Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár azt nyilatkozta az M1-en (hol máshol?), hogy ő egyetért azzal, hogy alacsonyak a bérek a magyar egészségügyben, de úgy gondolja: be kell látni, hogy a rendszert a magyar dolgozók járulékaiból kell finanszírozni.

Hát bizony ez így van tisztelt államtitkár úr! A mi járulékainkból kell finanszírozni az egészségügyet is, mint minden egyebet. A járulékainkból, adóinkból kell fenntartani az egészségügyön kívül az oktatási rendszert, a mára szétvert szociális hálót, a TEK-et, a stadionok építését és havi fenntartását, az összes kormánytag és parlamenti képviselő fizetését – illetve bocsánat, nem fizetést kapnak ők. Éppen tegnap volt szerencsém megtekinteni, amint Harrach Péter kikérte magának a dolgot. Ugyanis valami elvetemült megkérdezte tőle, mennyire tartja etikusnak, hogy ő a nem éppen alacsony képviselői fizetése mellett (havi 1 296 321 Ft) felveheti az állami nyugdíjat is, ameddig mondjuk egy körzeti orvosnak, pedagógusnak választania kell, hogy vagy fizetést kap, vagy nyugdíjat. Harrach fennsőbbségesen kioktatta a riportert, hogy ő nem fizetést kap (szemben az orvossal és pedagógussal), hanem tiszteletdíjat, ami más kategória, valamint a választópolgárok úgy szavaztak arra, hogy ő a parlamentben ücsöröghessen (azonnal tegye fel a kezét mind a három KDNP szavazó!), hogy pontosan tudták: neki jár a nyugdíj. Értjük. Értjük?

Na de térjünk vissza Ónodi-Szűcs Zoltán kijelentéséhez, miszerint azért ilyen az egészségügy, mert a magyar dolgozó kevés járulékot fizet.

Most szólok: hamarosan sorra fognak születni a hasonló kiszólások, elszólások, nyilatkozatok. Elpöttyintett mondatok, a közösségi hálón hiperaktív, nem éppen érdek nélkül kormányhű erők sorra fogják szórni erről a posztokat. Megírja a sajtó kormánymédia, lesznek stúdióbeszélgetések, az eccerűagyúak pedig lassan felismerik: hát hisz tényleg! Ez a baj!

Mivel a kormánypárt szavazói és rajongói bázisa jórészt nyugdíjasokból és külhoni magyarokból áll, akár nemzeti konzultációt is lehet hirdetni, elsöprő többsége fogja követelni az adó növelését. Miért is ne tenné, ha őt nem érinti a magasabb teher?

Az már csak járulékos haszon, hogy a társadalom egy része hörögve fog az egészségügyi dolgozók ellen fordulni, hiszen ők tehetnek a plusz teherről és miért követelőznek? Ezek után kizárt, hogy akár az egészségügyben, akár a szociális szférában dolgozók mellé állna a társadalom. Működni fog ez is, mert működött eddig is. Mégpedig jól működött. Szalámi.

Öntökönrúgó fenomének vagyunk, ha a közérdek és a kormányérdek ütközésében kellene valahová állnunk.

Mindeközben a valóság olyan távol áll a propagandától, mint a Plútó Kiskunlacházától.

A kormánynak – úgy értem, pártállástól függetlenül a mindenkori kormánynak – az lenne a feladata, hogy a társadalom javát szolgálja, az ország felemelkedéséért dolgozzon. Egy társadalom akkor tud sikeres lenni és egy ország gazdasága akkor tud fejlődni, ha a mindenkori kormány a fejlődés alapvető feltételeit biztosítja.

Például az oktatási rendszer megfelelő működését, a közép- és felsőoktatáshoz való hozzáférést. Ezzel szemben az van, hogy ameddig 2010-ben a felsőoktatásban 243 ezren vettek részt, addig ez a szám 2015-ben 217 ezerre csökkent. A felsőoktatásba 2010-ben 162 283 új diák jelentkezett, 2015-ben pedig 111 006.

