Tegnap óta nem tudok betelni azzal, hogy ez a bizonyos Tiborcz István nevű, öndefiníció szerint nemközpénzbőlmilliárdos ember, a NER-féle ún. üzleti világ állócsillaga, minő éles kés az ő mindenható miniszterelnök-apósa országlehúzási fiókjában. Zárójel: Tiborcz Istvánról a legutóbbi friss hír, amiről a helyi sajtó számolt be pár napja az, hogy a Gránit Bank révén, amelynek jelentős részvényese, betette a lábát Romániába is, ahol a pénzintézete állítólag digitális szolgáltatásokat, valamint kedvezményes árfolyamú devizaváltást nyújt az ügyfeleknek.
Tiborcz István, aki az elmúlt években nem egyszer, és nem is kétszer kérte ki magának, vagyis folyékonyan tagadta (mikor nem sikerült időben elfutnia a sajtó elől), hogy az egyre hízó, mostanra brutálisra hízott cégbirodalmának az ilyetén mértékű hízásához bármi köze lenne annak, hogy az apósát hogy hívják és az apósa milyen minőségű ember, a Direkt36 tegnap megjelent, az Orbán család gazdasági birodalmáról szóló csúcskategóriás dokumentumfilmjének főszereplője. Ennek a filmnek számos erénye van, az egyik az, hogy sikerült betekintést nyújtania abba a luxusvilágba, amelyet Tiborcz felépített. Egy rejtett kamerával bejutottak abba a Botaniq nevű budai elit klubba, amelyet nem kismértékű környezetpusztítás árán (gyakorlatilag letarolták a Svábhegyet) 2023-ban nyitottak Tiborczék. Aki látta a filmet (24 óra alatt már 800 ezer megtekintésnél jár), az láthatta, hogy a klub egyik munkatársa arról beszél, hogy előfordult, hogy „illegális szerencsejáték” zajlott a helyen.
a klubnak közel 170 tagja van (köztük több ismert futballista, egyem a zúzájukat), egy hevenyészett számolás pedig azonnal kiadja, hogy ez alsó hangon félmilliárd forintos éves bevételt jelent a miniszterelnök tehetséges üzletembernek álcázott élősködő vejének.
Aki végtelenül éles kés az apósa korrupciós gépezetének fiókjában. Pontosan tudták, hogy ez a film készülőben van, és meg fog jelenni. Ennek ellenére sem Tiborcz, sem a hites neje nem óhajtott interjút adni, amelyben elmondhatták volna, hogy micsoda skandalum ez az egész. Tiborcz írásban közölte, hogy a sikerei „elsősorban annak köszönhetők, hogy egy kiváló csapattal, kiváló menedzserekkel” dolgozik együtt, akikkel „jó üzleti döntéseket” hoznak. Amúgy természetesen Orbán apóssal nem beszélnek üzleti ügyekről. Jó, azt elismerte, hogy a cégei kaptak hiteleket állami hátterű banktól, de a hülye is beláthatja, hogy ilyen nagy fejlesztéseket „kevés piaci szereplő valósított meg állami támogatás nélkül”. Egyúttal azt is fontosnak tartotta megüzenni, hogy a korábban megjelent információkkal ellentétben nem több tízmilliárd forintnyi, hanem mindösszesen 2,6 milliárdnyi adókedvezményben részesült a cégcsoportja. Értjük. Tehát annyira nem volt bátor se a főszereplő, se a szintén nagyon okos felesége, hogy interjút adjanak a jelentős részben róluk szóló tényfeltáró dokumentumfilmhez, majd a Direkt36 dinasztia gazdagodásáról szóló filmjének bemutatója után, hogy és hogy nem, a turizmus.com oldalon megjelenik egy cikk, „A BDPST Group megmutatja exkluzív budai privát klubját belülről – videó” címmel, amiben beletolják az exkluzív luxust az éhezők pofájába: feszített víztükrű medence, tenisz- és padelpályák, tárgyalók, wellnessrészleg szaunával, gőzkabin merülő medencével, jól felszerelt fitneszterem, pilates stúdió, sparészleg japán szaunával és krio szaunával, meg amit akartok. A BDPST Group közben közleményben határozottan cáfolja (helyesen: tagadja), hogy a klubban illegális szerencsejáték zajlott volna, a kaszinóesteken valós tét nélkül, zsetonokkal, játékpénzzel zajlik a tevékenység, pusztán rekreációs célból.
