A hazai sajtó elől hanyatt-homlok menekülő, bujkáló, annak kérdezési lehetőséget jó esetben az évi egyetlen sajtótájékoztatóján biztosít, a tőle független médiát fake news-nak tituláló utcai harcos érdekes módon készséggel áll külföldi sajtóorgánumok rendelkezésére. Már ha egyáltalán erről van szó, és nem ő vásárolja magának ezeket a megszólalási lehetőségeket a köz pénzéből.
Mint tudjuk, ezúttal a svájci Neue Zürcher Zeitung volt a soros, amelynek kivételesen, érintőlegesen félszájjal beszélt a hazai állapotokról is, amiből kiderült, hogy állítólag érzékeli azt az átrendeződést, amit sokan mások is, ennek ellenére úgy tesznek, mintha ebből semmi nem lenne igaz, Kubatov is hogy megmondta a magáét a közvéleménykutatókról, akik nem mérnek, hanem írják a kutatásokat. Magyarán bagatellizálnak Magyar Péter és a Tisza Párt felemelkedését illetően, miközben a külföldi lapot azzal eteti a zsarnok, hogy egy demokráciában mindig fel kell készülni a politikai ellenfelekre. „Még ha a szavazatok majdnem felét meg is nyered, ahogy mi tettük, a maradékot mások kapják. Ez nem szokatlan.”
Na kedves hazudozó! Szerintem soha nem a felét kaptátok meg, hanem nagyjából az egyharmadát, ami az önkényesen, saját magatokra írt, torz választási törvényetek alapján ez a parlamentben kétharmadot jelent. Demokrácia nálunk pedig papíron, a kirakatban létezik, a valóságban egy Rákosi mintájú szellemi és most már egzisztenciális terrorban is élünk idestova 15 éve, ami azt jelenti, hogy az interjúalany szisztematikusan hazaárulózza – korábban pufajkásozta, kommunistázta, és még most is kommunistázza, balliberálisozza, idegen ügynöközi – mindazokat azokat, akik nem hajlandók elfogadni ezt a mocskos rezsimet, amit bevezetett. Ebben a Rákosi mintájú pszichés terrorban több gondolkodó, újságíró és politikus esett már válogatott karaktergyilkosságok áldozatává, ezzel is azt demonstrálta őfelsége és az ő hatalomgyára, hogy teljesen felesleges politikai babérokra törni ebben az országban, merre bárkit eltaposnak, aki ilyesmire vetemedik. A lehallgatások, megfigyelések, az ügyészség kézivezérlésre állítása, a propaganda szőnyegbombázása, de akár egy-egy politikai ellenálló kirúgatása az állásából mind-mind banális ujjgyakorlat volt annak érdekében, hogy elkussoltassanak mindenkit. De jól menő cégek, civil szervezetek is rengeteget tudnak mesélni arról, hogy milyen volt az, amikor rájuk szabadították a hatóságokat, oszt’ jónapot. Egyszóval olyan az államvezetés, mint egy maffiacsalád, ahol Júdás a Don. Aki mást mond, az vagy nem itt él, vagy hazudik, vagy fideszes.
Júdás ugyan utalt rá, hogy senki nem hibátlan, de a kormánya konkrét hibáiról egy büdös szót nem szólt. Majd amikor felvetették neki, hogy a regnálása alatt a hatalom és a gazdasági erőforrások valahogy mind a körülötte lévők kezében koncentrálódtak, ami fenyegetheti a demokráciát, annyit elismert, hogy valóban központosított néhány dolgot, de más területeken állítása szerint decentralizált – és erre bazmg, a modellváltó, az ő szavai szerint privatizált egyetemeket hozta fel. Aztán amikor szóltak neki, hogy ezek az egyetemek most olyan alapítványoknak vannak alárendelve, amelyeket a hozzá közel álló káderek irányítanak, ízléstelen poénkodásba kezdett:
„Mindenki közel áll hozzám! Én vagyok ennek az országnak a miniszterelnöke (röhög). Amikor kritizálnak, amiért valaki közel áll hozzám, azt mondom: persze, hogyan is lehetne másként! Egy tízmilliós ország üzleti világában természetesen minden jelentős vállalkozót személyesen ismerek. De igaza van: hosszú ideig hatalmon lenni kockázatokkal jár. Ezért négyévente átalakítom a kormányt és lecserélem az embereket.”
