NEHAZUGGY

A gatya letolása

Hogy nagyon őszinte legyek, én egyáltalán nem vagyok felkészülve arra a pillanatra, amikor az ország jelenlegi tulajdonosa és az ő egyetlen, választást nyerni valamelyest esélyes kihívója (már ha feltételezzük és meg is engedjük, hogy a liberális demokrácia még nem döglött meg, mint a dakota ló) majd együtt tolják le a nadrágot. Nem akarom magam elé képzelni Orbán Viktort Magyar Péter mellett letolt gatyával; nem elég, hogy a fólia azonnal megolvadna, de Bagdy Emőke udvari pszichológus is magyarázkodhatna a Mandinernek, hogy ha a Pride szerinte félelmet és riadalmat kelthet a gyerekekben (zéró tudományos bizonyítéka van erre, de azért mondja rendületlenül), akkor két felnőtt férfi meztelen alteste miért nem. Ámde fordítsuk komolyra a tragikomédiát, hiszen ilyen veszély a szó szoros értelmében nem fenyeget. Átvitt értelemben még annyira se.

Nem tudom megmondani, milyen sormintát követ a Fidesz-KDNP-ben a munkamegosztás, hogy milyen alapon dől el, hogy kik azok, akik büntetésből kapják ugyanazt a megbízást, amit mások elismerésként, de szerintem még akik ehhez a tavaszi nagytakarításként emlegetett barbárjogászkodási hadművelethez önként és dalolva, netán utasításra adják a nevüket, azok sem lehetnek annyira elvakultak, hogy a lelkük mélyén ne tudnák: nemsokára rohadtul fogják szégyellni magukat ezért. Ha senki más előtt nem, mert az állampárt működési mechanizmusa szerint a választókat soha nem lehet elég hülyének nézni, legalább a saját kölkeik előtt. Persze az is lehet, és ez a valószínűbb, hogy reménytelenül naiv vagyok azzal kapcsolatban, hogy mi mozgat egy pártkádert, és van-e egyáltalán bármilyen gátlás, lelkiismeret, jóérzés, ami minden látszat ellenére ott munkál még ezeknek az embereknek a sötét lelke mélyén, az is lehet, hogy nincs már semmi ilyesmi.

Mindenesetre itt van ez az átlátszó törvénymódosítási javaslat, amit – szigorúan a teremtés sorrendjében – Hidvéghi Balázs és Juhász Hajnalka vett a nevére és nyújtott be az elszabadult Kövér rekordbírságairól elhíresült kirakatparlamentnek, amely átlátszó javaslat lényege: rákényszeríteni az európai parlamenti képviselőket, vagyis mindenek előtt Magyar Pétert arra, hogy hozza nyilvánosságra, mekkora vagyonnal rendelkezik. Hogy miért kell erre kényszeríteni bárkit – mindenek előtt Magyar Pétert -, aki a kollégáihoz hasonlóan, tavaly nyáron már nyilvánosságra hozták a vagyonnyilatkozataik, benne az elmúlt 3 évből származó bevételeikkel, az természetesen egy naiv kérdés. Nem kell őket kényszeríteni, bár az nem rémlik, hogy például Deutsch Doájen Tamás vagy Gál Kinga hasonlóképpen élen járt volna a jó példával.

Szóval mi a nagy dobás abban, hogy az EP-képviselők ezután pontosan ugyanolyan vagyonnyilatkozatot kell majd leadjanak, mint a magyar országgyűlési képviselők, amelyben tételesen fel kellene sorolniuk az ingatlanjaikat, a nagyértékű ingóságaikat és vagyontárgyaikat, sőt, a megtakarításaikról is be kellene számolniuk, de még a családtagjaik vagyonnyilatkozatát is le kellene adniuk a Nemzeti Választási Irodának? Semmi. Hány magyar honanya és honatya bukott bele abba – miközben az uralkodó párt hazug módon óbégatja, hogy a magyar vagyonnyilatkozati rendszer a legszigorúbbak közé tartozik -, hogy helytelenül töltötte ki azt a fecnit és mi mindent felejtett ki belőle? Egy se. Mire ment az ország azzal, hogy Orbán minden év februárjában kitöltött egy ún. vagyonnyilatkozatot? Semmire.

Merthogy egyáltalán nem ez a lényeg ebben az izzadásban, hanem az az apróság, hogy amennyiben nem megfelelő módon, tartalommal vagy egyáltalán nem teljesíti egy európai parlamenti képviselő a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét, és az Nemzeti Választási Bizottság felszólítására sem korrigálja a hibáját, a folyamat végén a Bizottság jelezheti az Európai Parlament felé, hogy a tagállami szabályok értelmében megszűnik az adott képviselő megbízatása. Egy tanácsi határozat értelmében ugyanis lehetősége van a tagállamoknak arra, hogy az európai parlamenti képviselő mandátumának visszavonásáról, a megbízatás megszűnéséről saját hatáskörben állapítsanak meg szabályokat. Magyarul: a marhára független NVB megtalálja a nem megfelelő módot és tartalmat, ami elégséges alapot szolgáltat az EP-mandátum és a vele kéz a kézben járó mentelmi jog megvonására, az orbáni jogállam pedig saját hatáskörben elássa az ellenséget.

