Április 16,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


A magyar költészet, mint politikai tett (1)

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,309,981 forint, még hiányzik 1,690,019 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vázlat a társadalomkritikus líráról – a felvilágosodástól napjainkig

Április 11. nemcsak József Attila születésnapja, hanem a magyar költészet napja is, egy olyan nap, amikor nemcsak a nyelv szépségét, hanem – a mindenkori hatalom bánatára – a költészet társadalmi és politikai erejét is ünnepeljük. A magyar líra ugyanis nem csupán az egyéni érzelmek, érzések, széplelkek vívódásainak kifejezője, hanem gyakran a kollektív szenvedések, történelmi traumák, társadalmi igazságtalanságok és a szabadság iránti vágy megszólaltatója is. Egy olyan művészi forma, amely képes kritikusan szembenézni a hatalommal, kimondani a kimondhatatlant, és szót adni azoknak, akiknek hangját máskülönben nem hallanák meg. A költészet napja ezért nemcsak kulturális esemény, hanem figyelmeztetés is: a vers volt és lehet az ellenállás, a szabadság, a remény nyelve is.

 

1. A XIX. század -Talpra magyar, hí a haza!

A magyar irodalom történetében szinte a kezdetektől jelen volt a költészet lázadó, politikai jellege. Az első „forradalmi vers” Batsányi János nevéhez fűződik, aki a francia forradalom (1789) hírére megírta, s volt olyan merész (meggondolatlan?), hogy meg is jelentette A franciaországi változtatásokra című versét, amelyben az elnyomott nemzeteket, országokat arra hívja fel, hogy 

Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,

Vigyázó szemetek Párisra vessétek!

Meg is lett érte a „jutalma”, előbb állásvesztés, majd – koholt vád alapján – Kufstein várának szép kilátást biztosító cellájával ismerkedhetett. A XIX. század elején Berzsenyi Dániel A magyarokhoz című két versével (1807) kezdődően szinte minden jelentős költőnk foglalkozott politikai, társadalompolitikai kérdésekkel. A reformkorban meg is fogalmazódott az a gondolat, hogy a költőnek nemcsak szépet kell írnia, hanem irányt is kell mutatnia a nemzet számára. Vörösmarty Mihály Szózata, Kölcsey Ferenc Himnusza vagy Petőfi Sándor Nemzeti dala nemcsak irodalmi remekművek, hanem politikai kiáltványok is. Petőfi versei különösen jól példázzák, hogy a költészet nem csupán az esztétikum, hanem az ellenállás terepe is lehet. A XIX. század költőiben kijelöli a saját és költőtársai útját:

Ha nem tudsz mást, mint eldalolni

Saját fájdalmad s örömed:

Nincs rád szüksége a világnak,

S azért a szent fát félretedd.   …

Előre hát mind, aki költő,

A néppel tűzön-vízen át!

Petőfi több tucat versében igyekezett felrázni a nemzetet, a forradalom előtt a szabadság kivívására, majd annak megvédésére ösztönzött. A nép nevében, A nemzetgyűléshez, A nemzethez, az Akasszátok föl a királyokat! ékes bizonyítékai ennek. S Petőfi nemcsak beszélt, nemcsak írt a szabadságról, hanem – amikor eljött az idő – harcolt is érte, örök példát mutatva a költők és szabadságszerető polgárok későbbi generációinak.

Arany János A walesi bárdok című költeménye 1857-ben szintén bátor politikai tett volt.

 

2. Háború – béke – háború – Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet!

A századfordulón Ady Endre új korszakot nyitott: A magyar Ugaron, A Hortobágy poétája vagy A Tűz csiholója súlyos társadalomkritikát tartalmaznak, a Góg és Magóg fia vagyok én verse harcos költői ars poeticáját fogalmazza meg. Ady nemcsak a nemzeti sors kérdéseit járta körül, hanem élesen bírálta a politikai elit korruptságát, a társadalmi közönyt, a történelmi vakságot. Prófétai szerepfelfogása a költőt erkölcsi iránytűként állította be: aki lát, aki tud, annak kötelessége szólni. Imádság háború után (1908) verse egy kétségbeesett, váteszi tiltakozás a közelgő háború ellen.

Nem harcolok és nem csókolok,

Elszáradt már az ajkam

S száraz karó a két karom már,

Uram, nézz végig rajtam.

Az Erdélybe való román betörés (1916) elől menekülő magyarokat látva írta meg az Ember az embertelenségben versét, bemutatva egy széthasadó világ összeomlását.

Hasonlóan megrázó Gyóni Géza Csak egy éjszakára (1914) című verse, a már javában zajló háború elleni kiáltás, a politikai vezetés, a háborús uszítók, a nyerészkedők kárhoztatása.

