Úgy gondoltam, mi lenne, ha egy kis színes hírecskét elemezgetnénk ma, miután már tudjuk, hogy Orbán Vikor Putyin kottájából nihilistázik pár napja. Bőszen, elszántan, az életéért futva, a migrációs hisztériát maximálisan kihasználva és meglovagolva.
Szerencsére nincs egyedül ebben a harcban. A magyarországi sikertelen szekularizáció következményeként, az egyház politikai érdekek mentén történő leigázása mentén tárul elénk az alábbi csendélet: Bikádi László Károly hajmáskéri református lelkész istentiszteletet tart, amelyet a határokat védő katonáknak és rendőröknek ajánl. Nem az egészségügyi dolgozóknak, nem a pedagógusoknak, nem a nyomorban fetrengőknek, éhező gyerekeknek, hanem a rend- és honvédelemnek.
Bikádi László Károly tiszteletes úr nem rasszista ember, de azért abban egyetért magával, hogy az ember színe fehér. És bár az emberiségre nézve kártékony-pusztító állatok sorából sikerült valahogyan a patkányokat kihagynia, szószékről ilyen kegyetlenül brutális igehirdetést még a hazai rendkívül erős mezőnyben is ritkán hallani. Bikádi – mint hű keresztény és igazi nemzeti érzelmű ember, aki pontosan tudja, hogy mely kéz eteti őt – nem a regnáló kormány és hatalom mérhetetlenül korrupt cselekedeteiről beszélt, hanem a bilikék plakátokon és a Migráns1 napi adásaiban koncentrált gyűlöletpropagandát tolta.
Lehet persze azt mondani, hogy az emberek a Tesco miatt nem járnak templomba, de szeretném megkérdezni: vajon mostmár munkaköri leírásnak számít egyházi berkekben, hogy szembe kell menni a legalapvetőbb keresztényi tanításokkal? Hajmáskér lelkészére a nol.hu figyelt fel, aki Lukács evangéliumából idézett, és a szamaritánus példázata alapján beszélt a menekültválságról (akinek van egy szűk fél órája saját felelősségére végig is nézheti a műsort):
Szerencsére – vannak a határvédők, köszönjük nekik -, akik vállalják a fertőzéseket is, amelyeket ki tudja honnan hoznak be azok, akikről csak azt tudjuk, hogy el akarják venni, ami a miénk, és amikor már bejutnak, kíméletlenül rabolnak, kíméletlenül robbantanak, és olyan erőknek a parancsait teljesítik, amikről mi semmit sem tudunk.
Hajmáskér egy alig 3000 lakosú települése az országnak, ennyi embernek valószínűleg a töredéke hallgatja e lelkésznek nevezett embernek az agymenéseit hétről-hétre. Mondhatnánk, hogy kit érdekel ez, hiszen semmi jelentősége nincs annak, hogy politikai gyűlöletbeszédet nyom a szószékről néhány tíz erre vágyó hívőnek. Pedig nagyon jó lenne, ha nem bagatellizálnánk el ezt a beszédet. Ennél veszélyesebb dolgot nem tudok elképzelni, mint amikor az egyház embere és a jóisten felkent szolgája alapvetően uszító beszédébe az igazság magvait is elhinti, ezáltal a tájékozatlan hívek agyába lelkébe a sikamlós féligazságokat ülteti. Bikádi agyában harcot vív a józan ész és a keresztényi, hitbéli rizsa, és ebből olyan képmutató, álszent és általánosító moslékot hoz össze, hogy a templom fala adja a másikat.
A lelkész úr valójában egy vérbeli szélsőjobbos politikai beszédet tartott a szószékről, az orbáni propaganda összes paneljét beleépítve mondandójába. De ami még súlyosabb, a bibliai tanításból kiemelte azokat a passzusokat, amelyekkel egyetért, amelyek alátámasztani hivatottak mondanivalóját és azokat manipulatív módon használja. Bár nem mondja ki, de a rasszista felütés lényege, hogy a gaz amerikaiak (demokráciaexport, olaj) tönkretették ezeknek a sáskáknak az országait, és ezek rajtunk, fehér embereken állnak bosszút emiatt, egytől egyig azért szabadulnak ránk a fertőzéseikkel, betegségeikkel, hogy kiirtsanak minket. A paranoid agyrém attól félelmetes, hogy kollektív ellenségképet gyárt és tényként kezeli azt. Ezek mind kártékony állatok: egerek, pockok, hangyák, sáskák.
Ezen a ponton Bayer Zsolt megnyalja a szája szélét és elégedetten konstatálja, hogy tanai megfogantak és virágba borultak. A lekész úr pedig beállt ebbe a sorba, amikor a szószékről, rendhagyónak szánt igehirdetésében megengedte magának, hogy a haza ellenségeire ne emberként, hanem állatként tekintsen. Ha ez megvan, utána felhatalmazása van bármit mondani velük kapcsolatban. Lelkifurdalás nélkül. Hiszen ezek állatok.
A kontraszelektált, politikailag térdre kényszerített csuhás úr kvázi azt mondja némi moralizálás után, hogy neki lelkészként feladata megáldani a fegyvereket, a háborúba induló katonákat, joga és felhatalmazása van férgekhez, kártékony élősködökhöz hasonlítani a nem fehér, nem olyan embereket, mint ő, és Isten akarata, a helyes és üdvözítő e tekintetben akár megsemmisíteni is őket a nemes cél érdekében.
Végtelen szomorúsággal és aggodalommal állapítom meg, hogy ide is eljutottunk. Hogy az uszítás, a rasszizmus, az idegengyűlölet ugyanolyan hivatalos elemévé avanzsált a templomi igehirdetésnek, mint amilyen magától értetődő része az állampárt propagandájának és a pöcegödör mélyére züllesztett közbeszédnek. Ez a méreg pedig állami támogatással, közpénzből finanszírozva szivárog bele generációk agyába, lelkébe és olyan felmérhetetlen károkat okoz, amelyekbe belegondolni is rossz.
Mindeközben a református egyház vezetői kussolnak. A többi néma csend és rothadás.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.