon – kialakult egyfajta paranoiája, mert arra jött rá, hogy az Arcvonal politikusokat akart gyilkolni. Ezt meg kell akadályozni – mondta Lajos – fel kell deríteni, kikkel állt kapcsolatban a szélsőséges csoport. Mely pártokkal, szervezetekkel, civil csoportokkal. Itt kezd érdekes lenni a dolog.
Az a Fidesz-kormány, amely teljes, összesen 11 évnyi regnálása alatt szemrebbenés nélkül tűrte az ilyen csoportok megalakítását és működését, hirtelen elkezdi keresni a bűnösöket. A pártok, szervezetek, civilek között. Saját hibáját nagyvonalúan átlépve igyekszik a teljes társadalomra szétteríteni a felelősséget, de nem csak ennyiről szól ez. Dömötör Csaba Kósa Lajos agymenésére adott válaszából egészen riasztó kép látszik kibontakozni. Úgy tűnik, a kormány bosszúhadjáratot óhajt indítani minden ellenzéki párt, de főként minden társadalmi csoport és civil szervezet ellen, amennyiben azok működését veszélyesnek érzi a saját hatalmára nézve.
Dömötör megemlítette a Jobbikot, mint főbűnöst – hiszen Györkös fiát lefényképezték Vona Gáborral – és komoly fenyegetések hangzottak el ez ügyben. Kósa szerint azt a pártot, amelyik összefüggésbe hozható a Nemzeti Arcvonallal, ki kell tiltani a politikai közösségből. De ki kell vizsgálni – Dömötör és Kósa egybehangzó és összehangolt szónoklata szerint – és fel kell számolni mindazokat az egyéb csoportokat, szervezeteket is, amelyek összefüggésbe hozhatóak a szélsőjobboldali szervezettel.
Ez rendben is lenne, ha nem ismerné az ember az Orbán-kormány működését. Ha nem személyesen Lázár János fenyegette volna meg a Norvég Civil Alapok pénzét kezelő magyar alapítványokat és ezt követően nem történt volna összehangolt támadás ezek ellen az alapítványok ellen a magyar rendőrség és adóhatóság teljeskörű közreműködésével. Félreértés ne essék: az ilyen szélsőséges szervezeteket (nem az Ökotársat, hanem az Arcvonalat) figyelni kell és fel kell számolni, de leginkább meg kell előzni a létrehozásukat. Ha már így alakult, és évtizedekig nem léptek a hatóságok, akkor most kell ezt megtenni. De ebben a fenyegetésben nem csak, elsősorban nem ők szerepeltek. És ez a nagyon ijesztő.
Ha én jól értettem a Kósa-Dömötör duót (és félek, hogy jól értettem), itt és most megfenyegették a teljes magyar társadalmat. Ami Erdogannak az állítólagos puccskísérlet volt, az Orbánéknak a Magyar Nemzeti Arcvonal. Ok és indok arra, hogy leszámoljanak a hatalmukra nézve veszélyesnek gondolt pártokkal, csoportokkal és civilekkel. Ahogy az Ökotársat lerohanta a rendőrség, az adóhatóság és mindenki, aki csak parancsot kapott erre, majd pedig mélységes kussban visszavonultak a sikertelen bűnbakkeresés végeztével – ha valaki tud arról, hogy Lázár János valaha is bocsánatot kért, vagy akár csak elismerte, hogy szemét húzás volt megtámadni a szervezetet, az feltétlenül szóljon – éppen úgy fogják legázolni a nem-kormányhű szervezeteket. Elég lesz kijelenteni, hogy összefüggésbe hozható egy adott csoport, személy, szerkesztőség, akármi és akárki a rendőrgyilkossal. Ennyi, nem több. Senki sem fog tiltakozni, ahogy senki nem tiltakozott az Ökotárs esetében (jó, nem senki, de hatékonyan senki) és ahogy Erdogan sikerrel kiirtja az ellenzékét a puccskísérletben való részvétel gyanújára hivatkozva, ugyenezt meg fogja tenni Orbán is, ha úgy érzi, veszélyben lehet a 2018-as győzelem.
Nekem nincs kétségem, hogy erről szólt a Kósa-Dömötör duó egyelőre még nem feltűnő, nem zajos, inkább kusza és nehezen megfejthető előadása. Bár ne legyen igazam és ne kelljen előrángatni hamarosan ezt a cikket az archívumból.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.