Ide kívánkozik Babits Mihály műve, a Húsvét előtt (1916), az I. világháború közepén békéért könyörgő imája. Babits – bár költészetének ez nem fő jellemzője – később is írt társadalomkritikus, főleg háborúellenes műveket, Fortissimo, Petőfi koszorúi, Miatyánk vagy Vers a csirkeház mellől.

Így vonul ma félre aki jó:

küzdeni a komisznak való,

míg eljő az új háboru majd

s kipusztítja az emberi fajt.

József Attila költészete szimbóluma annak, hogyan válhat a vers társadalmi és politikai kiáltvánnyá. A Levegőt!, Hazám, A város peremén vagy Külvárosi éj című verseiben a társadalom peremére szorult emberek sorsát, az elidegenedést, a kizsákmányolást és a hatalom érzéketlenségét mutatja be. Művei egyfajta társadalmi lelkiismeretet képviselnek, nem a középosztály kényelméről szólnak, hanem a kitaszítottak, a nincstelenek, a megalázottak szemszögéből láttatják a világot. Lírája nem pusztán panaszkodik: mozgósít, ébreszt, kérdez. Versei kora elleni vádiratok is. Ars poetica című költeményében ő is megfogalmazza a költő feladatát:

Sziszegve se szolgálok aljas,

nyomorító hatalmakat. …

Én nem fogom be pörös számat.

A tudásnak teszek panaszt.

Radnóti Miklós nem kiáltott nyíltan politikai jelszavakat, de versei – különösen 1938 és 1944 között – a magyar költészet egyik legélesebb, legemberibb tiltakozásává váltak a háború és az elnyomás ellen. Lírája nemcsak esztétikai érték, hanem történelmi dokumentum, erkölcsi tanúságtétel, amely a humanizmus és a felelősség nevében született. Utolsó versei, Nem tudhatom, Levél a hitveshez, Hetedik ecloga, Erőltetett menet, Razglednicák elképesztő lelki erőről tesznek tanúságot. A Töredék pedig minden embertelen diktatúra társadalomtudományokat megszégyenítően pontos jellemzését tartalmazza.

Oly korban éltem én e földön,

mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,

az áruló, a rabló volt a hős, –

s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,

már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

Butola Zoltán

 

Butola Zoltán: Hommage à József Attila – 2025

 

Százhúsz évvel ezelőtt születtél,

egy csatakos, füstös város peremén,

hol a kenyér is csak álom volt néha,

és senkit sem hordott a sors a tenyerén.

Már bölcsődben is lázadó voltál,

nem hajoltál, csak néztél kérdve fel –

gyermekként már mentél fejjel a falnak,

a semmi ágán ülő szíved csak Mama érte el.

Későn sirattál,

magadra maradtál.

Tiszta szívvel írtál, mint ki gyújtogatna, 

nem viselte ezt el az egyetem fura ura.

Nem volt semmid. Semmid, csak a szavak,

éheztél, de a mindenséggel mérted magad.

Levegőt! – kiáltottad, de nem hallották,

csak szorították rád a szabályokat,

te csak mentél, perlekedtél Istennel is,

s naponta lépted át a határokat.

Dübörgő földön jártál, csillagok közt szálltál,

megtestesítője az önmarcangolásnak,

soraidban folyton ott feszült a kérdés:

van-e helye e világban József Attilának?

Ódát írtál a szerelemhez,

a nőhöz, aki akkor megigézett,

elmédbe savak martak, csillagok gyúltak,

költői képeidbe mindez beégett.

Úgy szerettél, mint anyját a gyermek – 

a ritmus zenélt, a rímek szép sorba álltak,

mégsem feküdt másnap melléd senki,

hiába vártad, s vetetted meg az ágyad,

A vonat késett.

A leltár kész lett.

Aztán harminckét éves lettél,

de nem várt sem gyertyaláng, sem torta,

mögötted küzdelmes, bús évtizedek,

nálunk ez a költő-zsenik sorsa.

Izzó szenvedély, gyötrő kitárulkozás,

elképesztő asszociációk sora,

míg meglelted hazádat, a Dunánál,

mégsem jött el a boldogság kora.

Szárszón a csend lett végső társad,

a vonat akkor bezzeg nem késett,

ki tudja, mi járhatott fejedben,

ének, szép szó, rím vagy a balvégzet?

Nem szült a szabadság azóta sem rendet,

küzdöttünk érte, de nem úgy, ahogy kellett.

Most vajon mely falnak rontanál neki?

Hűvös halomba melyik fát vágnád ma ki?

Mi fájna nagyon? Hogy megvan még

a térképet rajzoló penész a falakon?

Állnád ma is a forgószelet?

Vagy várnád, míg a haza élve eltemet?

Számomra te vagy a legfontosabb,

ki valaha verset írt anyanyelvemen,

a Két hexameter lett vezérlő csillagom,

mély igazságát sohasem feledem.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.