Hazaáruló, libsi, pufajkás testvéreim, szevasztok! Remélem, sikerült mindenkinek áttelelnie. Pontosabban nem túl jó pálya ez az áttelelés, mert húsvét tiszteletére jön Júdás a nemzet rovar- és rágcsálóirtója, és mindenkit ki fog irtani, aki esetleg túlélte az elmúlt egy évet. De jó lesz! „Túl régóta vannak itt, túl sok mindent éltek túl, túl sok helyről kaptak pénzt”. Júdás, a korrupt, a kleprokrata ezzel arra utalt emelkedetten és ünnepélyesen, hogy hamarosan olyan törvényeket fogad majd el a parlament, amelyek segítségével „felszámolják a pénzügyi gépezetet”, amely szerinte „korrupt dollárokból” vett meg politikusokat, bírókat, civileket, újságírókat. „Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget”, akik pénzért a „birodalom szekerét tolják” – hörögte láthatóan enervált állapotban. Megmondom őszintén, átvitt értelemben összeszartam magam. Nem a fenyegetéstől, hanem ettől a gyáva senkiházitól, aki kínjában már nem tud mit óbégatni, ezért nekiállt keménykedni.
Nekem azt tanították, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap, meg vannak a fogatlan oroszlánok, illetve azok, akik a birkózó szőnyegen szoktak éjjelente forgolódni és lázálmok gyötrik őket. Na most az a helyzet, hogy Júdás ilyen, csak ugye viszonylag békésen szendergett úgy 15 évig, és most egyre nyugtalanabbul dobálja magát, szerintem a víz is leveri, ha álmodik, mert a lelkiismeret – amiből neki sajnálatos módon igen kevés jutott -, rémálmok formájában is rá szokott rontani azokra, akik azon törik a fejüket naphosszat, hogy hogyan szopassanak másokat. Jelen esetben azokat, akiknek marhára elegük van ebből a fenyegetőző maffiózóból és az ő rendszeréből. Ezek az emberek, a saját honfitársai szokták őt zavarni, és remélem, hogy valóban így is van, ezek kísértik őt állandóan, és ezt a nyomasztó, szar érzést öntötte szavakba a túlsúlyos diktátor annak a Nemzeti Múzeumnak a lépcsőjéről, ahol 1848-ban a márciusi ifjak, Petőfiék feltüzelte a nemzetet.
Pontosan azok ellen az elnyomó zsarnokok ellen, mint amilyen ő maga a teljes terjedelmében. Valószínűnek tűnik, hogy ha a hőseink látták, hallották volna, amit ez a lény tegnap előadott, aligha nézték volna karba tett kézzel, még az is lehet, hogy ott helyben meglincselték volna. A rend és a békepártiság nevében. Nyilván nem a helyszínre buszoztatott hívekről és vallási fanatikusokról beszélek, akiknek a vére nem vörös, hanem narancssárga, hanem azokról akik spontán módon belehallgattak abba a gyalázatos nemzetkáromlásba, amit ez élő, egyenes adásban produkált. Meg lehet próbálni, Júdás! Gyere, várunk! Számolj le velünk, de légy szíves, egyedül gyere, és úgy legyél kemény csávó! Ne testőrök és kordonok mögül nyekeregjél, hanem vegyülj már el a nép között! Tudod, azok között, akiknek nem kötelező éltetni téged, hajlongani előtted, és csókolgatni a magasított ortopéd cipőd orrát. Azok között, akik nem imádnak téged, de előteremtik a havi 6 és fél milliós fizetésedet. Te puding állagú emberszabású, te rekedt hangú, vén despota!
De amit a saját szövetségi rendszerünkkel kapcsolatban előadott, az végképp nem volt semmi, még ha ismerjük is a nótát. Az maga a nagybetűs árulás, amikor birodalomnak nevezi Brüsszelt, amit le akar győzni úgy, hogy mi is a birodalom része vagyunk. Hát nem kicsit visszás és aberrált, és akkor nagyon finom voltam. A teljes elborulás, az izzadságszagú, keserves valósághajlítás azonban így hangzik, nem lehet überelni:
„Európa urai úgy döntöttek, hogy Ukrajnának folytatnia kell a háborút, kerül, amibe kerül, majd kap cserébe gyors uniós tagságot – a mi pénzünkön”.
