Mani kövek

Spectator: A Kaszpi tenger is valószínűleg megszenvedi a klímaváltozást

A globális éghajlatváltozás folyamatait és a hatásainak lehetséges csökkentését az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) kiterjedt tudományos hálózata vizsgálja folyamatosan. Javaslatokat és megoldási ajánlásokat készít a világ kormányzatai számára. A vizsgálatok egyik nagyon fontos területe az felmelegedés és az óceánok vízszintjének változása, ami sok millió ember számára jelent már a közeljövőben érzékelhető kockázatot. Az IPCC szakértői munkája során arányaiban kisebb figyelem irányult az éghajlatváltozásnak a Föld tavaira gyakorolt hatásására, a változás folyamatára és lehetséges következményekre. Ennek bizonyos mértékig magyarázata lehet, hogy a szárazföldi tavak ökológiai változásai, vízforgalma regionális jelentőségűek és a globális folyamatokat leíró modellekben megbízhatóan esetenként nehezen kezelhetőek, értelmezhetőek.  A kontinensek belső vízfelületek vízforgalmában bekövetkező változások, a földrajzi és biológiai környezet átalakulása azonban a lakosság életkörülményeit és a gazdaságot egyaránt gyakran mélyrehatóan érintik. A tudósok egyre nagyobb csoportja igyekszik ma már a nagy tavak környezetének vizsgálatára irányítani a figyelmet. Német, holland, orosz és más nemzetiségű szakemberek számos új bizonyíték alapján tárták fel, hogy a tavakat, azok ökológiai környezetét is súlyosan befolyásolja a globális klímaváltozás, a légkör hőmérsékletének emelkedése. Különösen igaz a klímaváltozás hatása a Föld legnagyobb kiterjedésű (371 ezer km²) tava, a Kaszpi-tenger vonatkozásában. (A tenger és tó tudományosa értelemben egyaránt legitim minősítés.) Földtörténeti szempontból több mint 10-13 millió évvel ezelőtt létezett (geológiában Paratethys néven ismert) nagy tenger lefűződött maradványa a mai Kaszpi -tenger, kiterjedése valóban tengerrel vetekszik. 5 millió évvel ezelőtt a tengerrel a kapcsolatait elvesztette. A szárazföld belsejében elhelyezkedő, lefolyástalan tó vize mindössze 1,2 % sótartartalmú, nincs árapály jelenség, az ökoszisztémájának az összetétele az édesvízihez áll sokkal közelebb. Az Európa és Ázsia határán elhelyezkedő vízfelület 1040 km hosszú, legszélesebb részén 435 km. A tó víztömege 78 200 km³, ami háromosztatú medencerészt tölt ki. Ez a hatalmas víztömeg a Föld összes tavában levő víz 42 – 44 %-át képviseli. A Kaszpi-tenger medencéje a globális tengerszint alatt helyezkedik el. A Föld legnagyobb tavának sajátossága, hogy saját vízszintje sohasem állandó, hanem az idők folyamán fokozatosan csökkent és növekedett. Holland és német ökológusok és biológusok – a felmelegedés eredményeként bekövetkező vízszintváltozás modellje alapján – súlyos környezeti változásokat vetítettek előre a Nature ill. a Communication Earth and Environment folyóiratokban megjelent tanulmányukban. Az általuk alkalmazott éghajlati modell szerint, ha a globális felmelegedés közepesen erős lesz, akkor 9 m-rel csökken a tó szintje, ha pedig a legsúlyosabb felmelegedési forgatókönyv (3-4° C) valósul meg, akkor 18 m-rel fog csökkeni a Kaszpi-tenger vízszintje századunk végére a párolgás következtében. Amennyiben a mérsékelten borúlátó felmelegedési és vízszintcsökkenési modell szerint haladna a folyamat, még akkor is Magyarországnál kissé nagyobb terület, a jelenlegi tenger felületének 25 %-a válhat szárazulattá.

