Az történt, hogy valamilyen felsőbb sugallat hatására nem hamarkodtam el annak a NER alapvető működéséből szükségszerűen következő szürreális fejleménynek az átgondolását, ami két napja söpört végig a magyar nyilvánosságon, és arról szólt, hogy egy, az Orbán-kormány veszélyhelyzeti rendelete miatt börtönből kiengedett köztörvényes bűnöző, konkrétan egy embercsempész okozta azt a vasárnapi budai balesetet, amelyben hét ember megsérült (köztük gyerekek is), miután a szóban forgó, egyébiránt 23 éves, Calin Tiganciuc nevű moldáv bűnöző gyakorlatilag letarolta a család személygépkocsiját.
Hála a jó istennek, hogy mindenki megnyugodhatott a pénteki ebéd magasságában: ebből egy szó sem igaz. Mármint a baleset megtörtént, a hét magyar polgár (köztük gyerekek) megsérült, az viszont nem igaz, hogy a balesetet fent nevezett ámokfutó, az embercsempészés bűntettében bűnösnek talált, 3 év 10 hónap fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt, Magyarország területéről 7 év 8 hónapra kiutasított Tiganciuc okozta, aki nem mellesleg nem először menekült a magyar hatóságok elől, és aki ráadásul egy nemzetközi bűnözői csoport tagja is volt, azaz munkaköri leírásának megfelelően mások mellett nepáli migránsokkal árasztotta el Nyugat-Európát, HANEM!!!
Hanem az van, hogy nem a migránsverő, szuverenista Orbán-kormány veszélyhelyzeti rendelete miatt kiengedett moldáv embercsempész okozta a január 5-i budai balesetet, hanem a 27 éves, Magyarországon büntetlen előéletű bátyja, akivel megtévesztésig hasonlítanak egymásra (értsd: olyanok, mint két tojás), és akivel állítólag rendszeresen használták egymás okmányait. Ezt onnan lehet tudni, hogy Léránt Krisztián alezredest, a BRFK Közlekedésrendészeti Főosztályának vezetőjét kitolták a függöny elé a Budapesti Rendőr-főkapitányság pénteki sajtótájékoztatójára, hogy ezt az értékes és igazságtartalmát tekintve feltétlenül megkérdőjelezhetetlen információt megossza a magyar nyilvánossággal, a pórnéppel, amelyik 15 éve lassan abban a bűvöletben és kábulatban él, hogy meg van védve mindentől, mindenkitől, minden irányból.
Bevallom, kissé csalódott vagyok. Már csak azért is, mert a balesetről és annak elkövetőjéről szóló információ a Blikk nevű lapban jelent meg először, amely ugye egy hiteles orgánum, amit meg onnan is lehet tudni, hogy az ország többségi tulajdonosa ezzel az orgánummal üzente meg pár napja az alattvalóinak, hogy semmi felháborító vagy különleges nincs az indiai nyaralásában, egyszerűen kivette a szabadságát és lehet őt békén hagyni. Erre most meg itt van ez. Nem is úgy van, ahogy a Blikk megírta. Szomorú. Az is igaz, hogy a csalódottságom természetrajza nem hasonlítható ahhoz az életérzéshez, ami annak nyomán hatalmasodott el rajtam, hogy Rogán Antal sajnos nem a Forbes-listára került fel, hanem a világ talán legszégyenteljesebb korrupciós listájára. Ahonnan akár le is ráncigálhatja a békepárti, józan ész talaján háborús terjeszkedéssel fenyegetőző Donald Trump, de az legalább annyi kérdést fog felvetni, mint amennyi sötét árnyék vetül eleve is egy olyan miniszterelnök-oligarchára, akinek holdudvara, talpasai, jobbkezei, hatalmának alappillérei folyamatosan valami vállalhatatlan, szégyenteljes üggyel hívják fel magukra a figyelmet. Mert amúgy annyira bátorak ezek a sötét figurák, hogy reggeltől estig életvitelszerűen bujkálnak a függöny mögött. Nem mintha ellenemre volna végignézni/-hallgatni/-olvasni Bűnöző Antal védőbeszédét, amelyben a letelepedési kötvényes feltaláló és Finkelstein-kottatulajdonos azt bizonygatja, hogy ő nem is korrupt, ő egy szentéletű áldozat; és nem mintha eszem ágában lenne majd megsajnálni azt a Donald Trumpot, aki egy jelentéktelen közép-kelet-európai félfeudális banánköztársaság ezermilliárdos korrupciógyanús ügyekkel összefüggésbe hozott közpénzből milliárdos miniszterét mossa majd tisztára átnyúlva az amerikai államapparátus fején.