Milyen te pénzeden, te tolvaj? Miattad, kizárólag miattad egyelőre mi tartozunk a birodalomnak. Amibe önként léptünk be, és ahonnan az egykori birodalommal ellentétben önként ki is léphetünk. Arról nem is beszélve, hogy a minap megint becsicskult és elfogadta a békepárti Oroszország elleni szankciók meghosszabbítását, szóval kurvára nem értem. Aki ilyen nyílt színen, ilyen vehemenciával, éppen csak az öklét nem rázva az Európai Unió irányába, az egész világ előtt hazudik, szidja és elárulja a sajátjait, annál nagyobb árulót a XXI. század nem hordott a hátán. Azt mondja, hogy Brüsszel éppen úgy akar uralkodni a magyarokon, mint Bécs tette 1848-ban, ám a lázálmai és víziói szerint Brüsszelben is fordul majd a történelem, és eljön az idő, amikor minden számlát ki fogunk egyenlíteni. Visszaszerezzük a jogainkat, a Brüsszelből küldött labancokat pedig visszaküldjük, boldogítsák egymást Brüsszelben.
Hát öcsém, szerintem ez már édeskevés lesz itthon is, de a hanyatló Nyugat szempontjából ez egyenesen egy hadüzenettel ér fel. Aki szerint ő kilépett a Néppártból, ahonnan egyébként páros lábbal rúgták ki, aki szerint Brüsszel labancokat küld ide hozzánk, vagyis aki szerint a milliók által támogatott saját honfitársai labancok, az nettóban nem ép elméjű, bruttóban meg tudatosan és nagy nyilvánosság előtt uszító nyomorult. Júdás szerint a mi szabadságharcunk – „éppen úgy, mint 1848-ban” – most sem csak a magyarok ügye, valójában az a nyugati világ lelkéért folyik. „A birodalom össze akarja keverni, majd le akarja cserélni Európa őslakosait, idegen civilizációból érkezettek inváziós tömegekkel. Át akarja terelni a gyermekeink és unokáink nemzedékét a teremtés egészséges rendjéből a természetellenes életmódok káoszába”. Ez már tényleg annyira beteg, hogy a fajelmélet, az élettér-elmélet (Lebensraum) ehhez képest hullajtott szőrű róka fasza, bizonyisten. Apropó Isten! Remélem hallottad ezt a kotonszökevényt, hogy a nevedben miket hordott itt össze a jelenben, miközben a múltat is gyalázta, szóval lehet, hogy nem ártana beavatkoznod a szuverenitásába, mert ez így már vállalhatatlanul gáz.
Viszont a legmeredekebb filozófiai okfejtése volt a csúcspontja ennek az esztrádműsornak: „Miért kíváncsi ránk a fél világ?” Biztosan nem a hadseregünk vagy a gazdaságunk miatt. Van olyan nemzet, amelynek a kereskedés az eleme, a másiknak a hódítás, van, amelyiknek a filozófia vagy a művészet. A magyarok eleme a szabadság, a magyar ember ugyanis akkor van elemében, amikor a szabadságáért harcol. „Ez a mi DNS-ünk”. Júdás szerint hosszú évek óta hallgatják azt, hogy mi vagyunk a múlt. Ezt mondták 1848-ban és 1956-ban is, és ezt mondják most is: „a jövő a szivárványos világbirodalomé”. Szerinte viszont az Óperencián túl fordulat történt, és kiderült, hogy a jövő nem a birodalmiaké, hanem a patriótáké, a független nemzeteké.” Nos, szerintem ezzel szemben azért kíváncsiak ránk, és néznek úgy minket, mint akik a Marsról érkeztek, mert még egy ilyen szolgalelkű, gyáva, megalkuvó nemzetet nem nagyon láttak a civilizált világ közepén, ahol egy tudathasadásos, 160 cm magas, terebélyes morális törpe 15 éve tud hipnotizálni egy valag embert, a többi meg a fejét lehajtva nézi. Szerintem eljött az idő a cselekvésre, és arra, hogy megmutassuk a világnak, nem vagyunk csicskák és rovarok, akiket ez a baromarcú éppen el akar taposni!
(A TISZA Párt megemlékezésről a következő cikkemben fogok megemlékezni. Feltéve, hogy addig nem leszek levadászva.)
Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.