Ez a csökenés nem írható a demográfiai változások rovására, sokkal inkább a családok elszegényedése és az ezzel párhuzamosan bevezetett tandíj-ami-nem-tandíj következménye. Azok a fiatalok már nem is jelentkeznek az egyetemekre, ahol a család nem képes megfelelő anyagi hátteret biztosítani. Hiába a kétféle diákhitel, hiszen az egyik hitel a tandíj kifizetésére nyújt fedezetet, a másik diákhitel elvileg a megélhetést biztosítani. De ez az összeg még a lakbérre sem elegendő – és mivel a kollégiumi férőhelyek száma erősen limitált, szükséges albérletben gondolkodni – és akkor még nem evett a fiatal, nem vett tankönyveket, sem egy pár cipőt és haza sem utazott látogatóba, nem fizette be az internet- és telefonszámláit. Ezeket a családnak kell fedezni, amennyiben van miből. Ha van miből, az egyetem végére a diákhitelből súlyos milliós adósság keletkezik. Ezzel az adóssággal kell majd indulni és megteremteni az önálló lakást, egzisztenciát, családot alapítani.

Sokkal többen vannak azok, akik kiszorulnak a felsőoktatásból. Egy alacsonyabban iskolázott társadalom tőketermelő képessége nyilván alacsonyabb. Ekkor van az, hogy az alacsony fizetések vonzóvá teszik az országot olyan cégek számára, akik a feldolgozóiparuk egy részét, vagy akár egészét telepítik az olcsó munkaerőre. Ilyenek például a nagyon ünnepelt autógyárak. Kormányzati szempontból jól hangzik, hogy hány munkahelyet teremtettek (ők, naná) és látványos minden szalagátvágás és alapkőletétel.

Ahogy a fogalkoztatási statisztikák is gyönyörűek, csak éppen az egyre növekvő számú közmunkás és az országot elhagyó, más országban munkát vállaló emberek is szerepelnek ezekben a statisztikákban, ahogyan azok is, akik akár csak egy napot dolgoznak havonta.

A közmunkások számát növelni kívánja a kormány, holott már most is többszázezerre tehető a számuk. A közmunkás bér nettó 51 847 forint. Ez persze csak akkor, ha napi nyolc órában, heti öt napon át, havi négy héten keresztül kap közmunkát valaki. Sokkal jellemzőbb a 4 órában foglalkoztatottak aránya. Megélni pedig sem 51 847 forintból, sem annak a feléből nem lehet. A közmunka egyrészt torzítja a munkaerőpiacot, mert számtalan esetben – takarékossági okokból – kirúgnak piaci munkavállalókat és a sokkal olcsóbb közmunkással töltik fel az állást. Másrészt konzerválja és tovább örökíti a nincstelenséget, kilátástalanságot.

Aki nem közmunkás, hanem normál alkalmazott, az sem nagyon jut ötről a hatra.

A kormány kizárólag csak a közszférában dolgozók bérére van befolyással. Ezért felesleges fizetésemelést követelni, ráadásul nem is megoldás semmire. A megoldás az oktatás átszervezése, megfelelő tehetséggondozó programok és ösztöndíj-rendszerek létrehozása lenne. Valamint a gazdaság beindítása. Nem a látszat beindítás, ami történik akkor, amikor az uniós forrásokból térköveznek az önkormányzatok és ami történni fog hamarosan, amikor a 10+10 milliós CSOK meg fogja tolni az építőipart. Ez egyrészt nem valós gazdasági folyamat, másrészt hamar el fog múlni, bár a következő választást persze meg lehet nyerni vele.

De ettől nincs valós gazadasága az országnak. A vállalkozások rekordszámban szűnnek meg. Ami ennél is nagyobb tragédia: vállalkozások meg sem indulnak. Ugyanis az ezerféle engedély, hatástanulmány és a jó ég tudja micsoda eleve egy vagyonba kerül, az egyéb költségekről nem beszélve és már akkor adóelőleget és egyéb terheket kell fizetni, amikor még egy büdös vas bevétel (nemhogy nyereség!) képződött volna. Nyugodtan lehetne a vállalkozások indulását adókönnyítéssel és a bürökrácia csökkentésével támogatni, ösztönözni.