Természetesen Rogán korrupciós szégyenlistára pakolásának nincs közvetlen köze a balesetet okozó nemembercsempészek magyarországi garázdálkodásához. Akkor sem, ha a Rogán nevű korrupt kormánytagnak, akárcsak az egész kormánynak természetesen rengeteg köze van ahhoz, hogy milyen állapotok uralkodnak a világegyetem legbiztonságosabb országában. Hogy a börtönbüntetésük elől futni hagyott, Magyarországról kitiltott köztörvényes bűnözők egyelőre büntetlen előéletű, ámde ezek szerint nemcsak balesetet okozó ámokfutásban és rendőrség előli menekülésben, hanem más bűncselekményekben is potenciálisan érintett testvérei mit keresnek az országban; hogy miképpen élhetnek vissza a Magyarországon a köztörvényes bűnöző testvérük adataival; hogyan jelentkezhetnek be a köztörvényes bűnöző testvérük okmányaival random magyarországi szállodába, vagy hogy és akkor mire való az a bizonyos szálláshely bejelentőlap harmadik országbeli polgárok részére, egyáltalán az egész bejelentő rendszer, amelynek azonnal jeleznie kellett volna, hogy egy bűnözőről van szó, akit embercsempészet miatt kitiltottak az országból, nem?
Szóval a Pintér-féle rendőrség szerint összetévesztették a két tojást, nem az egyik köztörvényes, hanem a büntetlen előéletű bátyja a kisöccse okmányaival jelentkezett be szállodába, balesetezett, menekült el a rendőrség elől. A rendőrség pénteken elismerte, hogy nem a megfelelő gyanúsított ellen adtak ki elfogatóparancsot csütörtökön, erre Rétváritól Menczerig nekiálltak ordibálni, hogy Magyar Péter (és Gyurcsány Ferenc) álhírt terjeszt. Miközben még Orbán kedvenc bulvárlapja is a rendőrség tájékoztatása alapján írta meg, hogy kit gyanúsítanak a baleset okozásával. Tehát nem a rendőrség tévedett, amelyik rossz körözést adott ki, nem a rendőrség hibája, amiért egy olyan ember okmányaival mozoghatott az országban a moldáv ámokfutó, aki ki van tiltva Magyarországról, hanem Magyar Péter és Gyurcsány Ferenc rohadjon is meg.
Ez a sztori Rétvári, Menczer és a többi, nem túl eszes kiabálóember kiabálása nélkül is nagyon rosszul nézne ki és nagyon messziről bűzlene, mint a pöcegödör. Egyik lehetőség rosszabb, mint a másik, és nem könnyű eldönteni, hogy melyik rosszabb, mint az egyik. Szerintem bármelyik is az igaz a két variánsból, egyik se vet túl jó fényt a tévedhetetlen maharadzsa kormányára. Ha az egyébként teljesen jogos ellenzéki felháborodás miatt hazudtatták be a rendőrséggel a két, egymásra kísértetiesen hasonlító, ezért sajnálatosan összekevert tojás meséjét, akkor azért, ha pedig ebben nem hazudtak, akkor azért gáz ez az egész, mert ezek szerint az Orbán által futni hagyott embercsempészek már családostul járnak Magyarországra, történetesen az országból kiutasított pereputtyuk okmányaival. Úgyhogy én hajlok rá, hogy az Orbán-kormány mindenkori péniszerdős rohangálásainak egyik csúcspillanata ez, pedig tudom, tudom: az vesse rájuk az első követ, aki nem a Magyarországról kitiltott testvére iratait szokta használni, amikor önkívületi állapotban száguldozik az Audi S8-asával az éjszakában és menekül életvitelszerűen a rendőrség elől. Ha külföldre utazom, én is rendszeresen így járok el, soha nem a büntetlen előéletű saját személyazonosságomat használom, hanem egy büntetett előéletű, az éppen meglátogatott országból kitiltott személy neve alatt jelentkezem be random szálláshelyekre. Ezek után mondja azt valaki, hogy nem ez az univerzum majdnem legbiztonságosabb országa, ahol a kormánypropaganda szerint a köztörvényes embercsempészeket azért kell több ezres nagyságrendben szabadon engedni a börtönökből, mert egyrészt Ukrajnában háború van, másrészt mert ez is a magyaremberek biztonságát szolgálja. Ha ez nem, akkor semmi. Ha ez a sztori nem növeli a magyar polgárok bizalmát az állami bűnüldöző szervekben és úgy általában a pótolhatatlan és tévedhetetlen kormányzó erőben, akkor semmi.
És végül, de nem utolsó sorban: nem lennék most Pintér Sándor helyében sem, mert három és fél működő agysejt fölött azért mindenki érti a pártkatonák ordibálásának jelentését, miszerint a Rétvárik és Menczerek azzal vádolják nem mást, mint a rendőrséget, hogy álhíreket terjeszt. Miközben el nem tudom mondani, mennyire elegem van már ezekből az egyre abszurdabb, szürreálisabb sztorikból és az abból való egyre hazugabb, átlátszóbb menekülési ceremóniákból, nem akarok úgy se tenni, mintha nem ez következne az elmúlt 15 évből, amikor soha semmi más nem számított csak a hatalom birtoklása, a mindig jelen idejű pillanat megnyerése. Az állampárt nagyon sok pillanatot megnyert, csakhogy ennek hosszútávon a fentihez hasonló mocsok az eredménye (az külön is rémisztő, ahogy a Fidesz a nyomozóhatóságokat a saját tulajdonaként kezeli). És még csak január 11-e van. Viszont remélhetőleg Indiában jó az idő, jó a kaja, és az ájurvédás kezelés is hatásos.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.