Szóval nem tudom, hogy pontosan mit óhajtottak cáfolni ezzel a videóval és ezzel az illegális szerencsejátékot tagadó közleménnyel Orbán családtagjai, a probléma az, hogy amit itt műveltek, mióta Tiborcz beházasodott a klánba, az nem játékpénzzel zajlott; az az ízléstelen, igénytelen, mindegy, csak drága legyen luxus, amit a Svábhegyen összezsúfoltak a korábbi Fonográf Klub helyén (az külön durva, hogy Halász Judittal és Bródy Jánossal reklámozzák magukat, mint olyan magyar hírességek, akik annak idején szívesen időztek ott), brutálisan sok pénzébe került a magyaroknak. És nem játékpénzébe, bassza meg, és nem népnemzeti rekreációs célzattal történt. És miközben megint nem merte odatolni a vastag bőrrel borított ábrázatát a kamerák elé és válaszolni a kérdésekre, az országot a LED-lámpáival sötétbe borító, uniós forrásokat falzabáló ifjú zsenivállalkozó szinte mentségként hozza fel, hogy a cégcsoportja nem is több tízmilliárd, hanem mindössze 2 600 000 000 adókedvezményben részesült, miközben normális helyeken, ahol a miniszterelnök famíliájának bátorsága nem lenne néphergelő luxusrezidenciát építeni magának, mert vasvillával kergetné el a szeretett népe, keresnivalója nem lehetne a közpénzek körül.
Lehet, hogy unalmas, de akkor is ez a lényeg, ha tizenöt év bőven több idő, mint amennyi alatt bele lehet fáradni és fásulni abba, hogy itt ez a dolgok rendje, úgyse lehet rajta változtatni. Nem, egyáltalán nem az a dolgok rendje, hogy az egész miniszterelnöki klán állami pénzek eltérítésével és becsatornázásával, valódi teljesítmény nélkül, adófizetői pénzekből épít magának luxusingatlanokból, pénzügyi és logisztikai cégekből álló birodalmat, és nem történik semmi, nincs semmi következmény. És nemhogy nincs semmi következmény, nemhogy ők vannak megsértődve, miután lehetőséget kaptak a megszólalásra, de ezúttal sem éltek vele, hanem Tiborcz miniszterelnök apósának pártja és propagandagépezete egy emberként, bizonyítékok nélkül vádolja a romlottságukat bemutató oknyomozó portált, hogy egy Ukrajna által finanszírozott, a miniszterelnök ellen indított lejárató kampányban vesznek részt.
Nem tudom, melyik része a leggyalázatosabb ennek a sztorinak. Az, hogy miután a nevükre vették az ország egy jelentős részét, komplett szektorokat gyűrtek maguk alá, kinyírták a piaci versenyt és társadalmilag elfogadottá tették a lopás, csalás, hazudozás nemzetikereszténypatrióta kultúráját, miután semmit nem tudnak cáfolni, legfeljebb tagadni, még így is nekik áll feljebb, hogy nem is annyit nyúltak le, hanem sokkal kevesebbet, de ha sokkal többet nyúltak volna le, abban sem lenne semmi különös; nagy dolgokhoz nagy pénzek kellenek. Amúgy is csak játékpénzzel szórakoznak, dehogy illegális szerencsejátékkal.
Vagy az a leggyalázatosabb ebben az egészben, hogy Menczer Tamás fideszes kommunikációs igazgatótól Vitályos Eszter kormányszóvivőig (!) az egész hatalomgyár az Orbán család korrupciós szennyesét mossa, és egymás szájából kapkodják ki a szavakat, hogy micsoda szörnyű időket élünk, amikor a politikai ellenfelek semmilyen aljasságtól nem riadnak vissza. Menczer már rég túl van ezen, de Vitályos most írta ki magát az emberi civilizációból, amikor a főnöke elleni támadást a Fico elleni vagy a Trump elleni merénylethez hasonlította.
Vagy mindenen túlmenően az a leggyalázatosabb ebben, hogy a három éve a moszkvai haverjuk által gyilkolt Ukrajnát belekeverik ebbe az egészbe, és azzal vádolják semmilyen bizonyíték nélkül, hogy az ország, amelyről maga Orbán Viktor hörögte, hogy pénzügyi értelmemben nem létező ország, a kibaszott senkiföldje, amely nyugati finanszírozás nélkül már rég megszűnt volna, két orosz tömegmészárlás közben, a saját létéért küzdve azon ügyködik, hogy Orbánt lejárassa. Ha ez nem hullagyalázás, a gonosz aljasság legsötétebb bugyra, akkor semmi nem az.
De mindegy is, hogy melyik a gyalázatosabb, ez az egész a mi közös szégyenünk és nyomorúságunk. Azoknak is a szégyene és a nyomorúsága, akik nem is tudnak róla, és most sem akarnak tudni róla, hogy mihez asszisztálnak. Akik elhiszik, hogy a háborús áldozat Ukrajnának Orbán a legnagyobb problémája, akik boldogan tapsolnak ahhoz, hogy a dinasztia kilopja a szemüket, és akik elhiszik Menczernek és Vitályosnak, hogy a bizonyíték valójában lejáratás. Már mondtam: Orbánékat nem szükséges lejáratni, lejáratják ők magukat naponta. A probléma az, hogy nemcsak magukat, hanem minket is. Pedig mi nem vettünk a nevünkre egy fél országot, nem loptunk egy gyufaszálat se életünkben, és nem neveztük a mocskos viselt dolgainkat bemutató embereket külföldi ügynöknek és hazaárulónak.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.