NEHAZUGGY

Kubatov-sikerlista

Tamás Róbert | Február 4, Kedd | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 103,000 forint, még hiányzik 2,897,000 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Aki olvasta tegnap reggel a Kubatov Gáborral készült interjút, annak minden bizonnyal bearanyozódott az egész napja, és akkor még meglehetősen visszafogottan fogalmaztam. Kubatov nertárs olyan tisztán, logikusan, őszintén fogalmazza meg a megkérdőjelezhetetlen igazságokat, hogy még csak eszébe sem jut senkinek vitába szállni vele. Merthogy azt mondja ő, hogy 2024. „politikailag rendkívül sikeres volt”, merthogy „brutálisan jó eredményt értünk el az európai parlamenti választáson”. Én mondjuk lehet, hogy picit árnyaltabban fogalmaznék, de hát nem véletlen az, hogy nem én vagyok Kubatov Gábor (amiért annak ellenére is sűrűn hálát adok az Istennek, hogy amúgy nem igazán hiszek benne hogy olyan, amilyennek a pénzéhes egyházi emberek megalkották), mert én például tudom, hogy az egész évet végigszenvedte a Fidesz. Elveszítették Novák Katalint és Varga Juditot, egy csomó, régebben szövetséges ország ellenük fordult, az Európai Unió befagyasztott egy rakás pénzt, az Erasmus programokból kizárták az országot, Orbán Viktort kiküldték kávézni Brüsszelben addig, ameddig a többiek szavaztak, létrejött a Tisza Párt és nem egészen egy év leforgása alatt minden felmérés szerint átvette a vezetést a Fidesz előtt, az Európai Parlamentbe pedig kettővel kevesebb képviselőt tudtak küldeni, mint az előző ciklusban. Ráadásul Brüsszelben egyetlen egy normális biztosi hely nem jutott egy fideszesnek sem. No, ha ez a sikeres és brutálisan jó év, akkor semmi baj nincs, mert ennél már csak rosszabb időszak jön.

Például az biztosan nem jó hír a NER számára, hogy az egyetemisták elkezdtek tiltakozni.

Hétfőn szimbolikus akcióval tiltakoztak a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatói a szenátus ülésén „az egyetemi autonómiát súlyosan csorbító rektori és kuratóriumi önkény ellen”.

A tiltakozó hallgatók egyórás tapsolása ellehetetlenítette a szenátusi ülést, így azt a szenátusi tagok 19 igen, 1 nem, és 4 tartózkodás mellett berekesztették. A tiltakozó hallgatók átadták a követeléseiket, amiben többek között lemondásra szólítják fel Koós Pál rektort és helyetteseit, valamint visszaállítanák a szenátus autonómiáját, hogy a testület ellensúlyozni tudja a rektor döntéseit. „A mindenkori szenátus töltse be törvényben rögzített ellenőrző szerepét, biztosítva azt, hogy a rektor ne léphessen túl a hatáskörén, a kuratórium elnöke pedig ne gyakorolhasson korlátlan informális hatalmat az egész intézmény fölött” – írták. (444.hu)

Igen, volt már ilyen. Tiltakoztak már diákok, tüntetések is voltak, mégpedig nem is kicsik. Aztán elhaltak, elmúltak, feledésbe merültek. Mármint a tiltakozások, mert a problémák azóta is megvannak, sőt, szaporodnak. Most annyiban más a helyzet, hogy az ország nagyobbik része már eljutott arra a pontra, amikor bármi áron, de változást akar. Lehetnek persze időnként tiltakozó akciók, lehetnek tüntetések, sztrájkok, de van egy olyan pont, amikor minden mindennel összeér. Ez most lehet egy ilyen pont, vagy ha ez nem, akkor a következő. Mert már van remény, ami 15 éven át nem volt. Van egy párt, amelyik egymaga több támogatót szerzett eddig, mint az ellenzéki pártok összesen, és mint a Fidesz. És ha remény van, ha van mibe kapaszkodni, akkor beindulhat egy olyan láncreakció, amivel még Pintér Sándor sem fog tudni mit kezdeni. Az egyetemekről induló tiltakozások mindig veszélyesek, a fiataloktól minden kormány sokkal jobban fél, mint a családjukat, munkájukat féltő középkorúaktól, vagy mint az idősektől. A fiataloknak egyfelől nincs mit veszíteniük – mármint munkahelyet, a család fenntartásának terhét még nem viselik -, másrészt nagyon sok a veszítenivalójuk, mert a jövő az övék, és ha azt a jövőt meg akarják változtatni, akkor nagyon elszántak tudnak lenni. És sokan vannak, ha a tiltakozások akár most, akár a későbbiekben átterjednek más egyetemekre, akkor már a tömegvonzás is beindulhat, hiszen ez a rezsim mindenkibe belerúgott az évek során. És most mintha diktatúraváltó hangulat lenne a környéken, elég csak Szerbiára, vagy Szlovákiára nézni. Az persze nem is kérdés, hogy hamarosan megjelennek a propagandaanyagok arról, hogy külföldről pénzelik az elégedetlenkedőket, és külföldről (leginkább Brüsszelből) akarják leváltani Orbán Viktort, amiért nem akar migránsokat befogadni, mert nem engedi elvenni az idősektől a 13. havi nyugdíjat, mert megvédi a családokat és mimagyarokat. Csakhogy ezek az ócska szlogenek már régebben elhasználódtak, és hiába veszik elő újra őket, attól még mit sem javulnak a dolgok.

Nemzeti büszkeségünk interjút adott egy svájci lapnak. Ebben tovább emelte a saját, és persze az ország fényét:

Orbán ugyan Oroszországot a háborúval kapcsolatban agresszorként említi, az interjú egy pontján azt kérdezik tőle, hogy személyesen is így vélekedik-e.

Hagyjuk az értékelést a történészekre. Én politikus vagyok, és van egy uniós határozatunk. Ez arra kötelez, hogy >>orosz agresszióról<<beszéljek”

– fogalmazott kis tétovázás után. A miniszterelnök szerint hiba volt elhitetni az ukránokkal, hogy a győzelemig mellette fogunk állni, mert ez nem így van. Orbán szerint semmilyen mennyiségű fegyver nem lett volna elég Ukrajna számára. „A Nyugat csak akkor nyerheti meg ezt a háborút, ha saját katonáit küldi Ukrajnába. Ezt pedig kizártuk. Az ukránoknak egyszerűen nincs elég katonájuk” – jelentette ki Orbán. (HVG)

A hős hadvezér ismét megfeledkezett arról, hogy amennyiben baromságokat beszél – márpedig mostanában mást sem tesz -, akkor az országot égeti le nemzetközi színtéren. Egyrészt ezek szerint nem is orosz agresszióról van szó, ő csak azért használja ezt a kifejezést, mert uniós határozat van róla. Amúgy ő személy szerint bizonyára nem így gondolja. Másrészt megint kifejezte azon reményét – még ha nem is szó szerint, de áttételesen mindenképpen -, hogy az ukránok elbuknak. A gond itt leginkább az, hogy nem csak Magyarország nevében beszélt a kocafocista, de kissé elragadtatta magát, és az egész unió nevében is szóra nyitotta a száját. Lehet, hogy ez hiba volt.

Egyébként jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi majd hamarosan jövünk vissza az első beszólással.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

NEHAZUGGY

Kubatov-sikerlista

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

VENDÉG

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY