Április 4,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Napi vétó – elmebaj

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 109,700 forint, még hiányzik 2,890,300 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egészen döbbenetes az az ordenáré hazudozásokból összehányt politikai-, illetve médiahadjárat, ami megindult Ukrajna uniós csatlakozásának meggátolására.

„Magyarország támogatja azt a kezdeményezést, amelyet nyolc európai uniós tagállam indított Ukrajna európai integrációjának elősegítéséért – közölte a külgazdasági és külügyminiszter kedden Facebook-oldalán. Szijjártó Péter a videóban kifejtette: a három balti ország, továbbá Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Bulgária és Szlovénia elnöke azt kezdeményezte, hogy Ukrajna minél előbb kapjon tagjelölti státuszt az EU-tól, és mielőbb kezdődjenek megbeszélések a csatlakozásáról.” – 2022.03.01., Magyarország kormányának honlapja

Az orosz agressziót követő napokban tehát az Ukrajna mielőbbi EU-felvételét sürgető „magyar állásponthoz” eszükbe sem jutott „megkérdezni a magyar népet”. S akkor sem, amikor ismeretlen (bár joggal feltételezett) okból az ellenkezőjére váltott a „magyar álláspont”.

Tragédia, mert Ukrajna 10-20 vagy akár 100 év múlva is a szomszédunk lesz, s bizonyosan generációik sem felejtik majd el, hogy amíg ők Dávidként élet-halál harcukat vívták a Góliát, a tömeggyilkos Putyin kegyetlen seregei ellen, aközben a magyar politikai vezetés orvul hátba döfte őket azzal, hogy vétóival igyekezett megakadályozni az EU segítségnyújtását.

Orbán magatartása annyira abnormális, s olyannyira ellentétes hazánk valós érdekeivel, s minden tisztességes ember erkölcsi értékrendjével, továbbá a kárpátaljai magyarság számtalanszor kifejtett álláspontjával, segélykiáltásaival, hogy valami nagyon sötét dolog kell, hogy ennek hátterében legyen.

A „mennyi kárt okozott, illetve minden magyar embernek milliókba kerülne Ukrajna esetleges EU-csatlakozása” primitív hazudozásai, az ukrán mezőgazdasági termékek ellenőrzés nélküli beáramlásával, a magyar gazdák tönkretételével riogató, a miniszterelnök és más kormánytagok szájából szajkózott orosz propaganda annyira álságos, hogy ha nem lenne véresen komoly a várható következmény, csak röhögni lehetne rajta.

Bizony, nem használ a vérnyomásomnak, amikor a magyar miniszterelnök és más kormánytagok előre megfontolt szándékkal át akarják verni az őket eltartó állampolgárokat.

Akik nem amnéziások, talán még elékeznek arra, hogy Magyarország – hároméves előkészületek után – 1994-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz. 1998-ban kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások, 2003-ban népszavazás erősítette meg a belépést, s 2004. május 1-től lett hazánk az EU tagja. Ez a 10 év úgy telt el, hogy el kellett végezni a jogharmonizációt, előírt gazdasági-pénzügyi mutatókat kellett produkálnunk, stb.

Nos, kíváncsi lettem volna, hogy ha mondjuk 1994-ben az EU tagállamaiban bedobnak egy kérdést, s népszavazást tartottak volna arról, kívánják-e felvenni a szocializmust levedlett, a nyugati országokhoz képest koldusszegény balti államokat, a lengyeleket vagy a magyarokat, s ezek felzárkóztatása évi sok-sok dollármilliárdos kiadást jelent majd évtizedeken át a már bent lévő országoknak, vajon milyen eredmény lett volna?

Mit gondolnak?

S belépésünkkor, 2004-ben még csak 3 állam nyitotta meg a munkaerőpiacát a csatlakozó országok munkavállalói előtt, a többiek csak 2-4-7 év múlva, utolsóként Németország és Ausztria 2011-ben.

Az energiaszektortól a mezőgazdaságig, a szolgáltatásoktól a gépgyártásig Magyarország az elmúlt 20 évben több tucat alkalommal kért, s csaknem mindig kapott is felmentést, tehát egy-egy döntés így nem vonatkozott ránk. A napokban épp a Gazprommal való üzletelés tilalma alól kaptunk újabb felmentést.

