NEHAZUGGY

Csak sunyi, gyáva, eszköztelen háromnegyed-diktatúra van és rettegő, az esetleges bukástól napról-napra jobban félő élősködők vannak

Tamás Róbert | 2016. Szeptember 22, Csütörtök | 19:53

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Amikor már azt gondolhatnánk, hogy nincs lejjebb, akkor kiderül, hogy tévedés, mert ez még nem a legalja. Még van mélyebben, a magmáig és azon is túl.

Most tekintsünk el a beláthatatlan korrupciótól, az urambátyám kormányzástól, Orbán Ráhel saját lábától, a legalább annyira cinikus, mint amennyire pofátlan politikusok pökhendiségétől. Ne foglalkozzunk a minden képzeletet felülmúló hülyeség-kampánnyal, az önkormányzatok és civilek fenyegetésével és zsarolásával – magyar kuriózum: az ország kormánya zsarolja és fenyegeti az ország népét -, ne törődjünk a gazdagodó pereputtyal.

Figyeljünk arra, amiről nem beszél a kormánymédia, nem mondják be a közpénztévében, nem publikálják a propagandamédiában. Beszéljünk arról, hogy félnek a fiúk. Nem kicsit, hanem nagyon. Nem állítom, hogy ok nélkül rettegnek, de azért jó nézni ezt a kétségbeesett pánikot.

Lázár János mindenminiszter trappolását olyan falvakba, amelyeknek a nevét sem hallotta soha életében és nagyjából annyira hiányozhat neki egy ötvenfős – szerencsétlen átvert szurkolókból álló – közönség, mint egy méretes aranyér.

Nézzünk túl a haknizó Bayeren, Nógrádin, a napi 24 órában kampányt nyomató vajnamédián, a kormány hátsójából ki sem látszó propagandagépezeten és lássuk meg a harsány üvöltözés és melldöngetés mögött a rettegést.

A kormány és minden kiszolgálója és haszonélvezője ennek a rendszernek nem a migránsoktól fél. Nem a falvak lakóit, a nőket, a magyar emberek munkáját, a kultúrát, a vallást félti. Ezekre olyan magasról tesznek, hogy három turult talál el az ürülék, mire célba ér. Ők tőlünk rettegnek.

Mindenkitől, akit nem tudnak megvenni, megfélemlíteni, megtörni, becsapni, elüldözni. Szerintem nagyjából mostanra jöttek rá arra, amit én tök ingyen és előre is megmondtam volna: az összevásárolt, vagy eleve saját célra összebarkácsolt média semmit nem ér. Hiába vesznek meg akárhány webes felületet. Ha az hazuggá válik, az olvasók elmennek. Ha eleve hazug, akkor legfeljebb röhögni mennek oda, vagy pénzért, fizetett kattintásokért. Egyik sem hatásos és meggyőző. Főleg nem hatásos. Kevés az agymosáshoz. Akinek már sikerült kilúgozni a szürkeállományát, annak meg mindegy.

Elindult a B verzió. Mégpedig nagyon, de nagyon durván. Emlékezzünk a beszervezni kívánt újságíróra. Aztán a párezer példányban, angol nyelven megjelenő magazinra, ahonnan eljött az újságíró, mert a pártközpontból utasítás jött, hogy nem írhat politikáról. Gondoljunk a közpénzből hizlalt propagandaoldalak lejárató kampányaira. Az újságírók rendőri zaklatására Felcsúton.

Aki rendszeresen olvas webes médiát, tapasztalhatta, hogy hosszabb-rövidebb időre összeomlanak az oldalak. Hol ez, hol az. Távolról sem csak a Szalonna. És nem, nem a technika ördöge játszik ilyenkor. Mások nevében nem beszélek, a saját nevünkben viszont bátran. Nem a mi hülyeségünk döntötte romba a Szalonnát. Külső támadások voltak. Most is vannak, folyamatosan, fokozott erővel. Csak már nem járnak olyan sikerrel, mert van segítségünk és sokkal komolyabb védelmünk, mint eddig. Megtanuljuk eldugni a dolgainkat, olyan programokat használunk, amelyekről még csak nem is hallottunk eddig. Pedig mi csak írni szeretnénk, nem rejtjelezni, kódolni és dekódolni. De nincs választásunk.

A Szalonna pici pont az ellenzéki médiában, mégis fontos kinyírni. Tőlünk kisebbeket és persze nagyobbakat is fontos elhallgattatni.

A jobbikos Vona Gábort – és nem, nem a reklám helye, továbbra is veszélyesnek és rossznak gondoljuk a Jobbikot, de ettől függetlenül egy parlamenti pártról beszélünk, amely párt embereket képvisel – sunyi megfigyelése, követése, fotózása. Undorító ez.

Egy elméletileg demokratikus országban zaklatni, üldözni az ellenzéket, annak minden formáját és minden tagját. Különösen gusztustalan, ha ezt a kormány teszi. Márpedig túl sok opció nincs, hogy ki állhat a támadások, lejáratási kísérletek, aljasságok mögött. Nem nehéz kitalálni, ki szervezi ezeket a dolgokat, ki képes megfizetni a mocsok-kommandót.

Ez van. Meg az van, hogy be van tojva a hatalom. Rettegnek, futnak az életükért. Azt hiszik, be lehet fogni mindenki száját, el lehet hallgattatni, meg lehet félemlíteni, el lehet lehetetleníteni, tönkre lehet zúzni az ellenzéket. Márpedig nem lehet, soha, senkinek nem sikerült. Még kőkemény diktatúrákban sem sikerül, itt pedig nincs ilyen. Csak sunyi, gyáva, eszköztelen háromnegyed-diktatúra van és rettegő, az esetleges bukástól napról-napra jobban félő élősködők vannak. Nyugi, vége lesz ennek. Soha, semmi nem tart örökké. Ez sem.

Célt tévesztettek. Vagyis dehogy, pontosan látják az ellenzéket. Nem véletlen, hogy nem a parlamenti pártokat támadják és nem is a parlamenten kívüli pártokat. Nem ők az ellenzék. Nem tőlük fél a kormány. Jól is teszi. Nagyon jól. Van mitől és van miért félni. Csakhogy nem mi félünk. Ez van, srácok. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!