A nyugat-európai, brit és észak-amerikai átlagemberek, ha egyáltalán tudnak valamit Magyarországról, akkor azt, hogy ez egy önkényuralmi pokol, amelyet Orbán Viktor vaskézzel irányít. Azért ezt tudják, mert a média ezt közvetítette feléjük – írja a The European Conservative oldalán megjelent publicisztika.
Rod Dreher amerikai újságíró szerint ha ellátogatnának Magyarországra, akkor megértenék, hogy mennyit hazudtak nekik.
Hozzátette, több olyan brit ismerőse is van, akik szerint Magyarországon nagyobb a szólásszabadság, mint az Egyesült Királyságban.
Rod Dreher úgy látja, a média vélhetően azért tartja fenn a hazugságokat Magyarországról, hogy saját lakosságuk ne ismerje fel a tömeges migráció korlátozásának előnyeit, mert a közvélemény így a magyarhoz hasonló politikát követelne.
Olyan Kánaán van Magyarországon, amelyet el kívánnak titkolni a világ elől, mivel az elő sem fordulhat, hogy valaki migránsellenes törvényeket fogadtat el, amely felvirágoztatja az országot. Nos, én is beszéltem nem egy, hanem több tucat brittel és amerikaival, akiknek megvolt a véleményük Orbánról és Budapestről. Magyarországról a többségük nem sokat tud, ezért elsősorban a saját országuk politikájáról és helyzetéről szeretnek beszélgetni. Egyetlen olyan brit házaspárral beszéltem, aki nagyon elégedetlen volt a jelenlegi brit helyzettel és arról beszélt, hogy ott egyre kisebb a szólásszabadság. Ezek véleményem szerint túlzó kijelentések, de olyat soha nem hallottam, hogy Magyarországot dicsérték volna. Valóban a többségük járt már Budapesten és imádta, de az ugyanúgy nem reprezentatív, ahogy London sem az Angliával kapcsolatosan. Ahhoz, hogy a magyar valóságot megtapasztalja valaki, el kell menni Miskolcra, Nyíregyházára, vagy épp Nógrád-megyébe.
Magyarországon a szólásszabadság egyre kevésbé jellemző, szemben azzal, amit erről szeretnek híresztelni a jobboldali sajtóban. Magyarországon újságokat zárattak be, vagy vettek át – lényegében erővel – a korábbi tulajdonosoktól. Az Index szerkesztősége sem jókedvében állt fel egy emberként és hagyta el az újságot, akár több évtized munka után. Nem mondom, hogy nincs valóban kevés migráns az országban, de ez alapvetően nem mértékegysége a biztonságnak és a jólétnek. Az USA lakossága azzal, hogy Donald Trumpnak adott lehetőséget az ország vezetésére azt üzente, hogy igenis olyan vezetőt akar magának, mint Orbán Viktor. Egy olyan elnököt, aki a migránsok megállítását és az illegális bevándorlók kitoloncolását ígérte. Egy olyan elnököt, aki az amerikaiak érdekeit teszi az első helyre. Orbán is erről hadovál, noha az más kérdés, hogy miközben a nagymagyart játssza, aközben szétlopják az országot a maffiaszervezetnek is beillő NER által.
Lehet, hogy az USA lakossága is ezt szeretné, hiszen Donald Trump kijelentette, hogy ő akár diktátor is lehetne, noha csak egy napig van ez neki tervben. Azzal, hogy megválasztották Trumpot, ezzel lényegében egyet is értettek, mivel elegük volt a demokraták ténykedéséből. Innentől kezdve tehát az Egyesült Államokban is Orbán világa jön el, noha a két vezető közötti kapcsolat nem úgy alakul, ahogy azt Orbán remélte. A NER nagyon boldog volt Trump győzelmével és arról beszéltek, hogy végre felvirágozhat Magyarország a jó kapcsolatainknak hála, de ez nem úgy tűnik, hogy be is következne. Mert ígérgetni egy dolog, de ezeket az ígéreteket be is váltani egy másik dolog. Orbán egy, a világpolitika játszóterén jelentéktelen figura, akivel lehet, hogy Trump egyes beszédeiben példálózott, de azért annyira mégsem tartja fontosnak, hogy bármiféle engedményeket tegyen Magyarországnak csak azért, mert esetlegesen egyetért annak miniszterelnökével.
Visszatérve a szólásszabadságra, eddig arról volt szó, hogy az Egyesült Államokban a baloldali média telihazudta az étert, ami elbizonytalanította az amerikaiakat. De most, hogy megérkezett Trump, végre erőre kaphat a nemzeti, keresztény média is és végre mindenki megtudhatja a valóságot. Az egykori Twittert is Trump haverja szerezte meg, ahol ma már mindenki kinyilatkoztathatja a véleményét, legyen fasiszta, vagy akár náci. Egyes emberek fejében a szólásszabadság annyit jelent, hogy korlátok nélkül mondhat bárki bármit. Már persze akkor, ha az nem zavarja az X urának nézeteit, hiszen azért vannak olyan kulcsszavak, amelyek még ott sem jelenhetnek meg. A szólásszabadságot tehát úgy korlátozzák, hogy azt állítják, hogy semmiféle korlátozás sincs. Így megy ez Magyarországon is egyébként, ahol azzal védik a mondandójukat, hogy az interneten mindenki leírhatja a véleményét és azt, amit gondol anélkül, hogy másnap a rendőrség kopogtatna nála.
Nos, ez lehet igaz is, de hogy ettől még simán elveszítheti valaki a megélhetését azért, mert rossz helyre kommentelt, az is biztos. Magyarországon addig van szólásszabadság, ameddig a nemzeti oldal érdekeit képviseli valaki. Aztán ha azzal ellentétes véleményt kíván megfogalmazni, akkor könnyen lehet, hogy rá fog fizetni. Nem véletlen az sem, hogy nálunk is többen is álnéven írnak, mivel tartanak a munkájuk elvesztésétől. Ez nem egy tévképzet, hanem a valóság. Az a valóság, ami könnyen lehet, hogy hamarosan az Egyesült Államokban is beköszönt majd. De ha ezt akarták, akkor ezt akarták. Ebbe nincs beleszólása sem nekem, sem más magyar olvasónak. Négy év múlva meglátjuk, hogy egy jobb világot hozott-e létre Trump, vagy inkább csak felbolygatta azt, ami volt.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.