Szép reggelt kívánok mindenkinek!
A Nemzetgazdasági Minisztérium társadalmi egyeztetésre bocsátott rendelettervezete alapjaiban alakítja át az önkormányzatok pénzügyi rendszerét. A legjelentősebb változás, hogy minden önkormányzat számlavezető bankja innentől kezdve a Magyar Államkincstár (MÁK) lesz, vagyis a helyhatóságok nem tarthatnák pénzeszközeiket kereskedelmi bankoknál, kivéve a napi működéshez szükséges forrásokat. A kormány szerint ezzel az államháztartás átláthatósága és az önkormányzati gazdálkodás stabilitása is növekedhet, az ellenzék azonban az önkormányzatok pénzügyi autonómiájának csorbítását látja az intézkedésben. (Portfólió)
Szerintem az ellenzék – és minden gondolkodni képes és erre hajlandó ember – jól látja. Bár azt hiszem, már nem az önkormányzatok autonómiájának csorbításáról, hanem annak teljes eltörléséről kell beszélni. Ma már csak nevükben léteznek önkormányzatok, a települések régóta nem csupán nem kormányozhatják a tulajdon közösségük ügyes-bajos dolgait, de valójában bele sem szólhatnak szinte semmibe. Minden eszközt kivettek a kezükből, mindenben a kormány (tehát Orbán Viktor és szűk köre) dönt, nem azok, akik az adott településen próbálnak élni. Ehhez képest még a Kádár-érában is több szabadság jutott a településeknek.
„Mondtad valaha is, hogy köszönöm? – ezt kérdezte JD Vance amerikai alelnök a Fehér Házban Volodimir Zelenszkij ukrán elnöktől a Donald Trumppal közös sajtótájékoztatójukon. Aztán a három államférfi percekig vitatkozott azon, hogy eléggé megköszönte-e az ukrán elnök a támogatást, vagy sem. Trump több ponton megemelte a hangját és arra is használta az alkalmat, hogy az előző amerikai vezetést szidalmazza. (444.hu)
Van néhány személyes megállapításom. Nevezzük magánvéleménynek; Trump és közvetlen környezete nem normális. Nem egy országot, egy cserép muskátlit sem lett volna szabad soha rájuk bízni, mert a muskátli önként felkötné magát, csak hogy szabaduljon. Mindezek ellenére az USA még mindig a világ egyik vezető hatalma – mondjuk ha ez továbbra is így halad, már nem sokáig -, ezért a világ legtöbb országának elemi érdeke, hogy tartsa a politikai kapcsolatot az Amerikai Egyesült Államokkal. Jelen esetben Donald Trumppal és a Trump-adminisztrációval. Még ha egy ország vezetője szíve szerint a futóbolond fejére borítaná is az asztalt, majd mindjárt utána elküldené a picsába, nem nagyon teheti meg. Nem kimondottan a saját, inkább az országa érdekében. Zelenszkij is jól viselte a dolgot, talán előtte bekapott egy fél marék nyugtatót. Közben arra is rájöttem, hogy én miért nem vagyok politikus. Nagyon, de nagyon távol állok attól, hogy szemrebbenés nélkül – vagy akár sűrű pislogás közepette is – elviseljek ilyesmit. Soha nem tudtam tolerálni az erőszakos, ám ostoba embereket. A magánéletben sem, a munkahelyeim egyikén sem. Szóval igen jól járt a politika, a világ, Magyarország és én is azzal, hogy soha nem jutott eszembe erre a pályára lépni.
Az Országos Mentőszolgálat kiáll bajtársai mellett, miután a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége (MOMSZ) közzétett a Facebookon egy fotót, melyen az látszik, hogy platós teherautón szállítanak egy túlsúlyos intubált-lélegeztetett beteget.
A Mentőszolgálat erre úgy reagált, hogy „a MOMSZ elnöke sajnos a betegjogok nyilvános megsértésétől sem riad vissza és egy kiszolgáltatott beteg azonosításra alkalmas fotóját tette közzé, és volt elérhető órákon át annak érdekében, hogy lejárassa a mentőket.” (24.hu)
Az Országos Mentőszolgálat és a MOMSZ csatájának már jó ideje tanúi lehetünk. Miközben egy pillanatig sem hiszem el, hogy a MOMSZ célja az volt, hogy lejárassa a mentőket, azonban az szerintem is megengedhetetlen, hogy egy magatehetetlen embert lefotózzanak, a fotót pedig nyilvánosságra hozzák. A céltól teljesen függetlenül megengedhetetlen és aljas dolog. És itt még a cél sem egyértelmű, hiszen egy 270 kilós ember nem fér be a mentőbe. Nyilván úgy szállították, ahogy lehetett, abban biztos vagyok, hogy fikarcnyi rossz szándék sem vezetett senkit. Az a beteg ember, a családtagjai emberek. A betegsége, magatehetetlen, kiszolgáltatott állapota semmiképpen nem közügy. Ahogy azt is végtelenül gusztustalannak tartom, hogy a teljes magyarországi sajtó tegnap óta cikkek sorában csámcsog Gene Hackman halálának körülményeivel, a körülmények részletezésével kapcsolatos részinformációkon. Miért tartozik ez bárkire? Nem elég borzasztó ami történt, komolyan kattintások érdekében muszáj derékig gázolni a mocsokban a médiának? Őszintén mondom, hogy nem értem. Ahogy a Csipke Józsikázó Deutsch Tamást és a neki tapsikoló pártpropagandát sem.
Teljesen érthetetlennek tartja Bódis Kriszta az ellene zajló, intenzív kormánypárti letámadást, az író-szociális szakember a Telex kérdésére úgy fogalmazott:
„A bántalmazás iskolapéldája, ami zajlik, és amit egy ideje már csak úgy hívunk: karaktergyilkosság.
Az esetemben ez különösen furcsa, mert aki ismeri a munkásságom, tudja, hogy én mindig hidakat építettem, és pont az ilyen típusú gyűlölködés ellen voltam egész életemben, és pártoktól és pártpolitikától függetlenül dolgoztam.” (Telex)
Azt hiszem, semmivel nem lehetne jobban bizonyítani azt, mennyire mélyen van a fideszes politikusok szellemi és erkölcsi színvonala, mint ezzel az esettel. Miközben az Európa Parlamentben hosszú évek óta a fizetésért bejáró, de bármilyen érdemi eredményt felmutatni nem tudó Deutsch Tamás példája is jól mutatja, tökéletesen alkalmatlan és teljesen méltatlan embereknek szavaztak újra és újra bizalmat azok, akik a Fideszre húzták be az ikszet. És már az is mindegy, hogy személyes érdekből, ostobaságból vagy gyávaságból tették. Ugyanis ez nem Deutsch Tamás személyes megítélésének árt, mert annak már valóban teljesen mindegy, hanem az országot rántja le a mocsárba. Még annál is jobban, ahogy már eddig is lerántotta.
Tényleg jó, és lehetőleg gyors ébredezést kívánok mindenkinek, és persze kellemes hétvégét!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.