NEHAZUGGY

Az Egyesült Államok egyáltalán komolyan vehető?

Lázár Gergő | Február 24, Hétfő | 19:15

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,513,602 forint, még hiányzik 1,486,398 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Európa lakóinak többségéből az elmúlt évtizedekben kiölték a hazaszeretetet, az önfeláldozást, és azt az évezredes emberi gondolatot, hogy egy magunknál nagyobb közösség részei vagyunk.

Így nem csoda, hogy a Gallup 2024-es felmérése szerint – és ne feledjük, ekkor már két éve tombolt az ukrajnai háború Európa küszöbén – az európai válaszadók 34 százaléka lett volna hajlandó fegyvert fogni saját hazája, saját családja és barátai védelmében. Az EU lakosságának 32, Nyugat-Európa lakóinak pedig 29 százaléka állította, hogy ha kell, akkor harcolna (és nem meghalna) a hazájáért.

Valóban? A fenti sorokat Ugrósdy Márton, a Miniszterelnöki Kabinetiroda helyettes államtitkára jegyzi a Mandiner nevű pártújságban, az igen frappáns Vasorrú bába a mágneses viharban; a háborúpártiak csak a lelátóról nézhetik a nagyfiúkat című, igen terjedelmes dolgozatában. Tehát nyugodtan vegyük úgy, hogy ez a kormány véleménye, hiszen a diktatúra felé haladó orbánizmus Magyarországán elképzelhetetlen, hogy egy kormánytag az állampárt hivatalos propagandájától eltérő véleményt formálhat meg valamely udvari faliújság hasábjain. A kérdés, ami felvetődött bennem, hogy ha Európa lakóinak többségéből a tudjukkik valóban kiölték az önfeláldozást és a hazaszeretetet, akkor a renitensek és mindenféle putyinista ügynökök kivételével miért áll ki az Európai Unió elsöprő többsége Ukrajna mellett? Miért támogatjuk azokat a szankciókat, amelyek az európai gazdaságot is súlyosan érintik? Ha annyira nem érdekel minket senki és semmi saját magunkon kívül, akkor miért támogatjuk Ukrajna harcát a megszálló oroszokkal szemben? Miért adunk fegyvert és pénzt – na nem az Orbán-kormány, hanem az európaiak – az ukránoknak ahhoz, hogy megvédhessék magukat? Ráadásul jóval többet, mint amennyit a hős, hazaszerető, szabad és éppen saját magát elásni készülő Egyesült Államok ad.

De ha már ilyen büszkén kiemelte ez a nagyszerű ember, hogy az európai polgárok gyávák, lássuk, hogy a hősök hazájának, vagyis az Egyesült Államoknak a lakói milyen százalékban fognának fegyvert, ha arról lenne szó, hogy meg kellene védeniük a hazájukat. Ez a bizonyos szám 41, vagyis messze nem a legmagasabb, pedig hát egy erős, szabad nemzetről van szó, nemde? Csak mellékesen jegyezném meg, hogy nem az EU, de maga az európai kontinens lakóinak 47 százaléka lenne hajlandó harcba menni az országáért. Ez magasabb arány, mint amit az Egyesült Államok fel tud mutatni, ezzel pedig kimondhatjuk, hogy ha kontinenseket vetünk össze, akkor Észak-Amerika a „leggyávább”. Akkor viszont miről is beszélünk? Tudom, a felmérés már egy éves, ezért nem számolhatjuk bele Donald Trump végtelen hazaszeretetének hatását, de úgy vélem, hogy olyan nagy változások nem történtek. Tehát Európa semmivel sem „gyávább”, mint mondjuk az Egyesült Államok polgárai.

Európa igenis kiáll az értékeiért és a pénzét is odateszi a szavai mellé akkor, amikor egy másik ország támogatásáról van szó. Ezzel szemben az Egyesült Államok most éppen azzal fenyegette meg Ukrajnát, hogy vagy fizetnek az eddigi támogatásért – azt jelentősen túllépve -, vagy lényegében elfelejthetik, hogy továbbra is egy szuverén ország maradnak. Mikor fenyegetett meg utoljára európai ország egy másikat azért, hogy gazdasági haszna legyen ebből? Nyilván volt ilyen már korábban, nem mondom hogy nem, de talán mióta az EU létezik, azóta ilyenre nem került sor. Pont ezért is olyan fontos ez a szövetség, hiszen ezáltal elkerülhető a háború és az, hogy egyes országok egymásnak essenek vallási, pénzügyi, etnikai vagy területi okok miatt. Egyesek kicsit túllihegik az Egyesült Államok nagyszerűségét, hiszen az messze nem egy olyan világ, amelyet sokan elképzelnek. Véleményem szerint egy olyan ország, ahol nincs ingyenes orvosi ellátás és oktatás, ellenben az populáció nagy része fegyvert tarthat otthon, nem nevezheti magát a legjobb országnak, bármennyire is gazdag.

Egy elöregedő, elszegényedő, meghasonlott és hitelességét vesztett Európa vajon kit tudna elrettenteni, és hogyan tudna megvédeni harmadik országokat, miközben saját maga megvédésére is képtelen, ahogyan azt a már heti rendszerességgel megtörténő késes és autós támadások is mutatják?

Bezzeg a jelenlegi Egyesült Államok és annak vezetése a tökéletes példa arra, hogy miként kell erőt mutatni. Ők rendelkeznek messze a világ legjelentősebb hadseregével, mégis körberöhögik őket sokan azért, mert egy olyan idiótát sikerült megválasztaniuk, mint Donald Trump. Ez az ember már az elnöksége első pár hetében meg akarta szállni Grönlandot, Panamát és Kanadát pedig az Egyesült Államokhoz akarta csatolni. Ezen lehet nevetgélni, hogy Trump csak gumicsontként dobta be ezeket, de véleményem szerint egészen komolyan gondolta ezt, csak rádöbbenthették arra, hogy a dolgok nem így működnek a való világban, ezért ezektől visszalépett. Meggyőződésem szerint az az ország, amelynek vezetője egy közel 80 éves ember, akinek lázálmai vannak, nem annyira vehető komolynak még akkor sem, ha egyébként az EU valóban számtalan hibát követett el az elmúlt években. Ez persze probléma és most jelentős a zavarodottság, de szerencsére kezd körvonalazódni, hogy egyre többen hajlandóak végre a tettek mezejére lépni. Úgy vélem, hogy az elkövetkező időszakban az Egyesült Államok hanyatlásának és reményeim szerint az EU felvirágzásának lehetünk majd szemtanúi.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!