Azt is mondhatnám, hogy erre a húsvéti tweetre — akarom mondani Truth Social-bejegyzésre (magyarul: gyalázkodó őrjöngésre) — nem nagyon lehetett más választ adni. Ha én lettem volna a Pápa — nyilván sosem jöhettem volna szóba —, de ha mégis, akkor sem nagyon tudtam volna reagálni. Halálos volt. A rombolás pedig egyre durvább: kártyavárként omlik össze a civilizáció, ám a barbárság (woke-ellenes) hívei, a neobarbárok nem látják, talán soha nem is fogják.
Nézem a „haza nem lehet ellenzékben” lázában tizenöt éve orruknál fogva vezetett rokonaimat, barátaimat, ismerőseimet, akiket ruszofóbból ruszofilba állítottak át, különösebb nehézség nélkül. Simán le fogja tolni az egészet a szőke Alibaba Amerikában a MAGA-hívők vállán. Csakhogy létezik egy tudatossági szint, amely fölött ez elviselhetetlen. A beteg pápa például nem sokkal élte túl a húsvéti misét. Az elmúlt egy-két napban nagy kő esett le a szívemről. Több mint tíz éve óriási, katartikus dráma zajlott le bennem — szerintem sokakban —, amikor világossá vált: a Földet úgy kaptuk a felmenőinktől, hogy még vidáman leélhettük rajta az életünket, de úgy adjuk át a gyerekeinknek, hogy ők már nem fogják tudni megtenni ugyanezt. Az „ökológiai katasztrófa” unalomig koptatott szó, cserébe nagyon is valós; az iszonyatos rombolás, a fogyasztási őrjöngés utáni másnap bennünket is fejbe kólint, a bolygó pedig nem fogja kiszolgálni a gyerekeink életét. Először emiatt stresszeltem, nem tudtam aludni évekig, aztán depresszióba estem; mostanra több-kevesebb sikerrel túljutottam rajta, elfogadtam a veszteséget, a borítékolható vereséget. Ehhez képest kis öröm, inkább megnyugvás, hogy végül nem ez lesz a közelgő szörnyűség oka: nemcsak mi, a részvételünkkel, a tetteinkkel éltük fel a bolygó tartalékait, hanem néhány gátlástalan, tanulatlan idióta is hatalomra került — immár a világ vezető hatalmának élére. Ez lesz a döntő ok.
Hát igen, a nép uralma: most megtapasztaljuk, milyen sötét bugyrai vannak a demokráciának, ha a tudás tisztelete elvész. Utólag lehet okoskodni, hibát keresni, de a hiba akkor történt, amikor a republikánusok ezt a műveletlen, gátlástalan, együttműködésre képtelen csalót — csupán a népszerűsége miatt — beengedték a politikába. Hogy egyáltalán jelölt lehetett. Jó ötletnek tűnt, mindenki így jött ki a legjobban a hatalmi játszmában. Akkor épp az ő szintjükön. Aztán eggyel feljebb is.
Ez a korszak harminc-ötven éve nem fordulhatott volna elő, és egy nagy kataklizma után közvetlenül sem fog. A jólétben elkényelmesedett, hálátlan tömeg azt méregeti: „jó, jó, jobb, mint bármikor a történelemben, de tíz éve kicsit még jobb volt — hát itt az óriási baj! Unjuk már az egészet, legyen már valami, mindegy, mi; csak legyen változás. Bármi jobb lesz, mint ez…” Az amerikaiak három generációval a háború után elkényelmesedtek; hálátlanul elárulják a tudást, és képesek megválasztani egy komplett tudatlan, senkire tekintettel nem lévő idiótát elnöknek. Olyat, aki már ráküldte a Capitoliumra a csőcselékét. Aki ötletszerű, dühödt, értelmetlen posztokkal, mindenféle tudás nélkül menetel tovább: kétes ingatlanos vállalkozóból Amerika rémelnökévé vált. Igazi amerikai „csoda”. Mert „bármi jobb lesz”. Már most is látszik, hogy nem lett, nem is lesz, hiába várják szegények. Ez volt az emberiség eddigi csúcsteljesítménye, amit ők megjavítani hívtak a félnótás csalóval. Innen már lejtmenet jön. Halvány vigasz, de milyen jó, hogy ezért nem én vagyok a felelős.
Rövid távon mindennek az lesz a következménye, hogy Amerikában polgárháború tör ki; az ország irányíthatatlanná válik, a régiók egymásnak esnek, visszatér a polgárháborús időszak, Amerika pedig főleg magával lesz elfoglalva. „Természetesen” a külföldi konfliktus sem marad el: már most úton van a sok zavaros rémkép miatt, amit naponta összevissza zagyvál az elnök. Komoly emberek kénytelenek komolyan venni, ezért zagyvál annyira. Ő és a hívei ezt imádják. Csak az a kérdés, hogy velünk, a maradék „normális” hat-hét milliárd emberrel mi lesz mindeközben? Nem tudom, de ezért múlt el a bűntudatom a klímakatasztrófa miatt a gyerekeim felé.
És még egy gondolat. Itt a kínai birodalom, ez a több ezer éves hatalom: bár az utóbbi száz-százötven évben nem mutathatta meg teljes erejét, még ez a diktatórikus, ám jól vezetett ország is százszor intelligensebbnek, humánusabbnak tűnik az emberiség szemszögéből, mint a demokratikus, de őrült által irányított fiatal birodalom. Kína most kiszámítható, együttműködő, stabil, realista. Egyelőre. A kínai birodalom nem szokott háborút kezdeni; nem ez a stílusa. Az elmúlt ezer évben békére törekedett, kereskedett. Nem lesz könnyű belerángatni egy háborúba, de most mindent meg fognak próbálni ennek érdekében. Amerikai polgárháború lesz… És Trump lesz az, aki meghívja a kínaiakat Amerikába hatalma megerősítésére, tőlük kér majd segítséget. A „Trumpisták nagy megint Amerikája” egy Kína által megszállt Amerika lesz, de Trump ezt is eladja a híveinek. El fogják hinni, hogy ez a mások hibái miatt szükségszerű, dicsőséges lépés volt. („Made in China” helyett végre „Made in America” lesz, csakhogy mellette ott áll majd: „by China”.)
Isten nyugosztalja Ferenc pápát, ő volt a legjobb pápa, aki az én életemben a Vatikán élén állt (bár nem vagyok történész, vallásszakértő, teológus, de ez aligha kisebbíti kijelentésem súlyát). Küldetése rendkívül fontos volt: valószínűtlen ellenpontja mindannak, ami a világban történik. A Katolikus Egyház alighanem az elmúlt tizenkét évben érte el története legnagyobb pillanatát: egy elbutuló, berozsdásodott korszakban a gépezet mégis elindult, és képviselte a krisztusi elveket. Talán mégsem volt hiába.
Sziráky Félix
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.