NEHAZUGGY

Talán jobb lenne felhagyni a nemzeti alkotásokkal

Lázár Gergő | Március 10, Hétfő | 18:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 538,868 forint, még hiányzik 2,461,132 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Hunyadiról. Történelmi filmekre/sorozatokra szükség van. Kellenek a magyar ember lelkének azok a történetek, amelyek megmutatják nemzetünk erejét. A Hunyadi ezt teszi. Mindezt olyan minőségben, mint egy hollywoodi produkció. És végre(!) nagyszerű színészi játékkal. A Hunyadi egy jó sorozat, nem véletlen, hogy fikázzák. Magyarország egy olyan hely, ahol mindig lesz egy hangos kisebbség, akiket zavar a nemzeti büszkeség megmutatatása (sic! – szerk.). Ők a “bal sors” a Himnusz ötödik sorából. Nem érdemes velük foglalkozni, mert csak elrontják a “jó kedvet”. Nézzétek a Hunyadit és legyetek büszkék arra, hogy ilyen elődeink voltak a történelemben. (Bohár)

Ugyan be kell vallanom, hogy még nem volt szerencsém ehhez a grandiózus sorozathoz, de megígértem magamnak, hogy feltétlenül bele fogok nézni, főleg mert imádom a filmeket és filmsorozatokat. Az igazság viszont az, hogy a Tanúnál korrektebb „történelmi” filmet, vagy sorozatot eddig még nem láttam, ugyanis minden más próbálkozás az én szempontomból kudarcba fulladt. Az 1956-ról szóló filmek borzasztóak lettek, míg a más történelmi korok bemutatásával próbálkozó filmek és sorozatok is kudarcot vallottak. Az tény, hogy a Hunyadi – a bemutató alapján – többé-kevésbé igényesnek néz ki, noha azért a CGI minősége hagy némi kivetnivalót maga után, ha azt nézzük, hogy többe került, mint a Trónok Harca első évadja. A csatajelenetek korrektnek tűnnek és remélhetőleg a színészek is olyan forgatókönyvet kaptak, amelyet normálisan el lehet játszani. Az én szegénységi bizonyítványom lehet, hogy az utolsó valóban világszínvonalú film, amit én is láttam, a Kontroll volt. De ez csak azért lehet így, mert nem láttam azokat az Oscar-díjat vagy éppen Arany Medvét nyert filmeket, amelyekre az elmúlt években készültek.

De visszatérve a Bohár nevű provokátor és propagandista fenti megnyilatkozására, azt szerettem volna elmondani, hogy mennyire értelmezhetetlen valamit azért kedvelni, mert büszkeségre ad okot. Nagyon, de tényleg nagyon kevés olyan hadvezér vagy király volt az elmúlt évszázadokban – teljesen mindegy, hogy melyik országot vesszünk példaként -, akik jó példát nyújthatnak. Egészen egyszerűen évszázadokkal ezelőtt teljesen más törvények voltak és az embereknek tizedannyi joguk sem volt, mint van jelenleg. A gazdag és a szegény között elképesztő szakadék tátongott, arról nem is beszélve, hogy a nemesi réteg volt az, amelyik gyakorlatilag rabszolgaként kezelhette a prónépet. Ezek az idők véleményem szerint nem éppen büszkeségre adnak okot, de legalábbis érdemes a helyükön kezelni ezeket a vezetőket. Mert lehet, hogy Napóleon vagy épp Attila sokak szerint nemzeti hősök voltak, de végső soron brutális hadvezérekről van szó, akik százezrek életéért felelősek.

A „baloldal” – vagyis mindenki, aki nem fideszes és kritikus az Orbán-féle nemzeti oldallal – nem azért fanyalog az utóbbi évek „nemzeti” filmjei és sorozatai miatt, mert ők nem elég hazaszeretőek, hanem azért, mert borzalmas alkotások készültek. És ugyan a mostani sorozat minőségibbnek tűnik, mint sok más ezt megelőző alkotás, de azért elég megnézni például a Bohárhoz hasonlóan szintén nemzetikeresztény szélsőjobboldali Budaházy Eddának a kommentjét a fenti bejegyzés alatt és elmondhatjuk, hogy nem csak a „bal sors” az, aki panaszkodik a sorozat miatt, hanem igenis még a nemzeti jobboldal is elégedetlen. Akinek ez tetszik, annak nincs magyar szíve. Nem veszi észre, hogy ez a film lejárat minket. Megértem, hogy hivatalból dicsérni kell, de most inkább hallgatni volna arany. Történelmi események helyett softporno minden mennyiségben. Ha nem olvastam volna a könyvet, nem értenék semmit. XXI. századi szleng, igazi nők helyett amazonok. Történelmi tévedések garmadái, a király, a királyné, a nemesség lejáratása. 3 percenként vetkőzik egy nő. Amíg Erzsébet a fia életéért küzd, Hunyadi kurvázik. Gyalázat.

Ez vélhetően egy olyan hollywoodi produkció, amitől azt remélték, hogy majd sok pénzt hoz a házhoz. Hiszen ott volt a Vaják vagy a Vikingek, amelyek elképesztően sikeresek voltak és valóban többet hoztak a konyhára, mint amennyibe kerültek. Igen ám, de tehetséges rendező és forgatókönyvíró kellene ezekhez, akikkel ugyan rendelkezünk, de mivel ezen rendezőket szeretik lebaloldalizni és egy az egyben megtagadni, ezért olyan rendezők maradnak ezen nemzeti filmek megalkotásához, akik nem feltétlenül a legjobbak a szakmájukban. De még ha azok is lennének, akkor is vélhetően megkötnék a kezüket, hiszen ezek a nemzeti érzelmű pénzemberek egy bizonyos ideológiai üzenetet szeretnének közvetíteni, nem pedig egy korhű, valóban színvonalas alkotást létrehozni. Az egyébként, hogy tele van szexjelenetekkel a sorozat, annyira nem meglepő, hiszen az erőszak és a szex mindig is könnyen eladható termék volt, arról nem is beszélve, hogy a középkorban sokkal megszokottabb volt az, hogy szinte eldobható rongyként kezelték a nőket. A valóság ez volt. Az mondjuk más kérdés, hogy a készítők miért gondolták úgy, hogy a homofóbiára kondicionált nemzeti, igaz magyaroknak, a keresztény jobboldali nézőknek miért jó ötlet leszbikus jelenetet az arcukba tolni. De hát ez így sikerült, majd legközelebb sokkal jobb lesz.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!