A klímaszakértőkből és ökológusokból álló tudóscsoport a vízszintcsökkenésnek a természeti környezetre és ökoszisztémára vonatkozóan várható hatását vizsgálta. (A felmelegedés és a tenger vízháztartása közötti összefüggés – globális érvényűnek tekintett – előrejelzésből származik, és a tanulmány ennek eredményeit vette figyelembe.) A légkör globális cirkulációja és az óceánok közötti hatások lehetséges eredményeit hét szimulációs modellben tanulmányozták olasz klímakutatók, és a Geophysical Research Letterben közreadott következtetéseik szerint még abban az esetben is csökken a Kaszpi vízszintje, ha a vízgyűjtője területén a jövőben növekszik a csapadék mennyisége. A globális felmelegedés növekedése miatt ugyanis a párolgás üteme és mennyisége meghaladja a vízutánpótás mennyiségét. (Természetesen figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy elméleti modellekről, feltételezett folyamatok szimulációjáról van szó, amelyek a jelenlegi ismereteken és előrejelzett változásokon alapulnak.) A Kaszpi vízszintje kétségtelenül az utóbbi évtizedben évente 6 – 7 cm-rel csökkent, és a borúlátó kutatók szerint a szintcsökkenés az évszázad végéig töretlenül arányos és folyamatos lesz a felmelegedéssel, és a partvonal mentén jelentős kiterjedésű területek vál(hat)nak szárazulattá. Ilyen módon a Kaszpi jövője akár hasonló lehet az Aral-tó történetéhez. Geológiai adatok viszont meggyőzően bizonyítják, hogy a Kaszpi-tenger az izolációja óta eltelt 5 – 7 millió év során soha nem száradt még ki, bár antropogén eredetű felmelegedés sem történt. A felgyorsuló felmelegedés eredményeként a vízfelület nagymérvű zsugorodását előrejelző modellel azonban sem a szovjet-orosz, sem más térségbeli hidrológusok többsége nem ért egyet. A Kaszpi-tenger ma a világ óceánjainak vízszintje alatt van (- 27 m). A történelmi adatok szerint a vízszint kb. 4000 évvel ezelőtt -22 m körül lehetett. A vízszint azután a 11. és 13. század között 7 métert csökkent, a 14. és 18. század között pedig – legalább két periódusban is – 5 – 8 métert emelkedett. A – már rendszeres mérésekre alapozott – orosz hidrológiai adatok szerint a tenger szintje a 20. század első harmadában -26 m körül ingadozott, és 1977-re már -29 m-re csökkent. Ezt követően azonban gyors emelkedés kezdődött, és 1995-ben a vízszint elérte a -26,5 m-t, a jelenlegihez közeli értéket. (A vízszint viszonylag gyors emelkedése akkor következett be, amikor a kilenc volgai és kámai víztározó rendszerének kiépítése és a folyóvizek szabályozása befejeződött.) A nagy felületű tenger vízháztartása lényegében a folyóvízi és a csapadék vízutánpótlásának, valamint a vízfelületről elpárolgott víz mennyiségének arányán alapul. A víztükörre eső átlagos évi csapadék mennyisége 180 mm, ez a mennyiség bizonyos mértékig változó, alapvetően a légköri csapadékzónák elhelyezkedésétől, időbeni dinamikájától és intenzitásától függ. A vízfelület párolgása -szezonálisan és regionálisan változóan – évente 700 mm – 1400 mm közötti.  A legalább ötször nagyobb mennyiségű párolgás folyamatosan, jelentős vízmennyiséggel csökkenti a tenger vizét. 1930 és 1940 között például extrém szárazság volt a Szovjetunió európai részén, és ebben az időszakban a tengerből elpárolgott nedvesség mennyisége messze meghaladta a teljes folyóvízi utánpótlás mennyiségét. Ennek eredményeként abban az évtizedben a tenger vízvesztesége mintegy 740 km³ volt, ami kb. 2 m vízszintcsökkenést eredményezett. Az óriási kiterjedésű, lefolyástalan medence felszíni vízpótlásának zömét a 3,6 millió km² kiterjedésű vízgyűjtő területről 130 vízfolyás biztosítja, gyűjti össze. A folyók közül azonban mindössze kilenc éri el a tengert, és ezek közül is a víz 80 %-át (215 – 244 km³) a Volga szállítja. Valamennyi folyó torkolata a tenger északi és nyugati oldalán van, keleti és déli irányból nincs felszíni vízutánpótlás. Nincs egyelőre kétségtelen bizonyíték arra, hogy a medence aljzatában aktív törési zónák lennének, néhány geológus azonban feltételezi, hogy az idők során – viszonylag rövid idő alatt tapasztalt – szintcsökkenés összefüggésben lehet a medence aljzatán keresztül történő elszivárgással. A térségbeli  hidrológusok és geográfusok egybehangzóan kételkednek abban, hogy a Kaszpi-tenger térségében a jövőben kizárólag globális éghajlatváltozáson alapuló kiszáradási forgatókönyv valósulna meg a következő 80 évben. A globális éghajlati folyamatok szimulációjának eredményeiből egyelőre valóban nehezen, és kevéssé megbízható módon lehet következtetéseket levonni a kontinentális tavak, mindenek előtt a Kaszpi-tenger jövőbeni, drámai csökkenésére. Kétségtelenül a felmelegedés hatással lesz erre a tengerre (tóra) is, annak ökoszisztémájára és a teljes partmenti környezetére. A változás mértéke és jövőbeni kihatása még kérdéses, azonban a tudósoknak foglalkozni kell  vele, mert a gazdasági és társadalmi következményekre már most fel kell készülni a térség országainak. Jelenleg azonban a klímaváltozás következményeire felkészülés mellett legalább ennyire fontos és megkerülhetetlen a Kaszpi-tengerben és határoló területein, az alig több mint száz év alatt bekövetkezett környezeti és ökológiai katasztrófába vezető állapot megváltoztatása. A tenger szennyezettségének mértéke évtizedek óta növekszik, és már jelenleg is láthatóak az ökoszisztéma súlyos sérülései.

2021. 08. 08.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább