Ötszázezer magyar dolgozik külföldön. A legtöbben, ezt még a három szólamban felharsanó hazaárulózás elé bocsátanám, nem igazán jókedvükben: hanem azért, mert megfeszített politikusi közakarattal lassan sikerül tényleg emberi tartózkodásra tökéletesen alkalmatlanná tenni ezt az országot – pedig húszpár éve még kicsit másképp festett a dolog.
Azt is elmondom gyorsan, nem a kabrió Ferrarimat kérném számon lassan negyedszázad lassan összes úgynevezett politikusán, azaz puhatestű, lelketlen és lelkiismeretlen, cinikus kóklerén, gátlástalan, hazug, uszító szemfényvesztőjén, köpönyegforgató, gerincmentes, semmirevaló alkalmatlanján, elvtelen, lapuló, gyáva seggnyalóján: csupán egy emberhez méltó életet várnék el.
Amit most, legyünk pontosak, ezen a héten épp 2020 környékére ígérnek. Ha jól emlékszem. Ígérnek: a századik játékszabály-módosítás után. Én – és kétlem, hogy egyedül lennék ezzel a nem ma született óhajommal – csak normálisan szeretnék élni: ha lehetne, ha egy árva, picurka kis mód lenne rá, itt és most. Itt, mert minden ellentétes híreszteléssel szemben bizony nekem is ez a hazám; és most, mert nem igazán bízom mondjuk a lélekvándorlásban, ráadásul sokkal jobban szeretném motorozással és más hasznos cselekvésekkel tölteni az időmet, mint ötszáz évre reinkarnálódni vécéülőkeként, amilyen az én formám.
És legalább ugyanennyire nem bízom a három, nyolc, tizenkét év múlva most már tényleg isten bizony beváló jóslatokban. Mellesleg, megjegyezném, soha nem is bíztam bennük – csak a nyolcvanas években, bár hülye nem, de fiatal voltam, most viszont egyre inkább azt érzem, rútul és viharsebesen fogy az időm. De minimum az a része, amiben még igazán örömömet lelhetem.
Éppen ezért baromira nem érdekel már, ki és hol cseszte/cseszi el ezt az egészet, legszívesebben azt mondanám, ha rajtam állna, legyen egy hét teljes parlamenti amnesztia, fusson innen mindenki, az összes (oldaltól, színtől, elhivatottságtól, nemtől függetlenül – az egy százalék mérsékelten becstelen így járt, őszintén sajnálom, tetszettél volna valami szakmát tanulni), büntetlenül, hótisztán, csak induljon már végre az egész társaság, húzzanak a tökéletesen törvényesen körbebástyázott, lassan huszonöt éven át egyetlen ellenszavazat nélkül önmaguknak megszavazott lakhatási-utazási-étkezési támogatásukból, bizottsági főteremburai tiszteletdíjukból, a nemzetképviselői jövedelmükből, kormánytanácsnoki járandóságukból, alsófelügyelőbizottság-
Sajnálom, elnézést a csúnya beszédért… most érzem csak, milyen kurvára belefáradtam ebbe az egész ragacsos, gusztustalan, kisstílű, avítt, savanyú szagú pofátlanságba, amiben mostanra tényleg kicsúcsosodni látszik az elmúlt huszonsok elfecsérelt évünk, meg mindennek a legszara. Elkapott a gépszíj, bocs: eredetileg csak arról akartam írni, hány száz milliárdot veszítünk mindannyian e félmillió kitántorgott máshol befizetett adója, nem itt elköltött pénze, nem a mi javunkra fordított munkaereje, tudása, magyarsága miatt… és persze a pénzen túl… vajon érdekel-e valakit is, nagyuraink, mit veszítünk azzal, hogy lassan a gyerekeink egyetlen lehetősége, vágya, ambíciója, útja is a sima menekülés lesz, lényegében bárhová…
És vajon van-e, aki szerető szülőként ma ép ésszel azt mondja: Maradj csak, fiam… mert itt… izé… tudod… élned… meg halnod… – amikor utóbbira túlságosan korán túlságosan nagy, az előbbire meg szinte semmi sansz…
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.