Ennél a verejtékes törvénymódosító tipródásnál (értsd: az Európai Bíróság jogerős ítéleteit nem hajlandóak végrehajtani, minden idegszálukkal harcolnak Brüsszel ellen, de amikor az ellenfelet kell megsemmisíteni valahogy, akkor tanácsi határozatokra hivatkoznak), csak az indoklás szebb, molinóra kéne rakni, vagy a házi áldás helyére a falra minden fideszes háztartásban. Hidvéghi és Juhász szerint a módosításra azért van szükség – kapaszkodtam olvasás közben úgy elkapott a szédülés -, mert a brüsszeli átláthatósági mechanizmusok nem nyújtanak megfelelő garanciát a közélet tisztaságának megteremtéséhez. „A közbizalom helyreállítása és megerősítése érdekében a tagállamoknak fokozott felelősségük van saját képviselőik elszámoltathatóságának biztosításában.” Hát tényleg. Ha eltekintünk a korrupció miatti jogállamisági eljárástól, most, hogy arról szólnak a hírek, hogy a Matolcsy-klán a NER-vezérkar tudtával, beleegyezésével és aktív közreműködésével több mint tíz éven keresztül, homályos, szövevényes alapítványi és céghálózaton keresztül lapátolta ki a százmilliárdokat az MNB-ből (=közpénz), aligha lett volna ideálisabb pillanat Magyar Péter miatt elkezdeni vernyákolva aggódni a közélet tisztasága és a politikusok elszámoltathatósága miatt.

Jó, tudom, ők nem emiatt aggódnak, és Magyar Péter valójában hálás lehetne, hogy nem az erdogani modellt alkalmazzák vele szemben. Pedig simán úgy is járhatott volna, mint az isztambuli polgármester, a török szultán ellenfele, akinek előbb érvénytelenítették a diplomáját, hogy ne indulhasson a következő elnökválasztáson, majd őrizetbe is vették egy korrupcióhoz és terrorizmushoz kapcsolódó vizsgálat részeként. Ha innen nézzük, Magyar Péter kifejezetten hálás lehet, hogy az Európai Unióban ugyan szokatlannak számító, de mégiscsak kifinomult jogászkodási eljárást alkalmaz az állampárt. A lényeg ugyanaz: ha megszűnik az EP-tagsága és a mentelmi joga (ha egy vesszőn múlik, azon fog múlni, az NVB-n biztosan nem), bármilyen indokkal elítélhetik, hogy ne indulhasson a választáson.

Szóval nem az a kérdés, hogy és mi változna, ha a magyar társadalom megtudná azt, amit már eddig is tud? Semmi. Azt sem kérdezzük meg, hogy tehát a fenti logika szerint fideszes nertársnak és nertársnőnek (parlamenti képviselő) kellene megszüntetni a mentelmi jogát, a parlamenti tagságát azért, mert véletlenül elfelejtette bevallani a fél vagyonát. Azt viszont megállapíthatjuk, bár nem akarunk jótanácsokat adni én az önkényuralomnak: a helyükben elgondolkodnánk azon, hogy ez a pánikszerű jogászkodás akár vissza is üthet. A pánikot nem én magyarázom bele, de úgy sejtem, hogy ha már Magyar Péterre kell szabni ezeket a péntek koraesti settenkedő törvénymódosításokat, ha már azon megy a verejtékes jogászkodás, hogy miképpen lehetne kivonni a forgalomból az ellenfelet, akkor az egyrészt azt jelenti, hogy a Menczer-féle kocsmai ordibáló akcióterv nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, vagyis másrészt Rogán szondái is azt jelzik, hogy mégiscsak a Mediánt érdemes komolyan venni, nem az Nézőpont Intézetet.

Nekem fogalmam nincs, hogy a TISZA elnökének milyen titkolni és rejtegetni valója van. Ezzel szemben arról elég pontos fogalmuk van még azoknak is, akik tagadják saját maguk előtt, hogy nem kevés fideszes kádernek, az uralkodóval az élen, bőven van titkolni valója. Még úgy is, hogy őfelsége legalizálta a korrupciót és úgy intézte, hogy rajta személyesen ne legyen semmi elszámoltatható. Ugyanez viszont nem igaz a saját lábon álló, ámde a népen élősködő pereputtyára. De bárhogy is csűrik és csavarják az üzleti ügyekkel való nem foglalkozást, potenciálisan már azzal is akkorát bukhatnak, mint az ólajtó, ha ezután az újabb jogi gyöngyszem után a gatya letolására szólítják őket, és majd jól nem mernek beleállni. Mert ha beleállnak, akkor hivatalosan is kiderül a nyilvánvaló: hogy úgy aggódnak a közélet tisztasága miatt, úgy törik össze kezüket és lábukat a közbizalom helyreállítása és az elszámoltathatósága miatt, hogy végighazudták az elmúlt tizenöt évet.

Csak azt akartam volna mondani, hogy belegondolni is szörnyű, hogy mennyi közpénzt, időt és energiát fordítanak arra, hogy az ellenségükkel/ellenségeikkel leszámoljanak, pályán kívül tartsák, lehetőleg eltakarítsák. Ha ugyanennyi erőforrást, vagy ennek a töredékét arra fordították volna, hogy ez egy európai ország legyen, amelyik nem az Európa elleni szabadságharccal kel és fekszik, Magyar Péter szinte biztosan nem lenne. Bámulatos ez az akadémiai kreativitás, ez a primitív jogászkodás, amit az útban lévőkkel való kibaszásba beleölnek, csak éppen amikor kormányozni, vagy legalább egy közönséges hétköznapot kellene nagyobb botrányok nélkül lehozni, az nem megy. És még mindig csak 2025 márciusa van.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább