Már nem is álmodom arról, hogy engem nem lehet meglepni már semmivel, mert tudom, hogy bizony meg lehet. És mióta Donald Trump rászabadult a világra, azóta ez rendszeresen meg is történik. Most nem áll szándékomban sem az amerikai szavazópolgárok, sem az általuk hatalomba emelt elnök mentális állapotáról értekezni, mert amúgy is egyértelmű, és mert ezen már nem lehet hirtelen segíteni. Így aztán beérem annyival, hogy eltöprengjek a fejleményeken. Elsősorban persze Magyarország és Orbán Viktor viszonylatában, hiszen a hozzám hasonló átlaghülyék többnyire azt vakarják, ami nekik viszket, nem pedig azt, ami a szomszédnak.
Szóval egy szép reggelen arra ébredt a világ, hogy Donald Trump egyrészről bejelentette, hogy az Európai Unió azért van, sőt, eleve azért hozták létre, hogy szívassa az Egyesült Államokat. De most ő az elnök, ezért majd jól rendet tesz. Kezdésnek az európai termékekre bevezet 25 százalékos vámot, másrészt ha ezt az Európai Unió meg meri tenni az amerikai termékekkel szemben, akkor ők – mármint az amerikaiak – nem vásárolnak többé európai termékeket, és akkor győznek! Olyan okos ez az ember, mint egy Kósa Lajosba oltott Tállai András. Az most nem különösebben érdekel engem, hogy mennyi idő alatt fogja romba dönteni a saját országát, mert az legyen az ő gondjuk. Ámazonban, mindazonáltal, sőtpláne, nemdebár! Hogy lesz ebből erős hátszél az Orbán-rezsimnek, mely a repülőrajthoz is kell és az utazósebességhez is, a sprintről már nem is beszélve? Merthogy ugye itt van nekünk a sok szép autógyárunk – mármint egyik sem a miénk persze, itt bérgyártás folyik -, és a még sokabb és szépebb akkumulátorgyárunk – ami szintén nem a miénk, de a mi honfitársaink dolgoznak és mérgeződnek benne és a környékén -, ami már egy ideje Trump nélkül is be van szakadva. Azért ezeket emlegetem, mert hirtelen nem jut eszembe egyetlen olyan (ős)magyar termék sem, amire égető szüksége lenne az USA-nak, vagy legalább komolyabb igényük lenne rá. Hirtelen a seggenfütyülős kakas jutott eszembe, mint nemzeti termék, de rá kellett jönnöm, hogy nem mimagyarok találták ki, ugyanis Granadában az összes arab bazárban árulják.
Szóval itt a mi nagyon nagy reményekkel ékes Orbán Viktorunk, akinek most valahogyan ki kellene mozognia azt, hogy Donald Trump nem az aranykort hozza el a dolgok jelenlegi állása szerint, hanem a magas vámokat, mellé pedig igyekszik bedönteni az Európai Unió gazdaságát, és Magyarország változatlanul az EU tagállama, nem pedig az USA-é. Tehát mi is szívni fogunk. Ráadásként – ha jól látom, bár a dolgok percről percre változnak – mintha a béke sem köszöntött volna még be. Sőt, eddig még Trump és Putyin sem borult egymás kebelére, ahogy azt a jövőbelátás bajnoka remélte, ellenben úgy tűnik – azért teszek mindent feltételes módba, mert Donald Trumpról van szó, akinek bármikor elkezdhet visszafelé forogni az esze kereke -, hogy megállapodnak bizonyos ásványkincsek átadásáról Ukrajnával. Holott sajtóhírek szerint ezeket Putyin is felajánlotta Trumpnak, de az amerikai elnök mégsem vele köt megállapodást.
Ha a dolgok így maradnak, akkor érdekes helyzet elé néz a NER ura, Magyarország többségi tulajdonosa. Ugyanis ahelyett, hogy az ő hatalmas amerikai barátja a hóna alá nyúlna és a csillagokba röpítené, ahogy ez tervben volt, jelen állás szerint éppen a földbe tapossa és még le is hugyozza a fejét. Az már számunkra csak mellékkörülmény, hogy az USA gazdaságát is bele fogja állítani a földbe, merthogy az ország importra szorul, és a vámok be fognak épülni az árakba. Amerikát nem naggyá teszi, hanem tönkre, és a kettő messze nem ugyanaz. Európa már jó ideje tanulja, hogyan kell túlélni, és eddig sikerrel járt. Akármit gondol Trump, Európa és az EU megkerülhetetlen gazdaságilag is, politikailag is. De a nagyszerű elnök nem csak az Európa Unióval szemben hirdetett háborút, hanem nagyjából mindenkivel szemben, aminek nagyon súlyos következményei lesznek.
A következmények azonban nem csak őket fogják érinteni, mindenki mást is. A legsúlyosabb és legkínosabb hozadéka éppen az Orbán-rezsim számára lesz, hiszen Miviktorunk nagyon egyértelműen Putyin és Trump mellé állt, miközben hátba támadta az EU-t. Arra trenírozta a híveit, hogy majd az ő nagy amerikai haverja mindjárt megoldja az összes létező gondunkat, így aztán nem csak Amerika lesz nagy, hanem Magyarország is. Mostanra úgy tűnik, ennek az ellenkezőjét sikerül elérni, bónuszként hamarosan beüthet az a pillanat, amikor Orbán Viktornak választania kell a nagy orosz és a nagy amerikai barátja között. Ezzel nem is lenne akkora gond, csak az jelenthet némi problémát, hogy valójában mindkét világuralomra törő szociopata igen nagy ívben tesz a teljesen jelentéktelen magyar kormányfőre. Közben az Európai Unió sem számol már a magyar kormánnyal – nem Magyarországgal, szerintem azt majd várják vissza a közösségbe, amint sikerült visszatalálnunk a civilizációba -, szóval végül úgy jár az ország megmentője, hogy marad neki a kumisz a türk tábortűz mellett.
A magam részéről biztos vagyok abban, hogy Európa, ezen belül is az Európai Unió – ahová visszafordulni látszik Nagy-Britannia is, ha nem is tagországként, de lojális partnerként – gyorsan meg fogja találni az ellenszert az USA elnök hülyeségeire, bőven van olyan gazdasági hatalma, hogy földre vigye a dollárt. Aztán majd lehet sivalkodni a mi csúti csodánknak és az ő külügyminiszterének, hogy miért megint Magyarország szívta meg cefetül, más uniós országok miért is nem. Mert most úgy fest, Orbán Viktor lesz az a csodagyerek, aki nem is kettő, hanem három pad között ül a földre. De oda se neki, az a lényeg, hogy a falusi kocsmákban lecseréljék a szúnyoghálót, más nem igazán számít.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.