Lehetne a mezőgazdaságot modernizálni. Miközben sorra irtják a szabolcsi (és mindenhol máshol az országban) almaültetvényeket, mert a magas termelői költségek mellett a feldolgozók csak léalmának vásárolnák fillérekért a termést, közben pedig az üzletek teli vannak import gyümölcsökkel (almával is), a boltokban vígan vehetünk méregdrága francia almalét és német almabefőttet, addig nem kellene a kormánynak tiszteletet követelnie senkitől, mert éppen ők azok, akik nem tisztelik a magyar embereket.

Ameddig a szatmári szilva nem a boltokban, piacokon, vagy a manufaktúrákban készített lekvárokban kerül az asztalunkra, mert a szilvásokat ki kell irtani éppen azért, amiért az almafákat, addig a kormánynak nagyon mélyen kussolnia kéne.

Ameddig a magyar gazdák nem tudják megtermelni a fokhagymát, hagymát, paprikát, uborkát, akármit mert nincs pénz az öntözési rendszer kiépítésére, gépesítésre, hűtőházak és feldolgozóipar telepítésére és mi kínai fokhagymát teszünk az ételeinkbe, addig nincs mit ünnepelni.

Ugyanis a díszburkolatok, kisvasutak, stadionok és egyéb felesleges beruházások helyett nyugodtan lehetne a vidék megtartóerejét erősíteni, tárolókat, feldolgozókat, egyáltalán: megfelelő infrastruktúrát vinni azokba a térségekbe.

Ilyesmi nem történik, mégpedig azért nem, mert az uniós fejlesztési források végesek, az nem jár, ameddig világ a világ. Szemben a mezőgazdasági termelőknek juttatott támogatással, ami vélhetőleg akkor is járni fog, amikor a fejlesztési támogatások már nem. Ezért kellett a földbérleteket ügyesen irányítva új bérlőkhöz juttatni, majd a már birtokon belül lévő bérlőket tulajdonhoz juttatni. Mielőtt örülni kezdenének eccerűék, kérek egy kis figyelmet!

Segítek értelmezni az ábrát. Az utolsó, hosszú, narancssárga csík jelöli Mészáros Lőrincet, Garancsit, Csányit és még pár oligarchát, illetve az ő mezőgazdaságból származó jövedelmüket. A többi kis narancssárga csík pedig mindenki mást jelöl, aki ebben az országban mezőgazdaságból él. Az adat 2013-as, tehát azóta még sokat torzult a normálishoz képest.

Ez az ábra azt is mutatja egyébként, hogy hamarosan véglegesen kialakul a földesúr-zsellér felállás. Az már magyar specialitás lehet, hogy ez nem csak a mezőgazdaságra igaz, hanem minden másra is. A nagyon kevés nagyon vagyonos és a nagyon sok éppencsak megélő országában azt állítja az államtitkár: azért fog a fejünkre dőlni az az egészségügy, – amiből egyébként a kormány minden évben kiszívja a pénzt, majd ennek egy részét nagy fanfárharsogással visszaadja, – mert a büdös magyar paraszt- és munkásosztály, a prolik nem nyúlnak elég mélyen a zsebükbe és nem fizetnek elég járulékot.

Ezenközben a hülye magyar proli a szétadóztatott, ronggyá járulékolt fizetéséből mégegyszer bőkezűen adakozik a vízfejű, túlhízott, pökhendi és semmire sem alkalmas államnak.A fenti ábra időközben annyiban módosult, hogy Romániában csökkent az élelmiszerek áfája.

Még egy kis idézet: „Az egészségügy az utolsó szocialista csökevény, amelyben feudalisztikus viszonyok uralkodnak – mondta Ónodi-Szűcs.” (MTI)

Hát igen. Ezt mondja annak a kormánynak az államtitkára, amely kormány hat éve vezeti ezt az országot és akkor az első négy év Orbán-kormányról még nem beszéltünk. Mondja ezt annak az kormánypártnak az államtitkára, amely kormánypárt amikor éppen nem volt hatalmon (tehát a tíz évet leszámítva) akkor ellenzékben volt bent a parlamentben.

Mindezt csak azért meséltem el, hogy majd – amikor valamilyen álnéven – emelkedni fog az egészségügyi járulék – elő tudjam venni és azt tudjam mondani:

Bazdmeg!