Kedves Santiago, te spanyol vagy, és azt mondod, reconquista. Én magyar vagyok, és azt mondom, értelek téged, és veled vagyok.
Orbán Viktor ezt Madridban hangoztatta, ahol nagygyűlést tartottak Európa szélsőjobboldali populistái, akik magukat patriótáknak nevezik. Az összejövetelen mások mellett ott volt Orbán, Salvini és Le Pen is, illetve rajtuk kívül természetesen elsősorban a házigazda, a spanyol szélsőjobboldali VOX vezetője, Santiago Abascal is. A jelenlévők egy része arról álmodozik már jó ideje – Orbánra ez nem érvényes, ő 2010 óta teljhatalommal uralkodik, Salvinit meg visszafogja a koalíciós kormány -, hogy milyen lesz majd, amikor nem csak ellenzékiként szólhatnak be az éppen kormányon lévőknek, hanem kormányra kerülnek, és meghozhatják azokat a döntéseket, amelyek emberek millióinak életét változtathatják meg. Hála az égnek, Abascal vagy Le Pen sem jutott még hatalomra, és amennyiben a helyi társadalmak képesek józanok maradni, akkor erre a közeljövőben sem fog sor kerülni. Van azért tapasztalatuk a nyugati országoknak is abban, hogy milyen az, amikor egy szélsőséges, nacionalista marha hatalomhoz jut.
De térjünk vissza a fenti kijelentéshez, konkrétan az Orbán által használt kifejezésre – reconquista –, amely nem mást jelent, mint hogy Spanyolország vissza akarja adni az országot a spanyoloknak. Ezzel nyilván arra az időszakra gondol, amikor Izabella és Ferdinánd a 16. században elzavarta a mórokat utolsók között Granadából is, és erőszakkal elterjesztette a katolicizmust. Mert aki azt hiszi, hogy az egyébként sokak által imádott Izabella királynő egy szeretetteljes, kedves nő volt, az nagyot téved. Mert az tény, hogy egy teljesen eltérő időszakban élt, és valóban voltak jó döntései is, ugyanakkor ő volt az is, aki nem csupán a muzulmánokat, de a zsidókat is arra kényszerítette, hogy vagy hagyják el az országot, vagy pedig változtassák meg a vallásukat. Aki erre nem volt hajlandó, de mondjuk titokban tartotta, azt a többek között Izabella által megbízott inkvizítorok megtalálták, és sok esetben brutális körülmények között meggyilkolták.
Az úgynevezett reconquista – ezt Granadában Toma de Granadának hívják – viszont nem egy barátságos, békés rendszerváltás volt. Pont ezért is egyébként elég sokan arról beszélnek, hogy a helyi ünnepnapot, Granada bevételét nem olyan formában kellene megünnepelni, ahogy most sokan megünneplik. Mert az tény, hogy a keresztények számára az egy dicsőséges nap volt, de a több száz évig – szinte végig békében – itt élő muzulmánok számára ez egy teljesen eltérő jelentéssel bíró nap volt. Vagyis lehet, hogy Spanyolország visszavétele egyesek számára egy ünneplendő esemény volt annak idején, de az akkori kort a mostanihoz hasonlítani több mint nevetséges. Sem Magyarországot, sem pedig Spanyolországot nem támadják külföldi népek és vallási csoportok. Már nem a középkorban élünk, hanem egy olyan korban, amikor rögzített határok vannak az országot között, és nem lehet csak úgy bármit megtenni.
Abascal egy nacionalista, de még inkább fasiszta figura, a rossz emlékű Francisco Franco tábornok nagy tisztelője (amit a mai napig tagad), akinek már egy jó ideje esélye nincs arra, hogy valaha is a kormány közelébe kerüljön. Volt ugyan egy időszak, amikor az emberek érdeklődtek az uszító politikája iránt, de mivel Abascal ennél a primitív „üzenetnél” leragadt, ezért sokan továbbálltak. A helyzet az, hogy Spanyolországnak már jó ideje baloldali kormánya van, amellyel többé-kevésbé elégedettek az emberek. Messze nem a bevándorlás a legnagyobb probléma Spanyolországban, és talán soha nem is volt. De ugyanez Magyarországon is igaz; lehet, hogy a kormánypropaganda és Orbánék üzeneteinek jelentős részét az ezen való tipródás teszi ki, de ha megkérdeznek egy átlagpolgárt az utcán, akkor nem az lesz az első gondolata, hogy jaj, a migránsok! Az egészségügy helyzete, az oktatás pusztulása, az alacsony bérek vagy épp az élelmiszerek árának emelkedése lesz a fontos számára, és ezekkel kapcsolatosan szeretne már végre változásokat látni.
Véleményem szerint Orbán egy olyan momentumot kíván meglovagolni, amely momentum nem létezik. Ő már bőven kifelé tart a hatalomból és ugyan Donald Trumpot valóban sikerült megválasztaniuk az amerikaiaknak, sokan most döbbennek rá arra, hogy mit is tettek. Lehet, hogy pont Trump megválasztása kellett ahhoz, hogy sokan rádöbbenjenek arra, hogy ehhez az ideológiához nem szabad visszamenni, és nem szabad elhinni, hogy egyetlen ember lényegében teljhatalommal azt tehet, amit csak akar. Orbán és Trump is bizonyítékai a pusztításnak, a demokrácia leépítésének és az esztelen korrupciónak. Le Pen vagy Abascal soha nem jutott eléggé közel a tűzhöz ahhoz, hogy ezt megtehessék, viszont ha fogadnom kellene arra, hogy ugyanígy járnának-e el, akkor valószínűleg gondolkodás nélkül erre fogadnék.
Nem reconquistára van itt szükség, hanem az elvakult vadnacionalista marhák elzavarására, akik lényegében volt diktátorok retorikáját próbálják alkalmazni annak érdekében, hogy hatalomra kerüljenek, vagy ott maradjanak. Orbán Viktor sajnálatos módon már örökké velünk marad, még ha a későbbiekben csak a fejekben is, de olyan rombolást hajtott végre az országban, amely kitörölhetetlen a történelem lapjairól. Ez egy nagyon fekete foltja lesz örökre a magyar történelemnek. Ez nem történt meg a fenti országokban, és ha van eszük a helyieknek, tanulva a mi és mondjuk a lengyelek hibás döntéseiből, soha nem is adnak lehetőséget arra, hogy ez bekövetkezhessen. Úgy vélem, hogy ez nem valaminek a kezdete, hanem valaminek a vége. Egy olyan időszaknak, amelyet jobb lenne örökre elfelejteni.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.