Tehát hazugság, hogy Ukrajna EU-tagsága 8-10 éven belül megtörténhetne!

Hazugság, hogy Ukrajna a mi egyetértésünk nélkül EU-tag lehetne, mert minden tagállam kormányának igennel kell szavazni a bővítéshez!

Hazugság, hogy akaratunk ellenére ukrán munkavállalók tömegei árasztanák el a magyar munkaerőpiacot!

Hazugság, hogy az ukrán mezőgazdasági termékek vagy nyersanyagok akaratunk ellenére beömlenének a magyar piacra!

Tehát teljesen felesleges, értelmetlen, pénzkidobás (hűtlen kezelés!) és rosszízű manipuláció bármilyen formában „a nép” véleményét kikérni MOST Magyarországon Ukrajna EU-tagságáról.

Viszont a lengyel külügyminiszter minapi felvetése, hogy tartsanak népszavazást a másik 26 tagállamban arról, akarják-e a polgárok, hogy Magyarország továbbra is EU-tag maradhasson, sokak szerint nagyon is aktuális.

Vannak olyan vélemények, hogy Orbán Ukrajna Oroszországba való beolvasztására, egyben Kárpátalja „visszaadására” játszik. Ha így van, akkor ki kell mondani jó hangosan, hogy a magyar miniszterelnöknek teljesen elment a józan esze.

Kárpátalja lakossága a háború előtt kb. 1,3 millió fő volt, közülük kb. 120 ezren vallották magukat magyarnak (Ez 9%, egész Ukrajna lakosságához képest kb. 0,3%). A háború átrendezte az etnikai térképet is, több százezer ukrán menekült érkezett keletről, ugyanakkor több tízezer (jórészt magyar állampolgársággal is rendelkező) kárpátaljai magyar szivárgott át hazánkba, illetve ment tovább – az uniós útlevélnek köszönhetően minden gond nélkül – Nyugat-Európába. Az, hogy a „visszacsatolás” esetén az 1-1,5 millió ukránnal mit kezdenénk, a könnyebb kérdés. Népszavazást nem tarthatnánk ugyan, de pl. kitelepíthetnénk, kiüldözhetnénk őket Ukrajnába, vagy elkezdhetnénk elmagyarosítani őket – hogy csak a humánusabb változatokat említsem. Ezzel azonnal elérnénk, hogy a korábbi kisantant bizonyosan azonnal összeállna, s joggal hivatkozna arra a tényre, hogy Magyarország (és Oroszország) önkényes területi revíziót hajtott végre, bizonyára rögvest összevonnák csapataikat a határainkon, s kezdenék kiüldözni Szlovákiából (kb. 500 ezer), Romániából (kb. 1,2 millió) és Szerbiából (kb. 200 ezer) az ott élő magyarokat, hogy Magyarországnak semmilyen ürügye ne lehessen soha többé a jövőben újabb revíziós lépésre.

Ezeken túlmenően Magyarországot jó eséllyel rögvest kiebrudalnák az EU-ból és a NATO-ból, hiszen a legnagyobb ellenséggé vált Oroszországgal fogott össze. Visszaállna a határellenőrzés, nem uniós polgárokként az EU-ban dolgozó magyar munkavállalókat hazazavarnák, a nyugati és keleti, korábban itt befektető cégek, a „multik” rémülten menekülnének az országból. A frissen elkészült Budapest-Belgrád vasútra pl. kitehetnék a „Világ legdrágább múzeuma” feliratot, stb. Kis hazánk még Kínának is csak addig képvisel némi értéket, ameddig cégeiket és árujukat rajtunk keresztül be tudják juttatni az EU-ba. A magyar gazdaság és pénzügyi struktúra heteken belül összedőlne, milliós munkanélküliség, áruhiány, hiperinfláció, s ami ilyenkor lenni szokott: polgárháború.

Az Orosz Föderáció persze boldogan ölelne bennünket keblére, harcedzett csapatokkal hamar rendet is csinálna, s menetelhetnénk a boldog jövő felé Putyint és Orbánt dicsőítő dalokat énekelve.

Oroszul.

Megérné?

Butola Zoltán

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.