NEHAZUGGY

Ezt az üldözött keresztény marhaságot pedig be kellene fejezni nagyon sebesen, mert éppen elég tennivaló lenne az országban

Tamás Róbert | 2016. Október 13, Csütörtök | 15:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,638,028 forint, még hiányzik 361,972 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár megfejtette a menekültválság tényleges okát és egyértelműen rámutatott a felelősökre. A jóember mindezt a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által szervezett, Migráció és szolidaritás című nemzetközi konferencián bírta kipréselni magából és a kormányoldal fel is pattintotta a netre, hadd okuljon a tudatlan paraszt. Például én.

Idézet:

Soltész Miklós úgy vélekedett, Európában hatalmas erkölcsi és hitbéli vákuum alakult ki, mert a keresztények folyamatosan hátráltak, engedtek erkölcsi és hitbéli kérdésekben, mivel a liberális politika azt akarta.

Mindez egy olyan vákuumot hozott létre, amely nyugatról a liberális világ genderelméletét hozza, keletről pedig az iszlámot, a kereszténység pedig ott áll középen, és nem mer a krisztusi tanításról beszélni – fogalmazott.

Már jó ideje erősen teli van a hócipőm a Magyarország kellős közepén keresztényüldözést sivalkodó megélhetési hívőkkel, de Soltész kinyilatkoztatásai bőven megkoronázzák az összes eddigi ökörséget.

Látom lelki szemeim előtt a szegény, megszeppent keresztényeket, akik ott állnak valahol Kiskunhalas és Tápióbicske között, hajuk folyamatosan lobog a szélben, a lemenő nap glóriát von a zakózsebben dugdosott párttagkönyvük köré és azok, akik tegnap térdre, csuhások üvöltéssel hirdették a demokratikus mivoltukat, ma először elkötelezett-, majd ugyanazzal a lendülettel üldözött keresztények lettek. Nem a más földrészen élő, valóban üldözött emberekről beszélek, hanem az Európában, Magyarországon önmagukat üldözöttnek kikiáltó szerencsétlenekről.

Úgy lettek üldözött keresztények, hogy a magyar kormány teljesen összebútorozott az egyházzal. A kötelező hittantól kezdve a támogatottság nélkül kormányon pöffeszkedő KDNP-n keresztül a templomokban, szószékről pártpropagandát harsogó papokig más sem történik, mint a hit erőszakos terjesztése. Szép teljesítmény ez az üldözöttektől.

Az a helyzet, hogy hatalmas erkölcsi vákuum a politikusok díszes köreiben alakult ki. Az az agresszív nyomulás, a mindenbe beleugatás kényszere, a mohó harácsolás iránti elkötelezettség sok minden, de biztosan nem keresztényi.

Soltész Miklós fél kézzel bebizonyítja, hogy az elnyomott, ráadásul üldözött európai (feltehetőleg magyar) keresztények szelíd türelme miatt zúdulnak a kontinensre nyugatról a liberálisok, keletről pedig az iszlám.

Ha valami, akkor ez a kijelentés, valamint az, hogy ezt nem egy gondosan őrzött gyógyintézmény falai között adta elő, hozzáértő szakorvosok figyelő tekintete előtt, önmagában bizonyítja a magyar egészségügy hanyatló állapotát.

Végtelenül dühítő és fárasztó folyamatosan a különféle politikusok mély hitéről hallani, olvasni. Mert marhára nem érdekel, közöm sincs hozzá. Mindenki abban hisz, amiben csak akar. Mindaddig, ameddig ezzel nem okoz kárt embertársainak. Ezek az újkeresztények azonban kárt okoznak. Egyébként elsősorban éppen a kereszténységnek és általában a valódi híveknek okoznak kárt.

Egy őszintén hívő ember nem érzi szükségét, hogy folyamatosan döngesse a mellét, hirdesse a hitét, miközben minden cselekedetével meghazudtolja azt. A demokratából konzervatívvá vedlett kormánypárt vallási agressziója lassan eléri a tűrésküszöböt, ha már át nem bugyogott rajta.

Azt én nem tudom, milyen krisztusi tanításról nem mer Soltész Miklós beszélni és ki gátolja meg őt abban, hogy beszéljen bármiről. Engem – miután nem vagyok vallásos – nem akadályoznak sem a nyugati, genderőrülettől megvadult liberálisok, sem a keletről zúduló migráns hordák, elmesélek Soltész Miklósnak egy kis történetet.

Miközben Orbán Viktor egy országon próbálja megtorolni gyermekkori traumáit és kisvasutakban, valamint stadionokban éli ki a lelki nyomorát, emberek kénytelenek 22 800 forintból megélni. Idős, súlyosan beteg, önmaguk ellátására képtelen honfitársaink vergődnek a saját mocskukban, mert nincs pénzük megfizetni a megfelelő ápolást és mert nem jutnak be szakintézményekbe.

Sérült, fogyatékossággal élő embereket aláznak meg azzal, hogy nem biztosítják számukra az alapvető, minden embernek kijáró feltételeket. Próbáljon meg Soltész Miklós kerekesszékkel részt venni a tömegközlekedésben, vagy akár csak bevásárolni, hivatalos ügyet intézni.

Miféle kereszténység lehet az, ahol a harácsoláson és a folyamatos bűnbakkeresésen, óbégatáson túl egyetlen egy erkölcsi törvény sem fontos? Javaslom Soltésznak, hogy kerítse elő valahonnan a 10 parancsolatot és gondosan tanulmányozza ő is, de fel is olvashatja a parlamentben. Hátha még nem mindenki menthetetlen, aki ott meresztgeti a seggét, miközben a nyakunkon van a tél és újra emberek fognak meghalni azért, mert nincs fedél a fejük felett, vagy nincs pénzük tüzelőre, vagy azért, mert túl öregek és túl betegek ahhoz, hogy befűtsenek maguknak.

Ezt az üldözött keresztény marhaságot pedig be kellene fejezni nagyon sebesen, mert éppen elég tennivaló lenne az országban. A nyivákolás helyett nyugodtan lehet jelentkezni valamelyik segélyszervezetnél és beszállni a munkába, de például a Dóri Ház is örömmel fogadja az önkénteseket. Jut is eszembe! A másik főkeresztény – a Balog Zoltán nevű – elutalta már az ötmilliót nekik? Vagy nem ér rá, mert őt is üldözik? Szánalmas ez. Nem kicsit, ellenben nagyon. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!