Már ott meg megbicsaklik a történet, hogy ez az emberszabású még soha soha az életben semmiért nem vállalta a felelőséget. Pont. Mindig hárított és maszatolt, 2010 óta a mai napig másra mutogat, amikor szájig érig a fekália, magát mindig áldozatnak, mártírnak mutatja be, miközben a következő órában ő a legnagyobb harcos, a győztes hadvezér, aki harcol, küzd, cipekedik, sallerokat és kokikat osztogat, akinek viszket a tenyere, miközben elégtételről pofázik. Másodszor ott is sántít ez a szánalmas érvelés, hogy hosszú évek óta hazudja, hogy ő üzleti ügyekkel nem foglalkozik, hagyják békén az apjával, a vejével, a milliárdos haverjaival, ő soha nem volt vagyonos ember és nem is lesz. Ez papíron így is van, mert ugye ezt a technikai problémát könnyedén át lehet hidalni egy strómankülönítmény és a família segítségével, akiknek a nevén pihen az összeharácsolt vagyon, miközben ő szegény, mint a templom egere. És mert ez így van, kurvára nem természetes, hogy minden jelentős vállalkozót személyesen ismer. Azt meg hagyjuk is, hogy azok, akiknek a nevére íratta az országot 15 év alatt, mennyire vállalkozók. Semennyire.
De az összes többi mellett, a legprovokatívabb, legcinikusabb, leggusztustalanabb szövege az volt, amikor kifejtette hogy még sokáig tervez a politikában: „Amíg szellemileg képes vagyok rá, addig a parlamentben akarok maradni”. Arról pofázott, hogy idős, elismert emberként képzeli el magát az országgyűlés hátsó padsoraiban, akihez tanácsért járulnak a fiatalabbak. „Szeretném látni a következményeit annak, amit a politikai életem során tettem. Mert még ha kritizálnak is érte: történelmi pillanatban tettem valamit”. Na, az kurvaélet. Tettél bizony. Egy történelmi pillanatban elástad az országot ahelyett, hogy felemelted volna. És most azt képzeled, hogy majd Boross Hóbagoly Péterként ott fogsz huhogni a parlament díszpáholyában, és osztogatod a tanácsaidat, mint egy jóságos, öreg maffiózó nagypapa? Te el vagy tévelyedve, ember! Legalább néha felfogod, hogy mit műveltél itt 15 év alatt? Felfogtad akár egy pillanatra is, hogy micsoda morális és egzisztenciális válságba taszítottad ezt a szerencsétlen országot? Felfogod te egyáltalán, hogy amint ennek vége – ha csak nem menekülsz el időben jó messzire -, akkor vezetőszáron visznek el Pusztaverszájról, Felcsútról, a Cinege utcából, bánom is én, hogy honnan? Felfogtad, hogy az amit 15 éve produkálsz milyen szinten pusztította el az emberek egymáshoz való viszonyát, hogy családok és barátságok mentek tönkre a mocskos gyűlöletpolitikád miatt? Sejted legalább, hogy mennyien hagyták el ezt az élhetetlen országot, és mennyien lettek földönfutóvá miattad? Felfogod, hogy amit innen elloptattok, azt visszavesszük, és te jó eséllyel nem a Parlamentben fogsz üldögélni, hanem ha nem is Hágában, de valamelyik magyar büntetés-végrehajtási intézményben? Felfogod egyáltalán, hogy mennyien vetnek meg, kelnek és fekszenek azzal, hogy mikor szabadulnak meg tőled? Te tényleg azt hiszed, hogy nem nyersz a választáson, akkor ott fogsz kukorékolni majd az Országgyűlésben, és továbbra is osztod az észt ellenzékből?
Te semmirekellő, szélsőséges autokrata! Az megvan, hogy mi történt Romániában vagy Ukrajnában? Vagy Szíriában? Vagy éppen Észak-Macedóniában, ahonnan idemenekítetted a bukott bűnöző haverodat? Az megvan, hogy mi lett Rákosival? Akkor jó. Remélem – mert rendkívül megengedő vagyok -, hogy annyival megúszod, amennyivel az megúszta. Azt külön szeretném, ha éreznéd majd az oroszok vendégszeretetét, a keleti feelinget, amit annyira sztárolsz, és azt is bőven megérdemelnéd, hogy soha ne tehesd be a lábad abba a közösségbe, amit 15 éve gyalázol. Megérdemelnéd, hogy az egész pereputtyoddal ott élvezd az idős éveidet, ahol Rákosi is tengődött, és csak abban reménykedhess – amiben mi is sokan, akikből csúfot űzöl hosszú évek óta -, hogy majd egyszer vége lesz. Mert vége lesz. De egyvalami biztosan nem lesz: hogy te elismert ember legyél.
Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.